Mi a Pygmalion-effektus?

Talán nem is gondolnád, de az, hogy mit vár el tőled a környezeted, az jelentősen befolyásolja a teljesítményedet. Például, ha a főnököd csak azt várja el, hogy teljesítsd a minimumot, aztán megkapod a fizut, és irány haza, akkor te sem fogod törni magad. Viszont, ha a főnököd többre tart téged, nagyobb elvárásai vannak feléd, hogy produktívan járulj hozzá a munkafolyamatokhoz, akkor te is sokkal lelkesebb és eredményorientált leszel. Ezt a jelenséget írja le a Pygmalion-hatás.

Mi a Pygmalion-hatás?

A Pygmalion effektus a pszichológiában egy olyan jelenség, amely a mások iránti várakozásaink és azok hatására kialakult viselkedésük kölcsönhatását írja le. Ez az effektus arra utal, hogy az emberek hajlamosak úgy viselkedni, ahogy azt mások elvárásként kommunikálják számukra.

Pygmalion mítosza

Pygmalion egy nagyon tehetséges szobrász volt, aki Ciprus szigetén élt. Mindenkitől elzárkózott, de munkájában kiemelkedő tehetséget mutatott.  Elkészítette élete mesterművét, egy gyönyörű női alakot elefántcsontból, mely olyan tökéletes volt, hogy már-már valóságosnak tűnt.

Pygmalion annyira beleszeretett az általa megformált nőbe, hogy minden éjjel eljárt hozzá, és folyton róla álmodott. Egy nap Pygmalion elment Aphroditéhez, a szerelem és a szépség istennőjéhez, és segítséget kért tőle, hogy keltse életre alkotását. Aphrodité meghallgatta a kérését, és megérintette a szobrot. Ekkor a szobor valóban életre kelt, és a női alak, Galatea, valóságos nőként állt előtte. Pygmalion és Galatea azonnal egymásba szerettek, és boldogan éltek együtt.

A Pygmalion effektus megnyilvánulhat pozitív és negatív irányban is. Ha valaki negatívan gondol a másik személyre, akkor az elvárásoknak megfelelően a személy gyengébben teljesíthet.

A kísérlet:

Az egyik legismertebb kísérlet, amely a Pygmalion-effektust bizonyítja, a Rosenthal-Jacobson kísérlet, amelyet 1968-ban végeztek el az USA-ban.

A kísérlet során egy iskola tanulóival képességfelmérő teszteket végeztettek. Ezek után kiemeltek néhány diákot, akikben nagy a fejlődési potenciál, és a közeljövőben sokat el fognak érni. Ezeknek a diákoknak a nevét megosztották a tanárokkal.

A tanárok azt hitték, hogy ezeket a neveket a kiértékelt tesztek alapján kapták meg. A valóság azonban az volt, hogy ezek a tanulók véletlenszerűen lettek kiválasztva, és a tesztek alapján sem voltak jobbak, mint a többi diák.

Az eredmények meglepőek voltak: azok a tanulók, akiket véletlenszerűen kiválasztottak, valóban jobban teljesítettek a tanulmányaikban, és magasabb pontszámot értek el a következő teszteken, mint azok a diákok, akikre nem vonatkozott a magasabb elvárás.

Következtetés:

A kísérlet azt tárta fel, hogy a tanárok, mint autoritások, képesek befolyásolni a diákok teljesítményét, és hogy a diákok teljesítményét nagyban befolyásolja az, hogy milyen magas elvárásokat támasztanak velük szemben.

Érdekesség, hogy a fiatalabbaknál erőteljesebben kimutatható ez a hatás. Talán azért, mert képlékenyebbek, könnyebben változtathatóak, mint az idősebbek.

Összességében, a kísérlet azt mutatja, hogy a Pygmalion-effektus valóságos és hatékony jelenség, amely befolyásolhatja a teljesítményünket és az elért eredményeinket. A magasabb elvárások, amelyeket másokkal szemben támasztunk, gyakran pozitív hatást gyakorolnak azokra az emberekre, akikre vonatkoznak, és segíthetnek nekik abban, hogy jobban teljesítsenek, és elérjék a céljaikat. Tulajdonképpen ez egy önbeteljesítő jóslat.

A kísérletről írt beszámolót itt olvashatod (angol nyelven):

Rosenthal, R., & Jacobson, L. (1968). Pygmalion in the classroom. The urban review, 3(1), 16-20.
Letölthető PDF: https://www.wiseinterventions.org/posters/improving-teachers-expectations-of-some-students-increased-intellectual-growth-among-children-over-the-school-year