A fejlődés legnagyobb ellensége: a kényelem

Van bennünk valami lusta gén, ami folyton arra ösztönöz minket, hogy kényelmesen rendezzük be a kis világunkat. A kihívásoktól és új dolgoktól borsódzik a hátunk, megelégszünk azzal, ami van, egy idő után már elfelejtünk jobbra vágyni. Gyors örömforrásokkal pótoljuk a boldogság hiányát: finom falatokkal, jó filmekkel, érzéki örömökkel stb.

Az elégedettség gyakran vezethet motivációhiányhoz. Ha valaki elégedett a jelenlegi helyzetével, nem biztos, hogy lesz elegendő motivációja a fejlődéshez vagy a célok eléréséhez.

Tudnod kell, hogy a boldogság nem csupán a kényelemben és az azonnali élvezetekben rejlik. A valódi boldogság sokkal inkább a személyes fejlődésben, az önmegvalósításban és az értelmes életben keresendő. Ezt a két különböző megközelítést gyakran a hedonisztikus és az eudaimonikus boldogság fogalmával írják le.

Mi a különbség a hedonisztikus és az eudaimonikus boldogság között?

A hedonizmus a boldogságot a kellemes élmények, örömök és élvezetek maximalizálására helyezi. Egy hedonista az örömforrások megszerzésére és megtapasztalására összpontosít, és azt gondolja, hogy a boldogság a kellemes érzések és az örömök intenzitásától függ. Azonnali kielégülést keres, gyors örömforrásokat. Pl.: Jó kaják, szex, szórakozás és minden, ami pénzen megvehető.

Hosszú távon nem vezet mélyebb értelmezésű boldogsághoz, amint túl vagy egy apró örömön, máris ott a hiány, amit újra be kell tölteni.

Az eudaimonikus boldogság a személyes kibontakozás, a teljesítmény, valamint az értelmes és értékes cselekedetek által érhető el. Ezt a rejtett potenciálok kiaknázásával, erkölcsi és szellemi fejlődéssel, valamint az élet értelmének megtalálásával érheted el. Az ilyen típusú boldogság mélyebb és tartósabb.

Élvezet vs. boldogság

Az élvezet egy azonnali érzelmi reakció, amelyet a kellemes vagy örömteli élmények váltanak ki. Ez áll a hedonizmus központjában. Ez lehet fizikai érzés, mint például az ízek vagy illatok élvezete, vagy pszichológiai élmény, mint egy jó film.

Általában rövid távú és átmeneti, csak az adott élmény vagy tevékenység idejére korlátozódik. Például egy finom étel vagy egy szórakoztató tevékenység közben érezhetünk élvezetet, de ez a kellemes érzés nem marad meg sokáig. Már alig emlékszem a filmre, amit tegnap néztem.

Az élvezet főleg külső forrásokból származik, mint például egy túrótorta vagy egy hátmasszázs. Az is élvezhet élvezetet, aki nem boldog, akár egy depressziós is.

A boldogság viszont hosszabb távon fenntartható és tartósabb érzelmi állapot, amely nemcsak az adott pillanatot, hanem az élet különböző területeit is áthatja.

A boldogság belső forrásokból származik, mint például az élet értelmének vagy célok elérésének érzése, vagy a kapcsolatok jelentősége.

Az, hogy folyamatosan törekszünk a személyes fejlődésre és a potenciálunk kiaknázására, segít abban, hogy értelmes és kiegyensúlyozott életet éljünk. Az önmegvalósítás nemcsak az egyéni célok eléréséről szól, hanem arról is, hogy felfedezzük azokat az értékeket és szenvedélyeket, amelyek meghatározzák, hogy kik is vagyunk valójában. Ez a felfedezés pedig egyenes út a boldogságunkhoz.

Mire törekedj?

Nem kell kizárnod az életedből az apró örömforrásokat, azoknak is megvan a helye és az értelme, de ne keverd össze őket a valódi boldogsággal! Ehelyett törekedj az önmegvalósításra, az értelmes célokra és a személyes fejlődésre.

A valódi boldogság tehát nem csak egy pillanatnyi érzés, hanem egy életmód. Ne elégedj meg a könnyű úttal vagy a gyors örömökkel! Néha kellemetlenséget kell okoznod magadnak, hogy fejlődhess.

Fontos megérteni, hogy a hosszú távú boldogság a kihívásokkal teli, személyes fejlődést hozó utakon keresztül érhető el, még akkor is, ha ezek kezdetben nehezebbnek vagy hosszadalmasabbnak tűnnek. A cél az egyensúly megtalálása a kényelem és a fejlődés között.