Könyvajánló: Gary John Bishop: Ne sz@rakodj, élj!
Útmutató a nem elb@szott élethez (Ez az alcíme.)
Mindig szkeptikus vagyok az olyan könyvekkel, melyek címe ordítóan figyelemfelkeltő és egyetlen célja, hogy vedd meg a könyvet, akkor is, ha moslékkal van teleírva. Persze minden cím próbálja felkelteni a figyelmet, de azt enyhe túlzásnak tartom, ha két csúnya szót is bepréselnek a címbe. Akkor már miért nem hármat legalább?
Kíváncsi voltam, hogy a nagy pofa mögött van-e merész és egyedi tartalom, ahogy azt sejtetni próbálja, vagy ez is csak egy drága gyújtós lesz.
Annyi biztos, hogy nem kell hozzá szemüveg, jó nagy betűvel van szedve, a nyelvezete fiatalos és könnyen olvasható. Egy lényeges központi gondolat van benne.
Beszélj szépen magaddal!
Kétféle beszédmód létezik: amit másokkal folytatunk és amit önmagunkkal. A belső beszédünk gyakran túl durva, sokszor szidjuk magunkat. Másokkal nem beszélünk ilyen kíméletlenül (már, aki). Nem gondolnánk, hogy ennek nagy jelentősége van, pedig igenis számít. A belső beszéded milyensége kihat az életed minőségére.
„…a nyelvezet, amellyel jellemzed a körülötted lezajló eseményeket, meghatározza, hogyan látod és éled át ezeket, vagy miként veszel részt bennük.”
Ha megfelelően beszélsz magaddal, azzal jobbá teheted az életed. Egy fontos filozófiai problémát boncolgat, amivel talán nincs is tisztában. Miszerint melyik volt előbb: a nyelv vagy a gondolkodás? Ez egy tyúk-tojás probléma. Gary szerint a nyelv alakítja a gondolkodást.
Mit kell tehát tennünk? Hogyan kell beszélnünk, hogy jó irányba változzon az életünk? Ahelyett, hogy azt mondjuk, „ennek így és így kéne lennie”, inkább fogalmazzuk meg azt, hogy mire vagyunk hajlandóak. Ne vádoljunk mást, vagy másokat a hibákért, hiányosságokért, inkább nézzük meg azt, hogy mit tehetünk az ügy érdekében. Használjunk személyes megerősítő kijelentéseket pl.: „megoldom”, „kijelentem”, ahelyett, hogy „majd lesz valahogy”, „talán”.
Kicsit homályos, de a lényeg az, hogy minél kevesebb bizonytalan kijelentést teszünk, annál kevésbé lesz bizonytalan a gondolkodásunk, és így a magabiztosságunk is növekszik.
A könyv további részében hasznos, de ismerős tanácsokat olvashatunk, ezek röviden:
Találd meg a terepet, ahol győzhetsz!
Fel kell ismerned, hogy miben korlátozod magad és meg kell szabadulnod a tudatalatti hiedelmeidtől. Ehhez önvizsgálat szükséges, és megfelelő gondolatok.
Mozdulj ki a komfort zónából!
A biztonság csak illúzió, fogadd el a bizonytalanságot, számolj le a rejtett elvárásaiddal!
Lépj a tettek mezejére!
Ne a gondolataiddal azonosulj, hanem a tetteiddel. Változtasd meg az életedet úgy, hogy megváltoztatod a cselekedeteidet. Fejezd be a mentegetőzést és a kifogáskeresést!
„A tettek, nem a róluk való gondolkodás változtatja meg az életedet.”
Összességében egyszer el lehet olvasni, nem fog sok időbe telni, mert könnyen fogyasztható. Néhány helyen még egészen motiváló is tud lenni.
Egyébként elég ironikus, hogy arról ír, beszéljünk szépen, erre ő ilyen csúnyán beszél, ejnye, na!