Mi a mentális maszturbáció?

Van egy kényelmetlen téma az önfejlesztés világában, amiről kevesebbet beszélünk, mint kellene.

Néha nem azért olvasol el még egy könyvet, hallgatsz meg még egy podcastot vagy nézel meg még egy videót, mert valóban fejlődni akarsz, hanem azért, mert jól esik. Mivel átmenetileg azt az érzést adja, hogy most épp dolgozol magadon.

Nem az a baj, hogy önfejlesztő könyveket olvasol és videókat nézel, az a baj, ha megragadsz ezen a szinten. Ilyenkor a fejlődés érzése van csak meg, de a valódi fejlődés nem történik meg, mivel csak passzív befogadó vagy.

Erre szokták azt mondani, hogy mentális maszturbáció.

A mentális maszturbáció olyan szellemi tevékenységet jelöl, ami élvezetes, izgalmas, akár még hasznosnak is tűnhet, de végül nem vezet valódi változáshoz.

Ez a cikk nem arról szól, hogy ne olvass, ne tanulj, vagy ne foglalkozz önismerettel. Ezzel magam ellen is beszélnék, inkább azt szeretném, hogy megértsd, hogy ennél tovább kell lépned. Hogy a tudásodból valódi cselekvés legyen, abból pedig igazi eredmény. Mert az önfejlesztés lényege nem az, hogy egyre több dolgot tudsz, hanem az, hogy egyre több dolgot csinálsz másképp.

Önismeret mint pótcselekvés

Rendkívül könnyű összekeverni a megértést a változással. Ha rájössz, miért reagálsz úgy, ahogy, máris okosabbnak, tudatosabbnak érzed magad. Ha felismerted, hogy megfelelési kényszered van, hogy túl sokat agyalsz, hogy gyerekkori minták irányítanak, hogy miért vonzódsz bizonyos emberekhez vagy helyzetekhez, akkor már úgy érzed, hogy haladsz.

És valamilyen szinten tényleg haladsz. A felismerés fontos, de a felismerés még nem fordulat, csak lehetőség a fordulatra.

Ezt azért nehéz elfogadni, mert az elméd szereti a felismeréseket. Szereti az „aha!” élményeket. Szereti azt az élményt, hogy most valami a helyére kattant.

A változás viszont nem attól történik meg, hogy valamit megértettél magadról, hanem attól, hogy egy helyzetben másképp reagálsz, mint korábban.

Lehet, hogy pontosan tudod, miért nem mersz kiállni magadért, de ha legközelebb is lenyeled, amit valójában mondani akarnál, akkor nem sokra mész a tudásoddal. Lehet, hogy olvastál már tíz könyvet a halogatásról, de ha továbbra sem ülsz le megcsinálni azt az egy dolgot, amit régóta meg kéne, akkor időpazarlás volt.

Miért ragadsz meg ezen a szinten?

Azért, mert az agyad imádja az új információt, minden új felismerés egy kis jutalom, egy apró dopaminlöket. Könnyű ezen a szinten megállni, mert ez még izgalmas és biztonságos.

A valódi változásban benne van a bénázás, a kudarc, a visszautasítás, a bizonytalanság, a felelősség. Sokkal biztonságosabb még egy könyvet elolvasni az önbizalomról, mint tényleg beleállni egy helyzetbe, ahol lehet, hogy zavarba jössz.

Az önfejlesztő tartalmak fogyasztása sokszor csak menedék a cselekvés elől.

Honnan tudod, hogy te is belecsúsztál-e?

Nem onnan, hogy szeretsz olvasni vagy tanulni, ez mindenképpen pozitív. A kérdés az, hogy a bevitt információ arányban van-e az alkalmazott változtatásokkal.

Ha rendszeresen azt veszed észre magadon, hogy mindig „még egy kis tudás” kell ahhoz, hogy végre lépj, az már árulkodó. Ha minden problémádhoz újabb és újabb anyagokat keresel, de a konkrét helyzetekben újra ugyanúgy működsz, az is.

Ha szinte mindent értesz már magaddal kapcsolatban, mégis ugyanazokat a köröket futod a kapcsolataidban, a munkádban, az önértékelésedben vagy a szokásaidban, akkor jó eséllyel nem az információhiány a fő gond.

A fejlődésnek van egy nagyon egyszerű mércéje: mi lett más az életedben? A fejlődés nem a fejedben történik meg, hanem a szokásaidban.

1:1 szabály

Ha szeretnéd elkerülni, hogy az önfejlesztés puszta szellemi élvezetté váljon, érdemes bevezetned egy nagyon egyszerű szabályt: minden új felismerés mellé kötelező egy új cselekvés.

Vagy még egyszerűbben: egy gondolat = egy tett.

Ez azt jelenti, hogy ha elolvastál egy fejezetet, meghallgattál egy podcastot, végignéztél egy videót vagy volt egy nagy önismereti felismerésed, akkor addig nem mész tovább a következő inputra, amíg nem rendeltél hozzá egy konkrét cselekvést.

Nem kell grandiózus dologra gondolni. Csak annyi a lényeg, hogy valahogy megteremtsd a tudás és a cselekvés közti kapcsolatot.

Ha például azt tanultad, hogy a sok social média tartalom szétzilálja a figyelmedet, akkor a feladat nem egy újabb produktivitás-könyv megvétele, hanem az, hogy ma este egy órára félreteszed a telefont. Ha rájöttél, hogy állandóan mások véleményéhez igazodsz, akkor a feladat lehet az is, hogy legközelebb nem így teszel. A cél az, hogy a felismerésednek legyen következménye az életedben.

Itt jön a képbe az információs diéta

Lehet, hogy nem több inspirációra van szükséged, hanem kevesebbre. Ez elsőre furcsán hangozhat egy olyan világban, ahol mindenhol azt hallod, hogy fejlődni kell, tanulni kell, képezni kell magad. De a legtöbb ember ma nem információhiányban szenved. Hanem információtúltengésben és végrehajtási bénultságban.

Az információs diéta lényege az, hogy tudatosabban választod meg, miből mennyit fogyasztasz. Nem kell minden jó podcastot meghallgatnod, nem kell minden ajánlott könyvet megvenned, nem kell minden inspiráló cikket elolvasnod.

Sokkal többet ér, ha elkezdesz így gondolkodni: amire a következő 48 órában nem fogok tudni konkrétan reagálni, arra most nincs szükségem.

Próbáld ki, milyen az, amikor egy hétig nem keresel újabb válaszokat, hanem kizárólag abból dolgozol, amit már most is tudsz.

A mentális maszturbáció nem attól veszélyes, mert rossz, hanem attól, hogy elhiteti veled, hogy már úton vagy. Lehet, hogy ez az illúzió évekbe kerülhet. Évekbe, amelyeket el lehet tölteni gondolkodással, elemzéssel, tervezéssel, felismerésekkel, miközben a lényeg valahogy mindig holnapra marad.

Egy kérdés neked a cikk a végére: Mi az, amit valójában már tudsz, de még mindig nem csinálod?

Végső soron nem az fogja megváltoztatni az életedet, amit megértettél, hanem az, amit végre megtettél.