A programozott elhasználódás jelensége
Hányadik okostelefonod használod éppen, vagy hányadik Tv-det? Miért kell mindent egyre gyakrabban lecserélni? Miért nem tudják a cuccainkat olyan minőségben megcsinálni, hogy ne csak pár évig húzzák? Már egy márkás tornacipő is 2-3 év alatt tönkremegy. Talán nem véletlen, talán pont az a cél, hogy minél többet vásárolj, minél többször vedd meg ugyanazt.
Mi az a tervezett elavulás vagy programozott elhasználódás?
Tervezett elavulásról akkor beszélünk, amikor egy terméket úgy gyártanak, hogy megtervezik a hasznos élettartamát. Más szóval, célzottan meghatároznak egy olyan időpontot, amikor a termék megszűnik megfelelően működni, és javításra vagy cserére szorul. Ezzel kvázi kényszerítik a fogyasztókat egy újabb termék megvásárlására.
Ez a gyakorlat sok iparágban elterjedt, különösen az elektronikai, divat és háztartási cikkek területén. Nem csak pazarló, de káros is a környezetre, mivel növeli a hulladék mennyiségét és ösztönzi a folyamatos fogyasztást.
Tehát sok eszközünknek van beépített lejárati ideje, és ezt nem írják rá a csomagolásra, mint az élelmiszereknél. Egy mobiltelefongyártó például dönthet úgy, hogy olyan alkatrészeket használ a telefonjaiban, amelyek maximális élettartama öt év, ahelyett, hogy olyanokat használna, amelyek akár 20 évig is kitartanak.
Képzeld, a kaliforniai Livermore-Pleasanton tűzoltóságon található izzó több mint 100 éve, pontosabban 1901 óta ég. A General Electric gyártotta, és azóta folyamatosan világít, megszakítás nélkül, kivéve rövid áramkimaradások vagy karbantartási munkák idején. Ez a különleges izzó az „örök izzó” nevet kapta, és a Guinness Rekordok Könyvében is szerepel a világ leghosszabb ideig égő izzójaként.
Költői kérdés: Ha lehet olyan izzót gyártani, ami képes 100 évig fényt adni, akkor miért nem lehet kapni?
Miért csinálják ezt?
Az általános érvelés az, hogy azért van szükség a tervezett elavulásra, mert felélénkíti a gazdaságot. Az új termékek folyamatos piacra dobása ösztönzi a gazdaságot, mivel munkahelyeket teremt. Gondoljunk csak bele, ha egy villanykörtegyár 100 évig égő izzókat árulna, nem lenne olyan sok eladása, mint annak a cégnek, aki 1 évig égő izzókat gyárt.
Egy másik érv, hogy támogatja a folyamatos fejlődést. Az új termékek folyamatos bevezetése arra készteti a gyártókat, hogy továbbfejlesszék a technológiát és a funkciókat, ami hosszú távon előnyös lehet a fogyasztók számára is.
Azért ne feledkezzünk meg a profitmaximalizálásról sem. Ha többször kell újat vennünk, az növeli a gyártók bevételeit és profitját.
Mi történne, ha egy gyártó nem alkalmazná ezt a trükköt? Azonnal kiesne a versenyből. Ugyanis, ha 100 évig égő körtét szeretnénk venni, annak legalább annyiba kellene kerülnie, mint amennyi villanykörtét egy ember egész élete alatt vesz. A tervezett elavulást használó gyártók pedig versenyelőnyt szerezhetnek a piacukon, ha rendszeresen új és innovatív termékeket kínálnak, miközben a 100 évig égő villanykörte ki megy a divatból vagy már nem lesz kompatibilis a modern lámpákkal.
Milyen típusai vannak a tervezett elavulásnak?
Klasszikus tervezett elavulás: A termék hasznos élettartamát úgy tervezik meg, hogy bizonyos számú használat után megszűnik működni.
Közvetett elavulás: A sérült termékhez nem állnak rendelkezésre pótalkatrészek a javításhoz, így az használhatatlanná válik, le kell cserélni. Vagy egy alkatrész cseréje olyan költségekkel jár, hogy inkább elgondolkozol egy új termék vásárlásán.
Funkcionális elavulás: Ez akkor következik be, amikor egy alkatrész meghibásodik, és az egész eszköz leáll. Egyes elektronikai termékeket úgy terveztek, hogy egy-egy alkatrész nem távolítható el és nem javítható, így ha az elromlik, a készülék használhatatlan lesz.
Kompatibilitási elavulás: Szoftvereknél gyakori, hogy a termék megfelelő működéséhez szükséges frissítések kiadása megszűnik, és a termék elavulttá válik, majd használhatatlanná.
Pszichológiai elavulás: Új modellek jelennek meg ugyanabból a kategóriából, így a termék „elavulttá” válik, mert belénk van nevelve az, hogy az új mindig jobb.
Esztétikai elavulás: Amikor egy jó állapotú terméket egy másik, modernebb vagy vonzóbb kialakítású termékkel váltanak fel. Egy kis dizájnfelvarrás és máris el lehet adni újra.
Környezeti hatások és károk:
A nagyobb számú termék előállítása és forgalmazása nemcsak a nyersanyagok megszerzéséhez szükséges víz-, energia- és természeti erőforrás felhasználásának növekedésével jár, hanem több hulladék keletkezésével is. A több hulladékot pedig valahogy kezelni kell.
A tervezett elavulás hosszú távon fenntarthatatlan a környezet és a társadalom számára, mert növeli a környezeti terhelést és nagy nyomást gyakorol a hulladékkezelési rendszerekre. A programozott elhasználódás gyakran azt eredményezi, hogy még működőképes termékeket is kidobnak vagy lecserélnek az emberek. Az új termékek gyártása, csomagolása és szállítása mind környezetszennyező hatással jár.
Az elektronikai hulladékban található káros anyagok és vegyi anyagok szennyezhetik a talajt és a vízforrásokat, valamint veszélyeztethetik a mi egészségünket is.
Az elektronikai hulladék kezelése nem egyszerű. Az elektronikai eszközök gyakran tartalmaznak különféle káros anyagokat, például nehézfémeket, például ólmot, higanyt és kadmiumot, valamint műanyagokat és egyéb vegyi anyagokat, melyek károsak a környezetre és az egészségre, ha nincsenek megfelelően kezelve (például, ha valaki a háztartási szeméttel együtt szabadul meg tőle).
Az elektronikai eszközök bonyolult összetevőkből állnak, beleértve a különféle alkatrészeket, áramköröket stb. Emiatt a komplexitás miatt az elektronikai hulladék szétszerelése és újrahasznosítása időigényes és költséges folyamat.
Az elektronikai hulladék mennyisége folyamatosan nő, egyre gyorsabban cserélünk eszközöket. Az ilyen nagy mennyiségű hulladék kezelése logisztikailag és infrastrukturálisan is kihívást jelent.
A tervezett elavulás komplex probléma, amely számos gazdasági, társadalmi és környezeti kihívást jelent. Annak érdekében, hogy fenntarthatóbb jövőt teremtsünk, fontos, hogy felismerjük és kezeljük ezeket a problémákat, és olyan megoldásokat találjunk, amelyek elősegítik a tartósabb és fenntarthatóbb termékek gyártását és fogyasztását. Ez pedig valahol a fogyasztók igényénél kezdődik. Ha fenntarthatóbb termékeket szeretnénk, akkor előbb-utóbb a gyártók is azt fogják nekünk kínálni.
Források:
https://www.investopedia.com/terms/p/planned_obsolescence.asp