A céltervezés 5. szabálya: Ne félj újratervezni!
Régen, mikor GPS-sel közlekedtem, mindig görcse rándult a gyomrom, mikor megszólalt a hang, hogy „újratervezés”. Hol szúrtam el? Pánikoltam, pedig valahogy mindig sikerült eljutni a célig. Ez nem csak az úticélokkal van így.
Ha szeretnénk elérni egy célt, akkor általában a tervezéssel kezdünk. Egy jó terv készítése nagy arányban megkönnyíti a haladásunkat. Viszont a tervezési fázisban még kevés információ áll rendelkezésünkre arról, hogy milyen lesz a folyamat, ami a célhoz vezet.
A terv több ponton is hibás lehet:
- alábecsülted a nehézségi szintet
- túlbecsülted az energiáidat
- rosszul lőtted be a távolságot
- esetleg teljesen rossz irányból közelítetted meg a problémát.
Kudarcérzés
Ha nem stimmel a terv, úgy érezzük, kicsúszik a lábunk alól a talaj, és bekúszik a gondolat, hogy jobb lenne feladni, pedig csak új tervet kellene készíteni.
Sokszor kétségbeesünk, ha nem sikerül valami elsőre. A tervekkel gyakran előfordul, hogy át kell őket rajzolni az útközben szerzett információk alapján. Ez természetes, nem látunk a jövőbe.
Amit ilyenkor le kell küzdened, az a gondolat, hogyha a terv nem elég jó, akkor te sem vagy az. Ne nagyíts fel kudarccá egy apró hibát!
Hogyan tervezz újra?
Az újratervezésnél általában alacsonyabb a motivációs szintünk, mint az első terv elkészítésénél. Ezért érdemes az újratervezést erőgyűjtéssel kezdeni. Pihenj egy kicsit, tedd félre a célodat, foglalkozz olyan dolgokkal, amelyek feltöltenek. Tisztázd magadban a motivációidat, és ha elég erősnek érzed magad, akkor jöhet az új terv.
Vizsgáld meg, hol hibáztál és javíts, ahol kell, vagy ha muszáj, kezdd a nulláról. A lényeg, hogy ne legyél magaddal túl szigorú. Legyen a hozzáállásod pozitív, ne a hibákra koncentrálj, hanem a további lehetőségekre!
Olvasd el a sorozat többi részét is, hogy teljes legyen a kép:
A céltervezés első szabálya: Tudd, hogy mit akarsz!
A céltervezés második szabálya: Tudd, hogy miért akarod!