Mi a temperamentum?
Mit jelent a temperamentum a pszichológiában? A temperamentum a velünk született jellemzőink összessége, amelyek meghatározzák, hogy hogyan reagálunk a környezeti ingerekre és hogyan viselkedünk a különböző helyzetekben.
Tehát azon belső tulajdonságaink és viselkedési mintáink összessége melyek öröklöttek, vagy velünk születettek.
Egyes tudósok azt állítják, hogy a genetika felelős a temperamentumjegyeink akár 60 százalékáért. De ez egy nagyon bizonytalan terület, mert nehéz elválasztani, hogy milyen tulajdonságaink öröklöttek, és mely tulajdonságaink rakódtak ránk később.
A temperamentumunk már elég korán megfigyelhető, bizonyos jellemzők már a csecsemőkortól kezdve kimutathatók, és stabilak az életünk során. Hiszen már a kisbabák viselkedése között is mennyi különbség van!
Mi tartozik a temperamentumok közé?
Aktivitási szint: vagyis, hogy mennyire vagy általában aktív. Ha úgy érzed, hogy nem tudsz sokáig egy helyben maradni, folyton nyüzsögsz, akkor magas az aktivitási szinted, ha inkább csak nyugalomra vágysz, akkor alacsony az aktivitási szinted. De a kettő között is lehetsz valahol.
Biológiai ritmus: ez a biológiai szükségletek rendszerességével függ össze, mint az evés és az alvás. Ha rendszeres ritmusú vagy, akkor inkább a rutinokhoz ragaszkodsz, ha pedig szabálytalan ritmusú vagy, akkor nem igazán vannak napi mintáid, néha még enni is elfelejtesz és össze-vissza alszol. De a kettő között is lehetsz valahol.
Érzékenység: nem érzelmi értelemben vett érzékenység, hanem hogy mennyire intenzíven éled meg az ingereket, amik téged érnek. A nagyon érzékeny embereket sok olyan hang, textúra és erős fény zavarhatja, amit mások észre sem vesznek.
Reakciók intenzitása: vagyis, hogy milyen erősen reagálsz valamire. Ha magas intenzitású vagy, akkor a legapróbb helyzetekre is erőteljesen reagálhatsz, és drámát csinálhatsz bármiből. Ha alacsony intenzitású vagy, akkor még egy nagyobb eseményre is reagálhatsz úgy, kis túlzással, mintha semmi sem történt volna. Persze a kettő között is lehetsz valahol.
Alkalmazkodóképesség: ez azt jelenti, hogy milyen könnyen alkalmazkodsz a változásokhoz. Ha magas szintű az alkalmazkodóképességed, akkor könnyen kezeled a váratlan változásokat. Ha lassan alkalmazkodsz, akkor több időre lehet szükséged ahhoz, hogy kényelmesen érezd magad ugyanabban a megváltozott szituációban. Vagy valahol a kettő között is lehetsz.
Közeledés/hátrálás: az alkalmazkodóképességhez hasonlóan ez arra utal, hogy hogyan közelíted meg az új helyzeteket. Lehet, hogy könnyen megismerkedsz új emberekkel vagy új dolgokkal, viszont, ha visszahúzódó vagy, akkor óvatosabban jársz el.
Kitartás: vagyis, hogy mennyi ideig vagy hajlandó kitartani. Ha kitartó vagy, akkor mindent megteszel azért, hogy elérd a célod. Ha alacsony a kitartásod, akkor a legkisebb kihívás is túlterhel, és hamar feladod. Lehetsz a két véglet között is valahol.
Figyelem: vagyis, hogy könnyen el lehet-e terelni a figyelmedet, vagy nem. Vannak, akik nehezen tudnak hosszú ideig figyelni egy feladatra, főleg, ha zavaró tényezők is közrejátszanak. Viszont egyesek a leghangosabb helyeken is képesek elmerülni abban, amit éppen csinálnak. Lehetsz valahol a kettő között is.
Hangulat: ez az érzelmeink irányát jelzi és a pozitív és negatív különbségekre utal. Ha pozitív vagy, akkor a dolgokat derűsebben látod, és általában vidámnak tűnsz. Ezzel szemben, ha negatív vagy, akkor komorabb a hozzáállásod a dolgokhoz. Vagy a kettő között valahol.
Változhat-e a temperamentum életünk során?
Bár a temperamentum általában stabilnak tekinthető, bizonyos mértékben megváltozhat. Az életkori változások, élmények és tanulás mind hatással lehetnek az egyéni temperamentumra. A környezeti tényezők is hosszú távon befolyásolhatják a temperamentumos tulajdonságokat.
A változás lehetséges, de nem radikális vagy gyors folyamat. Sokkal könnyebb uralkodni a természetünk felett, egyes esetekben ellentétesen cselekedni, mint megváltoztatni.
Ha ismerjük a temperamentumunkat, jobban megérthetjük az erősségeinket és a gyengeségeinket. Ugyanakkor mások temperamentumának megértése segíthet abban, hogy reális viselkedési elvárásokat fogalmazzunk meg.