Könyvajánló: Carol S. Dweck: Szemléletváltás
Ez is egy tipikusan olyan könyv, aminek van egy ütős tételmondata, aztán ezt az egy gondolatot ragozza háromszáz oldalon keresztül, és bumm bestseller. Nem mondhatom, hogy rossz könyv, de az első 100 oldal után már nagyon untam. Sokat ismétli önmagát, rengeteg példát (túl sokat) használ, és ezeket hosszan elemezgeti.
Abból a problémából indul ki, hogy ha önmagunkkal kapcsolatos hiedelmeink átveszik az irányítást az életünk felett, akkor nem tudjuk kibontakoztatni a bennünk rejlő lehetőségeket. Felteszi a millió dolláros kérdést: miért van az, hogy egyes emberek sikeresek, mások pedig nem? A válasz a kétféle szemléletmódban rejlik: vannak fejlődési szemléletű emberek és vannak a rögzült szemléletű emberek.
Milyen a rögzült szemlélet?
A rögzült szemléletű emberek nem hisznek az erőfeszítés vagy a segítségkérés eredményességében. Szerintük az emberi tulajdonságok, képességek és az intelligencia velünk született adottságok, és nem lehet rajtuk változtatni.
Az ilyen szemléletű emberek úgy gondolják, hogy az életben elért sikerek vagy kudarcok a velünk született adottságainktól, képességeinktől függenek, és hogy nincs lehetőségünk a változtatásra vagy a fejlődésre. Mondhatjuk, hogy csőlátásúak.
A sikert úgy értelmezik, mint bizonyítási lehetőség, valamiféle önigazolás. Bizonyítani akarnak, és ha sikerül, akkor büszkék, viszont, ha nincs sikerélményük, akkor elveszítik az érdeklődésüket. Így a rögzült szemléletmód akadályt jelent az eredményesség felé vezető úton. A rögzült szemléletűek szerint az erőfeszítés a tehetségteleneknek való, aki őstehetség, annak nem kell megdolgoznia a sikerért.
A rögzült szemléletű emberek általában kerülik a kihívásokat, mert úgy vélik, hogy nem érdemes időt és energiát pazarolni olyan dolgokra, amelyekben nem tehetségesek. Elkerülik az olyan tevékenységeket, amelyekhez új képességeket kell megtanulniuk, vagy amelyekben nem érzik magukat magabiztosnak.
„Ha tehát abban hiszünk, hogy alaptulajdonságaink életünk során változatlanok, mindig fennáll a veszélye, hogy kudarcaink alapján értékeljük magunkat.”
A rögzült szemléletű emberek gyakran használnak címkéket, akár saját magukra is. Ha valakire pozitív címkét aggatnak (pl. ügyes), attól fog tartani, hogy esetleg elveszíti azt. Ha pedig valakire negatív címkét aggatnak (pl. ügyetlen), akkor attól, hogy mi lesz, ha megfelel neki. Ezek a félelmek gátolják őket a fejlődésben. Az ilyen szemléletmóddal rendelkező emberek gyakran aggódnak azért, hogy mások mit gondolnak róluk, és félnek a kudarctól.
Milyen a fejlődési szemlélet?
Nem a tehetséget, hanem az erőfeszítést kell értékelni! Dweck kutatása szerint azok, akiknek fejlődési szemléletmódjuk van, általában jobban boldogulnak az életben, mert hajlandóak megbirkózni az akadályokkal és a kihívásokkal, és többet tanulnak a kudarcokból.
Az ilyen emberek általában pozitívan állnak az élethez, és hajlandóak javítani a hiányosságaikon. A fejlődési szemlélet az erőfeszítésekbe, a kihívásokba és a változásba vetett hiten alapul. Ők jobban ismerik a saját gyengeségeiket és erősségeiket és hisznek abban, hogy képesek jobbá alakítani önmagukat.
A sikert kihívásként és tanulási lehetőségként értelmezik. A képességeket a tudásvágy és a kihívás keresése bontakoztatja ki. Amit egy ember meg tud tanulni, azt szinte mindenki más is meg tudja tanulni, ha akarja.
Az ilyen szemléletű emberek úgy gondolják, hogy az életben elért sikerek és kudarcok az erőfeszítéseiktől, az akarattól és a kitartástól függenek, és hogy van lehetőségük a változtatásra vagy a fejlődésre.
A fejlődési szemléletű emberek általában nagyobb kockázatot vállalnak, és kevésbé aggódnak azért, hogy mások mit gondolnak róluk, vagy hogy mi történik, ha kudarcot vallanak.
Hogyan válthatsz szemléletmódot?
- A rögzült szemlélet elfogadása (mindenkiben van valamilyen szinten).
- Tudatosítsd a rögzült szemlélet kiváltó okait! (pl. félelem a kihívástól, a kudarctól stb.)
- Adj nevet a személyiséged rögzült énjének!
- Kezdd el nevelni ezt a személyiségrészedet! (kihívások, kitartás, talpra állás stb.)
Összességében kicsit túlértékelt könyv szerintem. Az alapgondolat jó. Megpróbálja az élet különböző területeire ráhúzni, például: gyereknevelés, kapcsolatok, üzlet, ami néha kicsit erőltetettnek tűnik. Ha szeretnél sok sikersztorit olvasni, akkor élvezni fogod, a lényegi elméleti rész az első 50 oldalban benne van kb.