Filmajánló: Whiplash

Azt hinnénk, ha valódi küzdelemről és beteljesülésről akarunk filmet nézni, akkor egy sportoló élettörténetét kell megnéznünk. De nem feltétlenül! A küzdelem ott lehet minden életpályában, akár a tiédben is.

A Whiplash egy zenész palántáról szól (Andrew), aki elhatározza, hogy világhírű dobos lesz, sőt a legjobb dobos a világon. Az a célja, hogy jegyezzék a nevét a zenetörténetben. Úgy tűnik, minden simán megy. Felvételt nyer az ország legjobb zeneiskolájába, és jól halad a tanulással. Zenével kel, zenével fekszik, híres dobos példaképekkel van teleragasztva a fala, sokat gyakorol.

A szociális életet a háttérbe szorítja, gyakorlatilag nincsenek barátai, néha az apjával elmegy moziba. Mindent egy lapra tett fel, és kellőképpen elkötelezett. Még a hirtelen jött barátnőjével is gyorsan szakít, hogy a fejlődésre koncentrálhasson.

Jelentős előrelépés, mikor az iskola egyik megbecsült tanára, aki ott kb. az atyaúristen, meghívja őt dobolni a stúdiózenekarba. Onnan ugyanis a tehetségesek számára megnyílik az út a magasan kvalifikált és elismert zenészpálya felé.  Ám, itt kezdődnek a gondok.

Fletcher, ez a bizonyos tanár nem a finomkodásáról híres. Dr. House csak jelenthetne neki. Maga a megtestesült bunkóság, arrogancia, kegyetlenség, nagybetűs szadizmus. (J. K. Simmons nagyon jól hozza a figurát.) Az ő módszere, hogy kisajtolja a zenészeiből a mélyen rejtőző tehetséget. Mindezt megalázással, földbetiprással és diktatórikus szabályrendszerrel igyekszik elérni. Ő hisz a maga módszerében, nem ismer megbánást, kegyelmet, nem vár megbocsátást. Nem tűri a hibát.

A néző számára kicsit frusztráló, hogy a hibát, amit hall és számonkér a zenészein, azt a közönség nem hallja, hiszen nem olyan kifinomult a hallásunk. A zenészek mégis ennek a pofoznivaló „geciputtonynak” az elismerésére vágynak a világon a legjobban, Andrew is. Szó szerint vért izzad azért, hogy érvényesülni tudjon a zenekarban.

Fokozatosan kiderül, hogy Fletcher tanítási módszerei és Andrew érzékeny lelke nem kompatibilisek egymással. Egyre fokozódik köztük a feszültség, ami a végén egy kisebb horrorba torkollik. Hősünk totálisan megsemmisül és kiég. Egy ponton fel is adja az álmát, de szerencsére kap még egy esélyt az élettől. Vajon tud ezzel élni?

A végét nem spoilerezem el, mert katartikus élmény, és ott derül ki, hogy megérte-e a szenvedés, vagy végleg annyi a dobos karrierjének.

Mit tanulhatunk belőle?

• a tehetség szorgalom nélkül keveset ér,
• van, hogy mindent háttérbe kell szorítanod, hogy elérhesd a célod,
• jól kell megválasztanod, hogy kinek a véleményére adsz,
• aki rosszat akar neked, lehet, hogy végül jót tesz veled,
• ne hagyd, hogy a célod felemésszen, nem kell minden azonnal,
• az „elég jó” az a kifejezés, ami hátráltatja a kibontakozást.