Ha haladni akarsz, gondolkodj kicsiben!

Ha szét vagy csúszva, halogatsz, elfogyott a motivációd, akkor nagy eséllyel túl messzire nézel. Egy ponton túl a „nagy kép” nem segít, hanem lebénít. Ilyenkor a legjobb, amit tehetsz, hogy a lábad elé nézel, és csak egy dolgot kérdezel:

mi a következő lépés?

Azt mondják, hogy úgy tudod fenntartani a motivációdat, hogy szem előtt tartod a célt, amit el akarsz érni, de ez sokszor éppen ellenkezőleg hat. Ha túl messzire fókuszálsz, a kép még homályos, vagyis bizonytalan, és az agyad nem szereti a bizonytalanságot, ezért rögtön rálép a fékre.

A legjobb dolog, amit tehetsz, hogy nem foglalkozol sokat a távoli képpel, persze tudnod kell, hogy hova akarsz eljutni, de a motivációt nem a képzelgésben, hanem a cselekvésben fogod megtalálni. Amire valóban koncentrálnod kell, az a következő lépés.

A motiváció paradoxona

A legtöbben úgy gondolják, hogy előbb motiváltnak kell lenni, és majd utána cselekszünk. Mintha a motiváció lenne az üzemanyag, ami beindítja a folyamatot, de ez nem így működik. A motiváció nem megelőzi a cselekvést, hanem követi.

Amikor csinálsz valamit, még ha apróság is, az visszajelzést ad az agyadnak, hogy haladtál, történt valami, van kontrollod a dolgok felett. Ez a kis előrelépés önmagában képes egy enyhe pozitív állapotot létrehozni. Ettől érzed úgy, hogy megjött a kedved.

Tehát nem azért haladsz, mert motivált vagy, hanem motiváltabb leszel, mert haladsz. Persze egy kis alapmotiváció nem árt, ha van, de ha a motivációra vársz, könnyen benne ragadsz a halogatásban, viszont, ha cselekszel akkor, a motiváció előbb-utóbb utolér. Vagyis evés közben jön meg az étvágy.

Miért működik a „következő lépés” taktika?

Amikor csak a következő konkrét lépésre koncentrálsz, egy sor dolog történik egyszerre.

Először is megszűnik a túlterhelés. Nem kell többé egy bonyolult, soklépcsős folyamatot átlátnod, nem kell előre megoldanod minden problémát. Egyetlen dologgal foglalkozol, ami jó.

Másodszor visszakapod a kontroll érzését. A bizonytalanság abból fakad, hogy túl sok az ismeretlen, de a következő lépés nem ismeretlen, azt tudod, vagy hamar ki tudod találni.

Harmadszor beindul a cselekvés, és ahogy az előbb láttuk, a cselekvés hozza magával a motivációt.

És ott van még a haladás érzése. Nem kell hatalmas eredményeket elérned ahhoz, hogy ezt átéld. Elég egy apró előrelépés: egy email elküldése, egy telefon, fél oldal megírása a könyvedből vagy egy rövid edzés. Nem tűnnek nagy dolgoknak, de pszichológiailag nagyon is számítanak.

Olyan ez, mintha egy hegyet akarnál megmászni. Ha folyamatosan a csúcsot nézed, könnyen elbizonytalanodsz, talán meg is szédülsz, de ha a következő lépésre-fogásra figyelsz, egyszer csak azt veszed észre, hogy felértél a csúcsra.

Hogyan találd meg a következő lépést?

Ha nem a célodra fókuszálsz, honnan tudod, mi a következő lépés? Jó kérdés. A titok az, hogy nem kell előre látnod az egész folyamatot, elég, ha van egy irányod.

Tudnod kell, hogy mit szeretnél, ez tiszta sor, de nem egy részletes terv szintjén, hanem irányként. Az irány stabil, az útvonal viszont nem az, menet közben alakul.

Ha szeretnéd meghatározni, hogy mi a következő lépés, akkor erre a kérdésre kell keresned a választ: mi az a legkisebb dolog, amit most meg tudok tenni ebbe az irányba?

Ez a kérdés leszűkíti a fókuszt, nem hagy teret a túlgondolásnak és azonnal cselekvésre ösztönöz.

Fontos, hogy a „következő lépés” egy gyakorlati, kézzelfogható dolog, amit akár most azonnal meg tudsz tenni.

Ha nem tudod egyértelműen megfogalmazni a következő lépést, az azt jelenti, hogy még mindig túl nagyban gondolkodsz. Addig csökkentsd a lépés méretét, amíg már szinte nevetségesen egyszerűvé nem válik.

Nem kell előre látnod tíz lépést. A következő lépést mindig az előző lépés eredménye fogja megmutatni. Cselekszel, kapsz egy visszajelzést, korrigálsz, majd lépsz újra. Így épül fel az út, menet közben.

Ez elsőre bizonytalannak tűnik, de sokkal stabilabb, mint egy papíron kidolgozott terv, ami az első akadálynál úgyis borul.

Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy előre mindent láss, könnyen megrekedsz a gondolkodás szintjén. Ha viszont elfogadod, hogy az út lépésről lépésre rajzolódik ki, sokkal rugalmasabban és gyorsabban tudsz haladni.

Nem az fog előre vinni, ha tisztán látod a teljes utat, nem az, ha minden lehetséges problémát előre átgondolsz, és nem is az, ha folyamatosan a távoli célt vizualizálod. Hanem az, ha megteszed a következő lépést.