A Little Albert-kísérlet

A Little Albert-kísérlet John B. Watson és Rosalie Rayner által végzett pszichológiai kísérlet, amelynek célja az volt, hogy megvizsgálja, hogy kondicionálhatók-e az érzelmeink, például a félelmeink, ahogy azt Pavlov az állatok esetében már kimutatta. A kísérlet az 1920-as években zajlott, és ma is egyike a pszichológiai kísérletek egyik ikonikus példájának.

Mit jelent az érzelmek kondicionálása?

Az érzelmek kondicionálása olyan folyamatot jelent, amikor egy adott érzelem (például a félelem, a boldogság, a harag stb.) kialakul vagy megváltozik bizonyos ingerekkel vagy eseményekkel való rendszeres kapcsolat révén. A klasszikus kondicionálás elvét Pavlov dolgozta ki.

Egy példán könnyebb megérteni:

Képzeljük el, hogy Peti gyermekkorában szeretett cicákkal játszani, és mindig boldog volt, amikor a cicák közelében volt. Ez az örömérzet egy pozitív érzelem volt, amelyet az ingerek (a cicák) váltottak ki belőle.

Egy nap azonban Petit egy cica  megkarmolta (új inger). Ez az esemény egy negatív élményt okozott neki, és félelmet ébresztett benne a cicákkal kapcsolatban.

Ahogy többször is előfordult, hogy megkarmolták, Peti félelme fokozódott és elkezdett félni a macskáktól, már akkor is, ha csak megjelent egy a közelben.

Ebben a példában a cicákhoz kapcsolódó pozitív érzelem (öröm) fokozatosan átalakult negatív érzelemmé (félelem) a negatív tapasztalatok ismétlődése és az érzelmekhez kötődő rendszeres kapcsolata miatt.

A Little Albert-kísérelt leírása

Szegény kicsi Alberttel is hasonló történt. A kísérlet alanya egy 9 hónapos kisfiú volt, akit Albertnek hívtak. A kutatók először megfigyelték, hogyan reagál Albert, amikor különböző állatokat és tárgyakat, például egy patkányt, egy nyulat, egy kutyát, majmot, égő újságokat  helyeznek a közelébe. Albert nem mutatott félelmet vagy negatív reakciókat az új ingerekre, vagyis az állatokra és tárgyakra.

Legközelebb csak a fehér patkányt mutatták meg Albertnek, közben pedig Watson hangos zajt csapott, egy fémcsőre ütlegelt a kalapácsával. A hangos zajtól Albert megijedt és sírni kezdett. Ezt többször is megismételték, és miután a fehér patkányt többször is párosították a félelmetes, hangos zajjal, Albert ijesztő zajra kezdett számítani, valahányszor meglátta a fehér patkányt.

Később pedig már attól is félni kezdett, ha csak a patkányt látta meg és a zaj elmaradt. Watson és Rayner azt is megfigyelték, hogy Albert nemcsak a patkányra, hanem más, hasonló szőrös tárgyakra is félelemmel reagált, ami azt mutatta meg, hogy a kondicionált félelem általánosítható más, hasonló ingerekre is. Ez egy hétköznapi példán úgy néz mondjuk, hogy ha rossz tapasztalatod van egy orvossal, akkor ez kiterjedhet a többi orvosra is, és általánosan kezdesz kételkedni bennük.

Sajnos Albert édesanyja az utolsó tesztek elvégzésének napján kivonta őt a kísérletből, és Watson és Rayner nem tudott további kísérleteket végezni a feltételes reakció visszafordítására.

Milyen következtetéseket lehet levonni a kísérletből?

A kísérleti eredmények szerint az érzelmek, legalábbis bizonyos mértékig, tanulhatóak és kiterjeszthetőek más helyzetekre.

A kísérlet rávilágított arra, hogy a klasszikus kondicionálás milyen fontos szerepet játszhat az érzelmi reakciók kialakulásában és módosításában. Az ingerekkel való párosítás révén az emberek tanulhatnak új érzelmi reakciókat.

Az is kiderült, hogy bár egy kondicionált asszociáció (itt a félelem) kezdetben hihetetlenül erős lehet, de ha nem erősítik meg, akkor idővel elhalványul, egészen addig, amíg teljesen el nem tűnik. Albert egyre kevésbé félt a patkánytól, mikor már nem társult hozzá a zaj.

Más eredménye is lett a kutatásnak, ugyanis nem kérdés, hogy szegény Albertet félelmekre nevelni nem korrekt. Sok etikai kérdést vetett fel a kutatás módja és a résztvevők (különösen Albert) jóléte. Ezeknek az etikai megfontolásoknak nagy szerepe volt abban, hogy szigorúbb iránymutatásokat alkalmazzanak a humán pszichológiai kutatások során, és hangsúlyozzák a résztvevők jólétének fontosságát.

A kísérelt kritikái

Azon túl, hogy etikailag megkérdőjelezhető, más problémák is felmerültek a kísérlettel.

Először is, a kísérleti terv és a folyamat nem volt gondosan felépítve. Watson és Rayner nem dolgoztak ki objektív eszközt Albert reakcióinak értékelésére, csak a saját maguk véleményére támaszkodtak.

Továbbá a vizsgálat nem ellenőrizte az álkondicionálást. A hangos zaj egyszerűen érzékenyíthette Albertet arra, hogy minden új ingertől féljen.

Albert reakciói nem voltak következetesek, és a kondicionált félelem gyenge volt. A későbbi tesztekben kevés szorongást mutatott a patkány iránt, ami arra utal, hogy a kondicionálás nem volt túl hatékony vagy tartós.

Nem volt kontrollcsoport sem. Mivel ez csak egy csecsemővel végzett kísérlet volt, az eredmények nem általánosíthatók másokra. Lehet, hogy a kis Albert másképp reagált ebben a kísérletben, mint más gyerekek reagáltak volna, ezért ezek az eredmények csak rá vonatkozhatnak.

Végül Watson nem publikált utólagos adatokat Albert későbbi érzelmi fejlődéséről sem.

Hogyan használhatjuk ezt a tudást a mindennapokban?

Az érzelmek tanulásának és kondicionálásának megértése segíthet abban, hogy hatékonyabb módszereket találjunk a félelem és a stressz kezelésére. Azáltal, hogy felismerjük és megértjük azokat a feltételes ingereket vagy helyzeteket, amelyek a félelmet vagy a stresszt kiváltják, könnyebben tudunk dolgozni azok megszüntetésén vagy csökkentésén.

A kutatások és a klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek képesek változtatni és újrakondicionálni az érzelmeiket, ha megfelelő módszereket és támogatást kapnak. Tehát nem kell, hogy egy félelem, vagy fóbia végig kísérje az életedet.

Ugyanezen elveket alkalmazhatjuk a pozitív viselkedés ösztönzésére és a nemkívánatos viselkedések megszüntetésére. Például pozitív megerősítésekkel (dicséret, jutalom) vagy negatív ingerekkel (büntetés) lehet erősíteni vagy gyengíteni a kívánt, vagy nemkívánt viselkedést.

Ugyanígy az érzelmi tanulás elveit használhatjuk új szokások kialakítására vagy meglévő szokások megváltoztatására. Azáltal, hogy összekapcsoljuk a kívánt viselkedést bizonyos ingerekkel vagy helyzetekkel, könnyebben tudjuk azt megerősíteni és állandósítani.

Az Little Albert- kísérlet nem adja meg a választ arra a kérdésre, hogy miért érzünk úgy, ahogy, és hogyan alakulnak ki az érzelmeink. Az érzelmeink sokkal összetettebbek annál, minthogy egy klasszikus kondicionálással magyarázhatóak legyenek. Az érzelmek kialakulásának hátterében genetikai, biológiai, kulturális és személyes tényezők is állnak. De azért ebből a kísérletből is tanulhatunk valamit.

Források:

https://www.verywellmind.com/the-little-albert-experiment-2794994

https://www.simplypsychology.org/little-albert.html