A céltervezés 3. szabálya: Tudd, hogy mennyit ér neked!
Ez a szabály az erőfeszítések és a várható jutalom megfelelő arányáról szól. Vagyis arról, hogy a végén azt tudjuk mondani, hogy megérte. A munkának és az áldozatainknak valamilyen módon meg kell térülniük, különben nincs értelmük.
Mekkora erőfeszítéseket tegyünk?
Természetesen ez a kitűzött célunktól függ. Ha például az a célom, hogy egyek egy fagyit, akkor elugrom a legközelebbi fagyizóba és kérek 3 gombócot. Ha nagyon válogatós vagyok, akkor lehet, hogy elmegyek a város másik felébe egy michlein csillagos fagyizóba. De biztosan nem foglalok repülőjegyet Olaszországba és utazom el csak azért, hogy nyaljak egy jó fagyit. (Pizzáért talán.) Túl kicsi a jutalom, túl nagy az erőfeszítés.
Viszont, ha le akarok fogyni egy év alatt 50 kilót, akkor nem lesz elég, ha hébe-hóba tornászgatok és próbálok keveset enni. Ez egy nagy cél, szóval oda kell tenni magamat, ha el akarom érni, még akkor is, ha fájdalmas.
Tehát az erőfeszítések mércéje nem a fájdalom, hanem a megtérülés. Nem baj, ha fáj, nem baj, ha szenvedsz, ha tudod, hogy megéri.
Ne legyél „úgyse-ember”!
A túl nagy erőfeszítés és a szenvedés sokakat feladásra késztet. De vannak olyanok is, akik a zéró erőfeszítés hívei. Ők gyakran használják azt a szót, hogy „úgyse”.
„Úgyse tudom megtanulni, kár a gőzért!”
„Úgyse érdekel senkit a véleményem, minek mondjam el?”
„Úgyse történik semmi, ha szóvá teszem, inkább nem ugrálok.”
Ők már a kezdés előtt feladták a meccset, és teljes passzivitásba vonultak. Ez a hozzáállás leblokkolja a fejlődést és összeegyeztethetetlen bármilyen célkitűzéssel és megvalósítással.
Tény, hogy vannak kilátástalannak tűnő helyzetek, de sosem mehetsz biztosra, amíg meg nem próbáltad. Ha valamire kicsi az esély, az azt jelenti, hogy van rá esély.
Szóval, ne menekülj az erőfeszítések elől, mert erősebb leszel tőlük. Viszont, ha úgy érzed, hogy túl sok energiát fektettél bele egy kicsi jutalmat ígérő célba, akkor nyugodtan szállj ki. Ez nem minősül feladásnak, csak tudatos döntésnek. Így kerülheted el a kiégést.
Honnan tudhatjuk mekkora lesz a jutalom?
Ha átrágtad magad a céltervezés első két szabályán, akkor tudod, hogy a céljaidat a vágyaidra kell építeni és a vágyaid beteljesüléséről egy igen pontos víziódnak kell lennie. A várható jutalomról tehát van fogalmunk, mégis előfordulhat, hogy útközben kiderül, hogy túlbecsültük.
Ha elbizonytalanodsz, akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy tényleg megéri ezért ennyit szenvedni? Aztán gondolkozz el rajta. Ha az út során többször felmerül benned ez a kérdés, akkor érdemes lehet újratervezni.
Olvasd el a sorozat többi részét is, hogy teljes legyen a kép:
A céltervezés első szabálya: Tudd, hogy mit akarsz!
A céltervezés második szabálya: Tudd, hogy miért akarod!
Ez is érdekelhet...
Ha nem tervezel jól, a megvalósítás sem fog menni.
Mi az a brainstorming?
