Lehetsz-e sikeres anélkül, hogy önző lennél?

„Valósítsd meg önmagad!”, „Ne érdekeljen, hogy mit gondolnak mások, csak csináld, ami jól esik!” – Folyton ilyen üzenetekbe botlik ma az ember. Számomra az is furcsa, mikor azt tanácsolják, hogy vedd magad körül pozitív emberekkel, és szabadulj meg a negatívaktól.

Hé! Nem lehet csak úgy embereket kidobálni az életünkből, ők nem telefontokok, amiket kedvünkre cserélgethetünk. Megszakítani a kapcsolatot egy családtaggal, csak mert nem tetszik neki, amit csinálunk, nem a helyes út. A negatív energiákkal is meg kell tanulni együtt élni, kezelni kell azokat is, nem lehet folyton kitérni előlük, és nem is kell.

Na, de a lényegre térve, felmerült bennem a kérdés, hogy valóban szükséges-e félretolni, mellőzni mások igényeit ahhoz, hogy megvalósítsuk a sajátjainkat? Bár kapásból rávágnám, hogy nem, azért mélyebben belegondolva, nem is olyan egyszerű a válasz.

Mi számít sikernek?

Először is meg kell határozni, hogy mit nevezünk sikernek. A legtöbben ezt az anyagi jóléttel, felívelő karrierrel, bizonyos vagyontárgyak birtoklásával azonosítják (autó és egyéb kütyük). Van ennél cizelláltabb definíciója is a sikernek, de előbb vegyük szemügyre ezt a közkedveltet. Kell-e önzőnek lenni, hogy efféle sikereket érjünk el? Na ja, meglehet.

Képzeljük el, hogy a világ egy nagy cukorkás tál, amiben minden cukorka egy lehetőség. Nem mindegy, ki nyúl elsőként a tálba, mit vesz ki belőle és hányszor markolhat. Résen kell lenni, félre kell tolni mások kezét, elvégre az egész élet egy verseny, kezdve ugye a születéssel. Szimpla evolúció: az erősebb, gyorsabb, életképesebb nyer. De vajon mit?

Az a baj ezzel a sikerfelfogással, hogy nem vezet boldogsághoz. Sőt egy idő után depressziósak is lehetünk ettől a hajszától. Nézzünk egy másik sikerdefiníciót, ahol a siker egyenlő a boldog, kiegyensúlyozott élettel.

Azt hiszem, az önzés és a boldogság két olyan fogalom, amely kizárja egymást. A boldogsághoz ugyanis szervesen hozzátartozik a megosztás vágya. Szóval ilyen, nem materiális jellegű sikerhez, nem kell bunkónak lenni, de ki nevezne ma egy csóró apácát, aki másoknak szentelte az életét sikeresnek? (Teréz anya vajon sikeres volt?)

Összességében azt mondhatjuk, hogy a siker egy cél kitűzése és annak elérése vagy megközelítése. Úgy tűnik, a célokkal van a baj. Hogy milyen célkitűzéseid vannak, meghatároznak téged. Így benne van a pakliban, hogy ha önző céljaid vannak, akkor önzőnek is kell lenned, hogy elérd őket. Még szerencse, hogy a célok olyan sokfélék lehetnek. Válaszd meg jól őket!