Hogyan győzd le a maximalizmust?

„Hozd ki magadból a legtöbbet, de ne dögölj bele”. Korunk egyik megoldhatatlan rejtélye. De mi is az a maximalizmus, és miért szenvedünk tőle? Már gyerekkorunktól kezdve jutalmazás és büntetés kíséri mindennapjainkat. Hajtunk a piros pontra, buksisimogatásra, elismerésre. Mivel mások osztják a jutalmat, az ő elismerésük kell. Aztán felnőtt korunkra is valahogy megmarad ez a beidegződés. Az 5-ös a legjobb érdemjegy, nem elég valamit csak 4-esre, vagy „istenments” 2-esre megcsinálni. Igen, én is stréber voltam.

A baj ott kezdődik, hogy a maximumot keressük, és nem az optimumot. Van a dolgoknak ugyanis egy maximális és egy optimális verziója. A maximális a tökély, amit egyébként sosem fogunk elérni, de próbáljuk megközelíteni, frusztráló, folyamatos befejezetlen érzést kelt, ha ezt tűzzük ki célul. Az optimális, ami már működik, de fejleszthető. Ha maximalista vagy, akkor engedsz útjára egy projektet, amikor már régen túl vagy az optimumon. Nem elégszel meg a béta verzióval.

Mit kell tehát tenned? Meg kell határoznod az éppen futó projekted optimumát, ami már elég. Például egy falat évekig lehet glettelni és csiszolni, hogy szép, sima felületet kapjunk, de akkor soha nem fogunk beköltözni. Gyakorolnod kell a megelégedést, és azt, hogy a „kis” munka is elismerést érdemel a magad részéről. Azt is rögzítened kell, hogy ez nem igénytelenség. A dolgoknak haladniuk kell. Később is van lehetőség javítgatni őket. Ne legyél magaddal túl szigorú, ennél jobbat érdemelsz.

Ha sikerül megszabadítani magad a maximalizmus okozta nyomástól, megspórolsz egy csomó stresszt és időt, és a dolgok mégis működni fognak körülötted. Ne tedd tönkre magad! Optimalizálj és ne maximalizálj!