Önismeret

A félelmek generálása és a túlgondolás művészete

Félni annyi, mint tönkretenni azt, ami van, azzal, ami nincs. Ezt valahol olvastam, és szerintem nagyon találó. A félelmeink azzal függenek össze, hogy túl sokat foglalkozunk a feltételes lehetőségekkel. A félelem egy „szellem”, amit mi magunk idézünk meg azzal, hogy olyan dolgokon agyalunk, melyek meg sem történtek. Azt hiszem, ez alkati kérdés, de levetkőzhető.

Legtöbbször azon aggódunk, hogy ha nem teljesítünk elég jól, akkor mások el fognak ítélni minket. Először is a magabiztos önismerettel bíró embert csak mérsékelten érdekli az, hogy mások mit gondolnak róla. Másodszor pedig, amit mi gondolunk, hogy mások gondolnak rólunk, azt valójában mi gondoljuk magunkról.

Korunkra jellemző egy túlzott megfelelési kényszer, mindenki a legjobb akar lenni, amiben csak lehet. Néha túl magasak az elvárásaink önmagunk iránt, és ez gyakran átcsap egy nyomasztó félelembe attól, hogy hibázunk. Pedig az hozzátartozik a tanulási folyamathoz. Aki nem hibázott, még sosem kezdett bele semmilyen új dologba.

Le kell küzdenünk a félelem bénító erejét, különben sosem jutunk előre. Valójában mindig csak az első lépés nehéz. Állsz egy ugródeszkán, le akarsz ugrani: csak az elrugaszkodás pillanatán kell túl tenned magad, és a többi már jön magától.

 

Mit csinálj?

Ne „rágódj” a dolgokon, mert felesleges energiákat pazarolsz el, és lebénítod magad! Megvan az a csodás képességünk, hogy meg tudjuk jósolni a jövőt, vagyis sok lehetséges jövőt. Látjuk az események és a tetteink következményeit, és hajlamosak vagyunk az apróságokat is túlaggódni. Az indokolatlan túlbonyolítás életünk legjellemzőbb stresszforrása.

A dolgok túlaggódása, túlbiztosítása és túlszervezése rengeteg energiát emészt fel, és egyáltalán nem nyújtja azt a nyugalmat, amit várunk tőle. Ezért arra kell törekedni, hogy a dolgokat a lehető legegyszerűbben kezeljük, és ne próbáljunk meg az összes jövőbeni lehetséges eseményre felkészülni, mert úgysem tudunk.

Hogyan legyünk egyszerűek? És miért jó nekünk, ha nem vagyunk felkészülve a váratlanra? Úgy lehetünk egyszerűek, ha mindig csak az előttünk álló feladatra koncentrálunk és a következő lépésre.

Képzeld el, hogy egy szoros határidős melót kapsz. Nem az a megoldás, hogy bepánikolsz és elkezded számolgatni, hogy ez hány munkaóra, …és biztos nem tudod majd időre befejezni, …és ki fognak rúgni, …és akkor hogyan fogod fizetni az albérletet… Annyi idő alatt, amíg ezek mind átfutnak az agyadon, már régen megtehetted volna az első lépést a munkafolyamatban, de ehelyett felesleges nyomást helyeztél a válladra.

Lépésről-lépésre haladva előbb-utóbb minden elvégezhető. Az élet nem egy sakkjátszma. Nincsenek olyan kötött szabályai, ezért nem is lehet 10-20 lépéssel előre gondolkodni.

Érdekel a véleményed, kérlek oszd meg velünk!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d bloggers like this: