Solomon Asch pszichológiai kísérlete a konformitásról

Vajon képesek vagyunk teljesen önálló döntésre, vagy a környezetünk véleménye akaratlanul is befolyásol minket? Erről a problémáról szól a következő érdekes pszichológiai kísérlet.

Az 50-es években Solomon Asch pszichológus olyan kísérleteket végzett, amelyek mind a mai napig az egyik legismertebb példái a konformitásnak. A szociálpszichológia legismertebb és legjelentősebb vizsgálatai.

Kísérletének a célja az volt, hogy megértse, miként befolyásolja a csoportnyomás az egyéni véleményt, és milyen körülmények között hajlamosak az emberek saját véleményüktől eltérni csak azért, hogy alkalmazkodjanak a többséghez.

A kísérlet előfeltevése és célkitűzései

A kiinduló feltételezés az volt, hogy az emberek hajlamosak saját véleményüket módosítani a csoport többségi álláspontjának hatására, még akkor is, ha a többségi vélemény nyilvánvalóan helytelen.

Asch úgy vélte, hogy az emberek sokszor a csoportnormák szerint igazítják viselkedésüket és gondolkodásukat, hogy elkerüljék a kilógás érzését, és a többséghez tartozzanak.

Vajon mikor hajlandók az emberek feladni saját ítélőképességüket a csoport nyomása alatt? Milyen környezetben vagy csoportszerkezetben nő vagy csökken a konformitás mértéke? Ezekre keresték a választ.

A kísérlet menete

A kísérletben az amerikai Swarthmore College 50 férfi hallgatója vett részt, akik azt hitték, hogy valamilyen látásvizsgálatról van szó.

Egy egyszerű feladatuk volt, amelyben vizuálisan könnyen megítélhető kérdéseket kellett megválaszolniuk.

A résztvevők egy sorban ültek, és egy képet kellett nézniük, amelyen különböző hosszúságú vonalak voltak. Meg kellett mondaniuk, hogy melyik azonos hosszúságú a referenciavonallal. A feladat nem volt nehéz: minden egyes körben egyértelmű volt, hogy melyik vonal egyezik a mintával.

Az összes résztvevő közül csak egy volt tényleges kísérleti alany, míg a többiek Asch beépített emberei voltak, akik előre megbeszélt módon válaszoltak helytelenül.

A csoport tagjai hangosan elmondták válaszaikat, és a tényleges alany mindig utoljára került sorra. A kísérlet elején a beépített emberek helyes választ adtak, hogy az alany elhiggye, a feladat egyszerű és egyértelmű. Később azonban szándékosan helytelen választ adtak.

A kísérlet célja az volt, hogy megfigyeljék: vajon a valódi résztvevő kitart-e saját meggyőződése mellett, vagy pedig igazodik a csoporthoz, és helytelen választ ad.

Eredmények

A résztvevők körülbelül 32%-a adott helytelen választ a csoport nyomása alatt, noha a helyes válasz egyértelmű volt. Az alanyok 75%-a legalább egyszer alkalmazkodott a csoport véleményéhez, míg 25% soha nem engedett a csoportnyomásnak. Amikor a kísérletet egyedül, csoportnyomás nélkül végezték, a résztvevők szinte mindig helyesen válaszoltak.

A résztvevők későbbi visszajelzései alapján sokan azt mondták, hogy nem akartak kilógni a csoportból, mások pedig kételkedni kezdtek saját ítélőképességükben a többség egyhangú véleményének hatására.

Következtetések a konformitásról

A kísérlet világosan rámutatott arra, hogy a társas befolyás erőteljes tényező, amely jelentősen alakíthatja az egyéni döntéseket.

Az eredmények azt mutatták, hogy még az egyszerű és egyértelmű feladatok esetében is hajlamosak vagyunk elbizonytalanodni, ha a környezetünkben lévő emberek más véleményt képviselnek.

Ez különösen igaz olyan helyzetekben, amikor nem vagyunk biztosak saját válaszunkban, vagy amikor a csoport egyhangú álláspontot képvisel.

Asch megfigyelte, hogy a csoport nagysága is befolyásolja a konformitás mértékét. Ugyanakkor, ha a csoport egyetlen tagja eltért a többségtől, az gyakran elegendő volt ahhoz, hogy a valódi résztvevő is bátrabban kifejezze saját véleményét.

Ez a megfigyelés rávilágít arra, hogy a konformitás erős társas nyomás következménye, de nem feltétlenül állandó: egyetlen „szövetséges” megjelenése csökkentheti a nyomást.

Voltak olyanok is (körülbelül 25%), akik soha nem engedtek a csoport nyomásának, és következetesen ragaszkodtak a helyes válaszhoz. Ez azt mutatja, hogy a konformitásra való hajlam személyiségfüggő, és egyesek jobban ellenállnak a csoportos befolyásnak, mint mások.

A konformitás két típusa:

Normatív konformitás: amikor valaki azért igazodik a csoport véleményéhez, mert tart a kirekesztéstől vagy a negatív megítéléstől.

Információs konformitás: amikor az egyén ténylegesen hisz abban, hogy a csoport tud valamit, amit ő nem, és ezért helyesebb lehet a csoport véleményét követni.

Mitől függ, hogy engedünk-e a nyomásnak?

A csoport mérete: a konformitás mértéke általában nő a csoport létszámának növekedésével, de egy bizonyos pont után (kb. 4-5 fő) már nem növekszik jelentősen. A kisebb csoportok (2-3 fő) kevesebb nyomást gyakorolnak, míg a nagyobb csoportokban a többségi vélemény nagyobb súllyal esik latba.

A csoport egyhangú véleménye: Ha minden csoporttag ugyanazt a véleményt osztja, nagyobb valószínűséggel engedünk a nyomásnak. Ha azonban egyetlen személy is eltér a többségi véleménytől, az már csökkenti a konformitás iránti hajlamot

A feladat bonyolultsága: Amikor a feladat bonyolult vagy a válasz nem egyértelmű, nagyobb az esélye annak, hogy az emberek a csoport véleményére támaszkodnak (információs konformitás).

A csoport presztízse és szakértelme: Hajlamosabbak vagyunk követni olyan csoportok véleményét, amelyek magasabb presztízzsel rendelkeznek vagy nagyobb szakértelmet képviselnek.

Kulturális tényezők: A kollektivista kultúrákban, mint Japán vagy Kína, a csoportharmónia és az összetartás erős társadalmi érték, így az emberek hajlamosabbak igazodni a csoporthoz. Az individualista kultúrákban, például az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában, az emberek inkább támogatják az egyéni véleményt és kisebb mértékben konformisták.

Önbizalom és személyiség: Azok az emberek, akik erősebb önbizalommal rendelkeznek vagy határozottabbak, kevésbé hajlamosak engedni a csoportnyomásnak. Emellett a vezetői attitűddel, magas önértékeléssel és függetlenséggel rendelkező személyek is kevésbé konformisták.

Státusz: Azok, akik alacsonyabb státuszúak a csoportban, nagyobb valószínűséggel igazodnak a csoport többségéhez, mivel nem akarnak szembemenni a magasabb státuszú tagok véleményével. Azok, akik magasabb státuszúak vagy vezető pozícióban vannak, nagyobb eséllyel tartják meg saját véleményüket.

Motiváció: A normatív konformitás akkor jellemző, ha fontos számunkra a csoporthoz való tartozás érzése, míg az információs konformitás inkább akkor figyelhető meg, ha bizonytalanok vagyunk a válaszban.

Anonimitás: Amikor valaki névtelenül válaszolhat, jelentősen csökken a konformitás mértéke, mivel a társadalmi nyomás kevésbé érzékelhető. Nyílt szavazásnál vagy válaszadásnál, ahol a véleményük nyilvánosan látható, az emberek hajlamosabbak a csoporthoz igazodni.

Kritikák

Asch kísérletét számos kritika érte, főként azért, mert egy mesterséges laboratóriumi helyzetben végezték. Sokan felvetették, hogy a való életben a konformitás jóval összetettebb jelenség, és az emberek véleménye számos egyéb tényezőtől is függ, például érzelmi motivációiktól, kulturális hátterüktől vagy éppen attól, hogy mennyire érzik magukat kompetensnek egy adott kérdésben.

A kísérlet az 1950-es évek Amerikájában zajlott, amely időszakot erős társadalmi konformitás jellemezte. A hidegháborús feszültségek miatt sokan nem mertek eltérni a társadalmi normáktól. Egyes kritikusok szerint az eredmények részben az akkori kulturális környezetből fakadhattak, és kérdéses, hogy különböző kulturális vagy történelmi kontextusokban hasonló eredményekre jutottak volna.

Továbbá az eredményeket befolyásolhatta, hogy a kísérlet csak férfi főiskolai hallgatókra korlátozódott. Későbbi kutatások más demográfiai csoportokban is elvégezték a vizsgálatot, és rámutattak, hogy a konformitás mértéke különböző lehet nemek, életkorok vagy akár kultúrák között.

Milyen tanulságokat vonhatsz le?

Ha valamilyen döntés során azt veszed észre, hogy inkább a többiek véleményét követed, mintsem a saját belátásodat, érdemes egy pillanatra megállni és átgondolni, valóban ez-e a helyes út.

Ha valamilyen helyzetben úgy érezed, hogy egyedül vagy a nézőpontoddal, az nem jelenti azt, hogy a nézőpontod hibás.

A konformitás gyakran abból fakad, hogy nem szánunk időt saját nézeteink alapos átgondolására, hanem egyszerűen átvesszük mások álláspontját.

A kritikus gondolkodás segít abban, hogy ne csak a csoport véleményét kövessük, hanem figyelembe vegyük a tényeket, saját belső értékeinket, és átgondoljuk, mi áll legközelebb a valósághoz vagy a személyes igazságunkhoz. Gyakorlatilag minden helyzetben érdemes feltenni a kérdést: „Valóban egyetértek ezzel, vagy csak a többiek miatt gondolom így?”

Ne csak azért cselekedj egy bizonyos módon, mert mások is úgy tesznek!

Forrás:

https://www.simplypsychology.org/asch-conformity.html