Pszichológia

Edward Deci és Richard Ryan: önmeghatározás és motiváció

Ryan és Deci önmeghatározási elmélete egy fontos pszichológiai elmélet a motiváció szempontjából. Az elmélet azt vizsgálja, hogy miért és hogyan motiváljuk magunkat, és milyen hatással van ez a motiváció a személyes fejlődésünkre. Azon az elgondoláson alapul, hogy az embereket általában a fejlődés és a kiteljesedés iránti igény hajtja. Vajon tényleg így van?

Az önmeghatározás nagyjából azt jelenti, hogy valaki képes önálló döntéseket hozni és a saját életét irányítani. Az elmélet szerint az emberek akkor válhatnak önmeghatározóvá, ha a kompetencia, a kapcsolat és az autonómia iránti szükségleteik kielégülnek. Nézzük ezt a 3 kulcsfogalmat, mit is jelentenek pontosan a motiváció szempontjából?

 

Autonómia – az Én vezetése

Az autonómia jelenti azt a képességünket, hogy saját döntéseket hozunk, és a tetteinket a saját értékeink és céljaink mentén vezéreljük. Az autonóm motiváció olyan motivációt jelent, amikor valaki valamit önkéntesen és saját akaratából tesz meg, nem külső nyomás vagy kényszer hatására. Ezt belső motivációnak is hívják.

 

Kompetencia – készségek és képességek fejlesztése

Az egyéni hatékonyság érzése. Szeretünk olyan tevékenységeket végezni, amelyekben használhatjuk a képességeinket és hatékonyak lehetünk. Az olyan kihívások és feladatok, amelyek lehetővé teszik, hogy fejlesszük és használjuk a képességeinket, elősegítik a kompetencia érzését. A kompetencia érzése pedig növeli a motivációt.

 

Kapcsolat – emberi kapcsolatok fontossága

Az emberi kapcsolatok különösen fontosak lehetnek a motiváció fenntartásában és a személyes fejlődésben. Az egészséges, támogató kapcsolatok erősítik az érzelmi elköteleződéseinket, ami pozitív hatással van a motivációra és az életminőségre.

 

Belső és külső motiváció

Az elmélet továbbá megkülönbözteti a külső és a belső motivációt.

A külső motivációt olyan tényezők váltják ki, amelyeket nem tudunk kontrollálni. Ilyen például a jutalom, a büntetés vagy a társadalmi elvárás.

Például, csak azért dolgozol valamin, hogy elismerést kapj, vagy fizetést, de nem élvezed a munkát, csak a jutalmat, ami jár érte.

 

A belső motivációt viszont olyan tényezők váltják ki, amelyeket saját magunkban találunk meg. Ilyen például egy tevékenység élvezete, a személyes fejlődés iránti vágy vagy a társas kapcsolatok fontossága. A belső motivációval nagyobb teljesítményre leszel képes.

Például, szabadidődben képeket festesz, mert élvezed a kreativitást és örömödet leled benne. Nem azért festesz, mert külső dicséretre vagy jutalomra vágysz.

Érdekesség, hogy a külső motivációs eszközök néha csökkenthetik az önmeghatározást. Deci szerint, ha az embereknek jutalmakat adunk a belsőleg motivált viselkedésért, az alááshatja az autonómiát. Ahogy a viselkedést egyre inkább a külső jutalmak irányítják, az emberek kezdik úgy érezni, hogy kevésbé kontrollálják a viselkedésüket, és a belső motiváció csökken.

 

Hogyan érjük el a belső motivációt?

A belső motiváció eléréséhez fontos, hogy kielégítsük a kompetencia, az autonómia és a kötődés szükségleteinket.

A kompetencia szükséglet kielégítéséhez olyan tevékenységeket kell keresnünk, amelyekben képesek vagyunk sikereket elérni. Ezek legyenek kihívást jelentőek, de ne túlságosan nehezek.

Az autonómia szükséglet kielégítéséhez olyan tevékenységeket kell keresnünk, amelyeket saját magunk választunk meg. Ezek legyenek szabad tevékenységek, és ne kényszerítsen rájuk senki és semmi. Érezd a szabad akaratot!

A kötődés szükséglet kielégítéséhez olyan kapcsolatokat kell építenünk, amelyekben támogató és elfogadó a hangulat. Persze ez nem azt jelenti, hogy némi egészséges kritika nem fér bele, de a pozitív hozzáállás legyen alap elvárás. Ezek a kapcsolatok fontosak számunkra, és érzelmileg megerősítenek minket.

Tehát akkor érezzük magukat igazán motiváltnak, ha

  • lehetőségünk van az autonómiánk megőrzésére,
  • kompetensnek érezzük magunkat,
  • és pozitív kapcsolatokat alakíthatunk ki másokkal.

 

Milyen az önmeghatározó ember?

Az önmeghatározó ember saját maga határozza meg az értékeit, céljait és cselekedeteit. A belső motiváció jellemző rájuk, vagyis cselekedeteiket az érdeklődés, élvezet vagy személyes fontosság motiválja, nem pedig külső nyomás vagy kényszer. Autonóm, kompetens és jó kapcsolatai vannak.

Amikor kihívásokkal szembesül, úgy érzi, hogy szorgalommal, jó döntésekkel és kemény munkával le tudja győzni azokat. Tudja azt is, hogy felelős a tetteiért, és nem hárítja másra a felelősséget.

 

A nem-önmeghatározó ember inkább külső tényezők hatására cselekszik, mint belső értékei vagy érdeklődése alapján. Motivációját gyakran külső jutalmak vagy büntetések, társadalmi normák vagy más külső tényezők irányítják. Kevésbé érzi, hogy saját maga irányítja az életét, és ebből adódóan lehet, hogy kevésbé elégedett és motivált.

Ezen két állapot között egyensúlyozunk.

 

Példák az önmeghatározás elméletének alkalmazására:

Oktatás: Az oktatási környezetnek olyannak kell lennie, amely lehetővé teszi a tanulók számára, hogy saját maguk irányítsák a tanulási folyamatukat, és hogy kihívást jelentő feladatokat kapjanak.

Munkahely: A munkahelyi környezetnek olyannak kell lennie, amely lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy megtalálják a munkájukban az értelmet, és hogy önálló döntéseket hozzanak.

Sport: A sportolóknak olyan környezetben kell versenyezniük, amelyben támogatják őket, és amelyben érzik, hogy képesek teljesíteni.

 

Forrás:

https://www.verywellmind.com/what-is-self-determination-theory-2795387

Érdekel a véleményed, kérlek oszd meg velünk!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük