A programozott elhasználódás jelensége
Hányadik okostelefonod használod éppen, vagy hányadik Tv-det? Miért kell mindent egyre gyakrabban lecserélni? Miért nem tudják a cuccainkat olyan minőségben megcsinálni, hogy ne csak pár évig húzzák? Már egy márkás tornacipő is 2-3 év alatt tönkremegy. Talán nem véletlen, talán pont az a cél, hogy minél többet vásárolj, minél többször vedd meg ugyanazt.
Mi az a tervezett elavulás vagy programozott elhasználódás?
Tervezett elavulásról akkor beszélünk, amikor egy terméket úgy gyártanak, hogy megtervezik a hasznos élettartamát. Más szóval, célzottan meghatároznak egy olyan időpontot, amikor a termék megszűnik megfelelően működni, és javításra vagy cserére szorul. Ezzel kvázi kényszerítik a fogyasztókat egy újabb termék megvásárlására.
Ez a gyakorlat sok iparágban elterjedt, különösen az elektronikai, divat és háztartási cikkek területén. Nem csak pazarló, de káros is a környezetre, mivel növeli a hulladék mennyiségét és ösztönzi a folyamatos fogyasztást.
Tehát sok eszközünknek van beépített lejárati ideje, és ezt nem írják rá a csomagolásra, mint az élelmiszereknél. Egy mobiltelefongyártó például dönthet úgy, hogy olyan alkatrészeket használ a telefonjaiban, amelyek maximális élettartama öt év, ahelyett, hogy olyanokat használna, amelyek akár 20 évig is kitartanak.
Képzeld, a kaliforniai Livermore-Pleasanton tűzoltóságon található izzó több mint 100 éve, pontosabban 1901 óta ég. A General Electric gyártotta, és azóta folyamatosan világít, megszakítás nélkül, kivéve rövid áramkimaradások vagy karbantartási munkák idején. Ez a különleges izzó az „örök izzó” nevet kapta, és a Guinness Rekordok Könyvében is szerepel a világ leghosszabb ideig égő izzójaként.
Költői kérdés: Ha lehet olyan izzót gyártani, ami képes 100 évig fényt adni, akkor miért nem lehet kapni?
Miért csinálják ezt?
Az általános érvelés az, hogy azért van szükség a tervezett elavulásra, mert felélénkíti a gazdaságot. Az új termékek folyamatos piacra dobása ösztönzi a gazdaságot, mivel munkahelyeket teremt. Gondoljunk csak bele, ha egy villanykörtegyár 100 évig égő izzókat árulna, nem lenne olyan sok eladása, mint annak a cégnek, aki 1 évig égő izzókat gyárt.
Egy másik érv, hogy támogatja a folyamatos fejlődést. Az új termékek folyamatos bevezetése arra készteti a gyártókat, hogy továbbfejlesszék a technológiát és a funkciókat, ami hosszú távon előnyös lehet a fogyasztók számára is.
Azért ne feledkezzünk meg a profitmaximalizálásról sem. Ha többször kell újat vennünk, az növeli a gyártók bevételeit és profitját.
Mi történne, ha egy gyártó nem alkalmazná ezt a trükköt? Azonnal kiesne a versenyből. Ugyanis, ha 100 évig égő körtét szeretnénk venni, annak legalább annyiba kellene kerülnie, mint amennyi villanykörtét egy ember egész élete alatt vesz. A tervezett elavulást használó gyártók pedig versenyelőnyt szerezhetnek a piacukon, ha rendszeresen új és innovatív termékeket kínálnak, miközben a 100 évig égő villanykörte ki megy a divatból vagy már nem lesz kompatibilis a modern lámpákkal.
Milyen típusai vannak a tervezett elavulásnak?
Klasszikus tervezett elavulás: A termék hasznos élettartamát úgy tervezik meg, hogy bizonyos számú használat után megszűnik működni.
Közvetett elavulás: A sérült termékhez nem állnak rendelkezésre pótalkatrészek a javításhoz, így az használhatatlanná válik, le kell cserélni. Vagy egy alkatrész cseréje olyan költségekkel jár, hogy inkább elgondolkozol egy új termék vásárlásán.
Funkcionális elavulás: Ez akkor következik be, amikor egy alkatrész meghibásodik, és az egész eszköz leáll. Egyes elektronikai termékeket úgy terveztek, hogy egy-egy alkatrész nem távolítható el és nem javítható, így ha az elromlik, a készülék használhatatlan lesz.
Kompatibilitási elavulás: Szoftvereknél gyakori, hogy a termék megfelelő működéséhez szükséges frissítések kiadása megszűnik, és a termék elavulttá válik, majd használhatatlanná.
Pszichológiai elavulás: Új modellek jelennek meg ugyanabból a kategóriából, így a termék „elavulttá” válik, mert belénk van nevelve az, hogy az új mindig jobb.
Esztétikai elavulás: Amikor egy jó állapotú terméket egy másik, modernebb vagy vonzóbb kialakítású termékkel váltanak fel. Egy kis dizájnfelvarrás és máris el lehet adni újra.
Környezeti hatások és károk:
A nagyobb számú termék előállítása és forgalmazása nemcsak a nyersanyagok megszerzéséhez szükséges víz-, energia- és természeti erőforrás felhasználásának növekedésével jár, hanem több hulladék keletkezésével is. A több hulladékot pedig valahogy kezelni kell.
A tervezett elavulás hosszú távon fenntarthatatlan a környezet és a társadalom számára, mert növeli a környezeti terhelést és nagy nyomást gyakorol a hulladékkezelési rendszerekre. A programozott elhasználódás gyakran azt eredményezi, hogy még működőképes termékeket is kidobnak vagy lecserélnek az emberek. Az új termékek gyártása, csomagolása és szállítása mind környezetszennyező hatással jár.
Az elektronikai hulladékban található káros anyagok és vegyi anyagok szennyezhetik a talajt és a vízforrásokat, valamint veszélyeztethetik a mi egészségünket is.
Az elektronikai hulladék kezelése nem egyszerű. Az elektronikai eszközök gyakran tartalmaznak különféle káros anyagokat, például nehézfémeket, például ólmot, higanyt és kadmiumot, valamint műanyagokat és egyéb vegyi anyagokat, melyek károsak a környezetre és az egészségre, ha nincsenek megfelelően kezelve (például, ha valaki a háztartási szeméttel együtt szabadul meg tőle).
Az elektronikai eszközök bonyolult összetevőkből állnak, beleértve a különféle alkatrészeket, áramköröket stb. Emiatt a komplexitás miatt az elektronikai hulladék szétszerelése és újrahasznosítása időigényes és költséges folyamat.
Az elektronikai hulladék mennyisége folyamatosan nő, egyre gyorsabban cserélünk eszközöket. Az ilyen nagy mennyiségű hulladék kezelése logisztikailag és infrastrukturálisan is kihívást jelent.
A tervezett elavulás komplex probléma, amely számos gazdasági, társadalmi és környezeti kihívást jelent. Annak érdekében, hogy fenntarthatóbb jövőt teremtsünk, fontos, hogy felismerjük és kezeljük ezeket a problémákat, és olyan megoldásokat találjunk, amelyek elősegítik a tartósabb és fenntarthatóbb termékek gyártását és fogyasztását. Ez pedig valahol a fogyasztók igényénél kezdődik. Ha fenntarthatóbb termékeket szeretnénk, akkor előbb-utóbb a gyártók is azt fogják nekünk kínálni.
Források:
https://www.investopedia.com/terms/p/planned_obsolescence.asp
2 hozzászólás
Fekete László
Kedves M. Tóth Andrea!
A programozott elhasználódás jelensége című cikkedhez szeretnék megjegyzést fűzni! Pontosabban árnyalni a képet és nem titkolt szándékom az sem, hogy küzdjek egy népszerű összesküvés elmélet ellen.
Természetesen nem azt állítom, hogy minden állítás, ami a tervezett elavulás elmélete köré épül teljes hazugság lenne, de mivel sok ponton túlzóak, egyoldalúak és összemosódik bennük a valóság és a fantázia, ezért az összképből megiscsak egy összeesküvés elmélet körvonalazódik. Népszerű ugyan, de mégsem igaz.
35 éve foglalkozom elektronikával és tervezek, készítek, javítok különböző áramköröket. Tapasztalataim nem szűkülnek kizárólak az elektronika világára, mivel kreatív ember lévén minden ember által készített tárgy, szerkezet, alkotás felkelti érdeklődésemet és amit csak lehet magam is kipróbálok, javítok vagy építek.
Először is zárjunk ki minden olyan hibát, ami, egyszerűen fogalmazva, trehányságból ered.
Valóban, találkoztam a legkülönfélébb termékeknél, olyan hibákkal, amik a rosz anyagválasztás vagy a hibás tervezés miatt idő elött „használhatatlannà váltak. Ez mögött gyártói oldalról két dolog fedezhető fel és elsősorban a kevésbé ismert márkák esetében fordul elő (nem kizárólag!).
– Még a felelős gyártó esetében is előfordul, hogy valamelyik beszállítója hibás rèszegységet vagy rossz minőségű alapanyagot küld a gyártónak. Ebben az esetben ugyan felmerülhet a gyártó felelőssége, de a szándékossága aligha.
– A termékek tervezését emberek végzik és, mint tudjuk, az ember hibázik. Itt is felmerülhet ugyanazon okból, mint amit az előző bekezdésben említettem, a gyártó felelőssége, de itt sem található szándékosság.
Van olyan eset is, amikor a szándékosság egyértelműen felfedezhető. Ez akkor fodul elő a legtöbb esetben, amikor a gyártó anyagilag szorult helyzetbe (például csődközelbe) kerül. Ilyenkor mind a tervezői csoport kiválasztásában, mind a felhasznált nyersanyagok beszerzésében kizárólag a pénzügyi szempontok érvényesülnek. Itt meg kell jegyeznem azt is, hogy a mérnöki munkák eredménye jogdíj köteles, tehát a legtöbb esetben a kész tervek mások általi felhasználása sem ingyenes. A már kész tervek között természetesen, nemcsak minőségi, de anyagi sorrendet is felállithatunk.
A szoftverfejlesztés, valamint azon digitális áramkörök, melyek ezeket a szoftvereket alkalmazzák, már sokkal összetettebb problémát jelentenek. A tervezettnek tűnő elavulás itt érezhető igazán és valóban van benne tudatosság. A chipgyártás és a szoftverkészítés szédítő sebességgel fejlődik és mondhatnánk egymás komplementerei, egymást hajtó motorjai. A fejlettebb chip, sokkal bonyolultabb szoftverek megtervezését teszi lehetővé, a szoftverek egyre bonyolultabbá válása viszont egyre fejlettebb IC és egyébb alkatrészek gyártasát követeli meg. Mivel ez a fejlődési kényszer túl gyors az ipar számára, így néha az alkatrészek fejlesztése egy picit lemarad. Ennek az lesz a következménye, hogy az alkatrészek közel a teljesítményük határához dolgoznak, ami gyorsabbb tönkremenetelt eredményez. Arról se feledkezzünk, meg, hogy visszafelé ez sokkal szembetűnőbb! Egy fejlett, bonyolult szofver futtatását, egy időben, már lemaradt elektronikai áramkör már talán nem is képes kiszolgálni. Ez a legfőbb oka annak, hogy a telefonjainkat, szamítógepeinket nem tudjuk évtizedekig használni. Sok szotverfejlesztő cég igyekszik az új programjaikat visszafelé is kompatibilissé tenni (Nem mindegyik!), de ennek erős korlátai vannak. Például egy butított verziót futtat, amit még a régebbi gép vagy operaciós rendszer is képes kiszolgálni. Nem minden programnál lehetséges a visszafelé való kompatibilitás!
Még egy fontos részre ki kell térnem, mielött befejezem és ez a szabvány. Az igazi problémát a javíthatóságnál az egységes szabványok hiánya jelenti! Az EU ebben a tekintetben, már előlrébb tart, mint világ más részei, de még ez is igen messze van a minimalisan elvárhatótól! A szabvány alatt nem az anyagi minőség azonosságat értem, mert az minden gyartó sajat felelőssége, hanem a kompatibilitást. Nagyon sok készülék van, aminek funkciója, tudása, műszaki felépítése ugyanaz vagy közel ugyanaz, sőt ez évtizedek óta nem vagy alig változott, ennek ellenére, eltérő méretű, felépitésű alkatrészeket vagy részegységeket építenek bele a készülékeikbe.
Rövidre zárva a gondolatom ezen menetét, az a tapasztalatom, hogy az „elavulás tervezése” nem azért történik, mert a gyártók azt akarják, hogy új termeket vegyél. Mondhatnám úgy is, hogy a gyártók azt akarják, hogy új terméket vegyél, de ezt nem azzal érik el, hogy szándékosan rossz minőséget gyartanak. Gondoljunk bele marketing szempontból, hogy ha egy renoméval rendelkező gyár termékei hamarabb tönkremennek, mint a konkurencia gyár termékei, akkor ez milyen hatással lenne az eladási statisztikára! Ha ez megvan, akkor már értjük, miért félrevezető, megtévesztő az alavulás tervezése (összeesküvés) elmélete.
Nos, akkor zarásként térjünk rá az őrök klasszikus példához!
” Képzeld, a kaliforniai Livermore-Pleasanton tűzoltóságon található izzó több mint 100 éve, pontosabban 1901 óta ég. A General Electric gyártotta, és azóta folyamatosan világít, megszakítás nélkül, kivéve rövid áramkimaradások vagy karbantartási munkák idején. Ez a különleges izzó az „örök izzó” nevet kapta, és a Guinness Rekordok Könyvében is szerepel a világ leghosszabb ideig égő izzójaként.
Költői kérdés: Ha lehet olyan izzót gyártani, ami képes 100 évig fényt adni, akkor miért nem lehet kapni?”
A részletekbe nem mennék bele (a szénszál vastagsága, hőmerséklet tűrése, az alkalmazott feszültség, a folyatos működés, a fenyerősség, hatásfok stb.) a lényeg, az, hogy baltával is lehet fátvágni, sőt évezredekig jól be is vált és a legritkább esetben romlott el, de azért a láncfűrész sokkal jobb.
M. Tóth Andrea
Kedves Fekete László!
Köszönöm szépen a részletes hozzászólást. Jó volt olvasni egy hozzáértő szempontot, így valóban teljesebb képet kapunk a jelenségről.
Minden jót!
Andrea