Mi a kognitív disszonancia?

Tudod, mit kellene tenned, de mégsem teszed? Pontosan látod, mi lenne a helyes irány, mégis valahogy nehéz elindulni? Magyarázatokat keresel arra, miért nem lépsz, pedig valójában érzed, hogy ideje lenne?

Ez a belső feszültség, amit ilyenkor tapasztalsz a kognitív disszonancia, amit ha megértesz, akkor könnyebben le tudod győzni magad.

Mi is az a kognitív disszonancia?

A kognitív disszonancia fogalmát Leon Festinger amerikai szociálpszichológus vezette be 1957-ben. A lényege röviden az, hogy amikor ellentmondás van a gondolataid, hiedelmeid, értékeid és a viselkedésed között, akkor belső feszültséget élsz át.

Például képzeld el, hogy fontos számodra az egészséges életmód, de dohányzol. Azt gondolod, hogy „az egészség az egyik legfontosabb érték”, miközben a viselkedésed ellentmond ennek. Ez az ellentmondás feszültséget kelt benned – disszonanciát.

A pszichológiai kellemetlenség enyhítésére többféle stratégiát is bevethetsz: megváltoztathatod a viselkedésed (leszoksz a dohányzásról),
módosíthatod a hiedelmed („nem is olyan káros, mint mondják”), vagy egyszerűen
racionalizálhatod a helyzetet („a nagymamám is dohányzott kilencvenéves koráig”).

A cél minden esetben ugyanaz: visszaállítani a belső egyensúlyt, hogy újra jóban legyél önmagaddal és ne kerülj önellentmondásba.

Festinger ezt a jelenséget kísérletileg is igazolta. A résztvevőknek egy rendkívül unalmas feladatot kellett megcsinálni, majd lefizették őket, hogy másoknak azt mondják, élvezték a feladatot.

Akik csupán 1 dollárt kaptak ezért, később tényleg úgy emlékeztek, hogy élvezték a feladatot. Akik viszont 20 dollárt kaptak, azok nem.

Miért? Mert az 1 dolláros csoporttagokban nagyobb volt a disszonancia („Hazudtam, de alig kaptam érte valamit”), ezért átalakították a hitüket, hogy megszűnjön az ellentmondás. Így oldották fel a disszonanciát.

Mi köze ennek a változáshoz?

A kognitív disszonancia az egyik legmélyebb oka annak, miért olyan nehéz a változás. A változás ugyanis szinte mindig ellentmondást teremt a régi és az új énképed között. És mivel az agy a konzisztenciára törekszik, a változás valójában mentális feszültséggel jár.

Sokszor a változás azt is jelenti, hogy el kell ismerned: eddig nem jól csináltál valamit. Ez az egyik legerősebb disszonancia-forrás.

Amikor új szokást akarsz kialakítani, új értékrendet követni vagy másként gondolkodni, az ütközik a korábbi tapasztalataiddal és meggyőződéseiddel.

Például, ha egész életedben azt hitted, hogy a kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét, akkor nehéz lesz elfogadni, hogy a túl sok munka kiégéshez vezet, és a pihenés is része a sikernek. Ez a felismerés disszonanciát okoz: a régi hited és az új tapasztalatod nem fér meg egymás mellett. Sokkal kényelmesebb azt mondani, hogy „a pihenés a gyengéknek való”, mint átértékelni a saját elveidet.

A változással szembeni ellenállás tehát a disszonancia elkerülése. Az agyunk ilyenkor önigazoló magyarázatokat gyárt:
„Nem most van itt az ideje.”
„Én már túl öreg vagyok ehhez.”
„Nem éri meg.”

Ezek a mondatok önhazugságok, de hívjuk őket inkább védekezési mechanizmusoknak, amikkel megpróbáljuk csökkenteni a belső feszültséget, anélkül, hogy változtatnánk.

Még ha a jelenlegi helyzet nem is ideális, akkor is ismerős. Az ismerős helyzet és gondolkodásmód belső egyensúlyt jelent, még ha nem is boldogságot. A változás viszont új értékeket, döntéseket és bizonytalanságot hoz, ami megbontja ezt az egyensúlyt, és disszonanciát teremt. Ezért sokan inkább maradnak egy rossz munkahelyen, kapcsolatban vagy élethelyzetben, mint hogy elviseljék azt a belső feszültséget, amit a változás okoz.

Disszonancia és fejlődés

Érdekes módon a kognitív disszonancia nemcsak akadályozhat, hanem motiválhat is. Ha a belső feszültség elég nagy — például mert már túl nagy az ellentmondás aközött, amit hiszel és ahogyan élsz —, akkor az ember inkább megváltoztatja a viselkedését, mintsem hogy tovább éljen ebben a belső ellentmondásban.

Gondolj rá úgy, mint egy belső iránytűre, ahol feszültséget érzel, ott valami nem stimmel az értékeid és a tetteid között. Lehet, hogy az értékrended fejlődött, de a viselkedésed még a régi mintákhoz igazodik. Lehet, hogy valamit már túlnőttél, de még nem merted elengedni. Vagy épp ellenkezőleg: valami új értéket próbálsz beépíteni, de az még nem illeszkedik a megszokott önképedbe.

A személyes fejlődés lényege nem az, hogy soha ne érezz disszonanciát, hanem az, hogy megtanuld olvasni ezeket a jeleket.

Hogyan lehet feloldani a belső feszültséget?

A disszonancia feloldása nem egy gyors folyamat.

Az első lépés mindig a tudatosítás. Vedd észre, amikor magyarázkodsz, amikor mentegeted a döntéseidet, vagy amikor igazolod a viselkedésed. Ezek mind annak a jelei, hogy valamilyen ellentmondással próbálsz együtt élni. Ahelyett, hogy elnyomnád ezt az érzést, figyeld meg: mit üzen neked? Milyen hiedelmeddel, szokásoddal vagy döntéseddel van kapcsolatban?

A második lépés az elfogadás. A disszonancia nem gyengeség, hanem a fejlődés természetes velejárója. Ha új értéket, nézőpontot vagy tudást szerzel, az átmenetileg megbontja az egyensúlyt. Ilyenkor nem az a cél, hogy azonnal megszüntesd a feszültséget, hanem hogy képes legyél vele együtt élni, amíg az új tapasztalat beépül.

A harmadik lépés a belső tisztázás. Sokszor azért élünk disszonanciában, mert nem a saját értékeink, hanem mások elvárásai szerint próbálunk élni. Ilyenkor a kérdés nem az, hogyan változtass, hanem az, mi az, ami valóban a tiéd.

Kérdezd meg magadtól: „Ez az elvárás tényleg az enyém? Valóban ezt tartom fontosnak, vagy csak így neveltek, így szoktam meg?” Ha megtalálod a saját válaszaidat, az ellentmondás sokszor magától feloldódik.

A negyedik lépés a fokozatosság. A disszonancia csökkenése nem egyik napról a másikra történik. Ha túl gyorsan próbálod megváltoztatni az egész életed, az újabb feszültséget teremt. Ehelyett apró, tudatos lépésekkel hozd összhangba a hiedelmeidet és a tetteidet. Minden apró cselekvés, ami a belső értékrendeddel összhangban van, csökkenti a disszonanciát.

Amikor képes vagy szembenézni azzal, ami benned ellentmondásos, és lépéseket teszel a rendezésére, akkor egyre önazonosabbá válsz. A személyes fejlődés valójában nem más, mint a belső egység folyamatos visszanyerése.

Forrás:

https://www.verywellmind.com/what-is-cognitive-dissonance-2795012

https://www.simplypsychology.org/cognitive-dissonance.html

https://www.psychologytoday.com/us/basics/cognitive-dissonance