Evolúciós félelmeink
A félelem életünk természetes része, mégis néha annyira irracionálisnak tűnik, hogy nem is értjük, miért félünk vagy szorongunk.
Néhány félelmünk az evolúció során alakult ki annak érdekében, hogy megvédjen minket a veszélyektől és segítse a túlélésünket. Az evolúciós pszichológia azt vizsgálja, hogy hogyan formálták a történelmi környezeti hatások az emberi elmét és viselkedést.
A félelmek evolúciós alapja segíthet megérteni, miért reagálunk bizonyos helyzetekre olyan módon, ahogyan azt tesszük, és hogyan kezelhetjük ezeket a reakciókat a modern világban.
Honnan származhatnak félelmeink?
Evolúciós félelmek: Ezek a félelmek genetikailag rögzültek bennünk, emberekben annak érdekében, hogy megvédjenek minket a veszélyektől. Például a magasságtól, a sötétségtől, a kígyóktól és más veszélyes állatoktól való félelem.
Öröklődő félelmek: Néhány kutatás azt igazolja, hogy bizonyos félelmek genetikailag is öröklődhetnek. Azaz, ha egy szülő bizonyos félelmekkel küzd, akkor van esélye annak, hogy a gyermeke is hasonló félelmekkel fog küzdeni, de nem törvényszerű.
Tanult félelmek: Ezek a félelmek az életünk során tapasztalt negatív események vagy trauma eredményeként alakulnak ki. Például, ha valaki egy rossz élményt kapcsol a repüléshez, abban kialakulhat a repüléstől való félelem.
Környezeti félelmek: Ezek a félelmek olyan társadalmi vagy kulturális kontextusban alakulnak ki, amelyekben élünk. A környezeti tényezők, például a szociális környezet vagy a média, szintén befolyásolhatják félelmeink kialakulását. Például a média által terjesztett negatív hírek is vezethetnek félelemhez, vagy a globális környezeti problémáktól való félelem is ide tartozik.
Mik az evolúciós félelmek?
Az evolúciós félelmeink olyan félelmek, amelyek az emberi faj túlélésének érdekében alakultak ki. Ezek a félelmek olyan veszélyekre irányulnak, amelyek gyakran fenyegetést jelentettek. Még mindig bennünk vannak, pedig lehet, hogy ma már nem is annyira aktuálisak.
Ilyen gyors ipari és technológiai fejlődés mellett evolúciós érzéseinknek nem volt esélyük felzárkózni. Az emberiség fejlődése nagy részben az ősi füves területeken zajlott. A jelenlegi környezetünk és körülményeink egészen mások, így ösztönös félelmeink nem különösebben jól alkalmazkodnak azokhoz a dolgokhoz, amelyek valójában a legnagyobb veszélyt jelentik.
Vegyük például a kígyókat. A kígyók a főemlősök legősibb ragadozói. Már akkor is gyilkolták az embereket, amikor az emberek még szinte nem is tudtak magukról. És ez a régi és kellemetlen tapasztalat hosszú távú változásokat eredményezett a génjeinkben. A látásunk úgy fejlődött, hogy kiszúrja alakjukat és mintázatukat, még mielőtt tudatosan észlelnénk őket, és neuronjaink azonnali félelmi reakciót aktiválnak. A kígyótól való megijedés szinte általános emberi reakció, amely még a csecsemőknél is megfigyelhető.
Milyen evolúciós félelmeink vannak?
Hirtelen, hangos zajok és fenyegető tárgyaktól való félelem: Mindenki megijed, ha hirtelen becsapódik az ajtó, vagy előugrik valaki a bokorból és ránk kiabál. Bár ezek inkább az ijedtség kategóriába tartoznak, de valamiféle félelem van a háttérben. Az ijedtségi reflex primitív és gyors, és nagyon hatékony abban, hogy a szervezetet a veszély felé orientálja és felkészítse rá.
Magasságtól való félelem: Őseink közül azok, akik óvatosan mozogtak a magas és veszélyes területeken, nagyobb eséllyel éltek túl, mivel kevesebb esélyük volt a súlyos sérülésre vagy a halálos zuhanásra. Így ez az óvatosság tovább öröklődött generációról generációra. Manapság ritkán kell fára másznunk, mégis a tériszony elég gyakori fóbiának számít.
Félelem a sötétben: Őseink éjszakai ragadozók és veszélyek elől menekültek a sötétben. A sötétségben való félelem továbbra is jelen lehet, bár a modern világban inkább a bizonytalanság érzése miatt, valamint a társas izoláció miatt jelentkezik.
Félelem a kígyóktól és más veszélyes állatoktól: Azok az emberek, akik képesek voltak felismerni és elkerülni a kígyókat, pókokat és más veszélyes állatokat, nagyobb eséllyel maradtak életben. Statisztikailag ma nagyon kicsi az esélye annak, hogy kígyóharapásba, vagy pókcsípésbe halunk bele. Ezerszer nagyobb valószínűséggel szenvedünk autóbalesetet, az autóktól mégsem félünk.
Félelem a társadalmi kirekesztettségtől: Az ember társas lény, és a közösségbe való tartozás fontos volt a túlélés szempontjából is. A társadalmi kirekesztettség vagy száműzetés akár halállal is végződhetett.
Ez a félelmünk még ma is nagyon jelen van különböző formákban, bár már nem kéne attól félnünk, hogy ha nem tartozhatunk egy csoporthoz, akkor vége az életünknek. Ma is félünk a státuszvesztéstől, a barátok elvesztésétől, a kiközösítéstől és a negatív megítélésektől, pedig ezek követkeményei már nem olyan súlyosak, mint az őskorban.
Ilyen kialakult félelem még az idegenektől, a vértől, a zárt terektől, a mennydörgéstől, a nyilvános vagy nyitott terektől, a fertőzésektől és a mély víztől való félelem.
Az evolúciós félelmek az emberi túlélés érdekében alakultak ki az evolúció során, és ma is számos formában érvényesülnek. Az első lépés a félelmekkel való megküzdésben az, hogy felismerjük és megértsük azokat. A tudatosság és a megfelelő kezelési stratégiák segíthetnek abban, hogy jobban megbirkózzunk a félelmeinkkel.
Források:
Ez is érdekelhet...
Stephen R. Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása
Könyvajánló: Sylvia Löhken: A csend ereje
