Mit csinálj, ha beüt a rossz?

Vannak rossz napok, és vannak időszakok, mikor sorozatban érkeznek a rossz napok. Ilyenkor úgy érezzük, hogy a világ összeesküdött ellenünk, pedig az egész valójában értünk van. Nincsenek véletlenek, ami körülöttünk és velünk történik, mindig jelent valamit. Minden jel, csak nem feltétlenül tudjuk azonnal értelmezni, sokszor csak utólag, vagy még úgy sem.

Ha balszerencsés időszakod van, az két dolgot jelenthet rád nézve: vagy túl kell lendülni az akadályokon, hogy megerősítsd magad, vagy észre kell venned, hogy rossz úton jársz és változtatni kell valamin.

Tehát, ha a madarak folyton a verandádra pottyantanak, akkor megteheted, hogy minden nap feltakarítod. Előbb-utóbb már nem fog gondot okozni, és úgy fogod gondolni, hogy a reggeli madárcsicsergés megéri az áldozatot. Vagy teheted azt, hogy átvágod a gordiuszi csomót és befogadsz egy macskát. Biztosan nagy változást fog hozni az életedbe, de lehet, hogy pont erre van szükséged. És még több alternatív megoldás is létezik: például kihelyezel egy madáretetőt kicsit messzebb a bejárattól, ami elcsalja a madarakat stb.

Az akadályok, gondok, bajok tehát azért érnek téged, hogy kezdj velük valamit: kerekedj felül vagy kerüld ki őket, de semmiképpen sem azért vannak, hogy legyen miért sajnálkoznod magadon.

Az önsajnálkozókat senki sem szereti

Észrevetted, hogy a legtöbb ember szereti megosztani a problémáit másokkal? Akár idegenekkel is. Mintha az emberek egymásra licitálnának, hogy kinek borzasztóbb az élete.
Ki akarunk csikarni embertársainkból némi együttérzést, hogy ezzel elismerjék, hogy a körülményeink áldozatai vagyunk, és semmiről sem tehetünk. Pedig valahol mégis. Az életünket mi irányítjuk, ha jót, ha rosszat vonzunk bele, miattunk történik.

A körülményeinken mindig változtathatunk, ahogy a felfogásunkon is. Ha fuldoklunk az önsajnálatban, az senkinek sem jó. Egyrészt a környezetünket is letörjük vele, és ha ez gyakran megtörténik, kerülni fogják a társaságunkat, senki sem szereti az energiavámpírokat.

Másrészt az önsajnálatnak mélyebb bugyrai vannak, mint Dante poklának. Minél mélyebbre süllyedsz benne, annál nehezebb lesz belőle kimászni. Vannak komoly problémák, elismerem, de az önsajnálat egyiken sem segít. Ráadásul súlyos energiaveszteség, mely energiát akár a megoldásra is fordíthatnánk. Már a gond megjelenésének kezdetén érdemes szem előtt tartanunk azt a nézőpontot, hogy a problémák kihívások. Vagy megtalálod rájuk a megoldást, vagy megtanulsz velük együtt élni. Egyik sem könnyű, de még nehezebb lesz, ha az értékes energiáid nagy részét panaszkodásra használod.

A jó és rossz érzések körhintája

Bármennyire is törekszünk, nem tudjuk minden tevékenységben megtalálni a szépet. Számos apró-cseprő és nagyszabású dolgot kell tennünk életünk során, de valljuk be, nem mindet tesszük jó szívvel. Minden cselekedetedhez kapcsolódik egy jó vagy rossz érzés, ez normális. Baj csak akkor van, ha több olyan dolgot kell megtenned, amihez semmi kedved, mint olyat, ami örömet okoz. Ha túlsúlyba kerül a rossz érzés az életünkben, az lassan megöli a lelket vagy depresszióba taszítja.

Ha már nincs értelme reggel kikelnünk az ágyból, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy valamit rosszul csinálunk. Életünk bármely pontján jogunkban áll változtatni döntéseinken, ettől nem leszünk kevesebbek, ez nem kudarc, sőt a fejlődés néha meg is követeli a változtatást.

Összegezve, ha rossz szériában van a következőket csináld:

• ne sajnáld túlzottan magad, mert az csak energiaveszteség,
• ne várd a csodát, az idő valójában nem gyógyít be mindent, ha nem teszel semmit,
• változtass a körülményeiden, vagy változtass a nézőpontodon,
• higgy önmagadban, hogy bármit képes vagy megoldani,
• higgy az egyensúlyban, egy nehéz korszakot egy jobb korszak vált fel (ahogy a válságot is felívelés szokott követni!