Mi az ADHD?

Az ADHD, szebb nevén: figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) egy neuropszichiátriai állapot, amelyet figyelmetlenség, hiperaktivitás és impulzivitás jellemez. Ez a három összetevő egyszerre lehet jelen különböző mértékben, de leginkább a figyelemzavart szokták kiemelni.

Mindenkivel előfordul, hogy időnként tapasztalja a fenti tüneteket, de az ADHD-s embereknél ezek a viselkedések súlyosabbak és gyakrabban fordulnak elő, továbbá negatívan hat a mindennapi életükre is (társas kapcsolatok, munkahely, iskola stb.).

Az ADHD nem újkeletű jelenség, de az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott, ami részben a diagnosztikai eljárások fejlődésének, részben pedig a társadalmi változásoknak köszönhető.

Nézzük meg közelebbről az ADHD-t, a tüneteit, a diagnosztizálását, és azt is, hogy miben különbözik az érintettek élete az átlagos emberekétől, hogy teljes képet kapjunk!

Az ADHD eredettörténete

Nem annyira modern rendellenesség, mint gondolnád. Az ADHD története egészen a 18. századig nyúlik vissza. Egy német orvos, Melchior Adam Weikard volt az első, aki hasonló tünetekkel rendelkező gyerekeket írt le. Művében olyan gyerekeket említ, akik képtelenek koncentrálni, türelmetlenek és túlzottan aktívak.

Az első komoly tudományos leírások azonban csak a 20. század elején jelentek meg. Sir George Still brit gyermekorvos 1902-ben publikált tanulmányai már egyértelműen utaltak a figyelmetlenség és impulzivitás biológiai gyökereire. Still felfedezése jelentős előrelépés volt, mert különbséget tett a rossz magaviselet és egy lehetséges neurológiai zavar között.

Az ADHD hivatalos diagnosztikai kereteit az 1980-as években határozták meg, amikor a DSM-III-ban (Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve) először szerepelt a figyelemhiányos zavar (ADD). Azóta a kutatások folyamatosan bővítették az ismereteinket az állapotról, és ma már a DSM-5 vagy az ICD-11 diagnosztikai rendszerei alapján határozzák meg az ADHD-t.

Az ADHD tünetei

Ahogy már említettem, az ADHD tünetei három fő terület köré csoportosulnak: figyelmetlenség, hiperaktivitás és impulzivitás.

Az érintetteknél ezek a tünetek különböző mértékben és kombinációban jelentkezhetnek, ezért három altípust különböztetünk meg: figyelemhiányos típus, hiperaktív-impulzív típus, valamint kombinált típus. A tünetek már gyermekkorban kezdődnek.

Figyelmetlenség tünetei

Koncentrációs nehézségek: Egy ADHD-s figyelme nagyon könnyen elterelődik apró ingerektől, például valamilyen zajtól, vagy valamilyen mozgástól, de akár a saját gondolataiktól is. Ez megnehezíti számukra a feladatokra való fókuszálást. Egy átlagember hosszabb ideig tud koncentrálni, és kevésbé zavarják a környezeti tényezők.

Feladatok elvégzésének nehézsége: Egy ADHD-s gyakran nem fejezi be, amit elkezdett, mert elveszíti az érdeklődését, vagy más tevékenységek vonják el a figyelmét.

Szervezetlenség: Egy ADHD-s számára kihívást jelent a teendők rendszerezése, időbeosztás követése, és előfordul, hogy elfelejt fontos dolgokat (például találkozók, határidők). Elveszít fontos dolgokat, például táskát, pénztárcát, könyvet, kulcsokat, papírokat, szemüveget, mobilt stb.

Apró részletek figyelmen kívül hagyása: Egy ADHD-s könnyen átsiklik olyan részleteken, amelyek mások számára nyilvánvalóak. Például egy beadandó munka során hibás adatokat adnak meg vagy nem figyelnek a formátumra. Gondatlanság jellemzi.

Hiperaktivitás tünetei

Mozgékonyság: Egy ADHD-s nehezen marad egy helyben, folyamatosan izeg-mozog, dobol az ujjaival vagy lóbálja a lábát.

Beszédesség: Egy ADHD-s nehezen alkalmazkodik a társas interakciók normáihoz. Például folyamatosan beszél, közbeszól, figyelmen kívül hagyja, hogy a másik fél esetleg nem tud megszólalni.

Nyugtalanság: A hiperaktivitás felnőtteknél nem csak a mozgásban mutatkozhat meg, belső nyugtalanságot érezhetnek, amit nehezen tudnak elnyomni. (Állandó feszültség.)

Impulzivitás tünetei

Hirtelen döntések és cselekvések: Gyakran gondolkodás nélkül cselekszik, például hirtelen vásárol meg valamit, vagy hirtelen olyat mond, amit később megbán. Nehezen méri fel a tettei következményeit.

Mások félbeszakítása: Aki ADHD-s, az gyakran félbeszakít másokat, vagy beleszól más beszélgetésekbe, még akkor is, ha ez nem illendő, vagy nem tartozik rá.

Képtelen várakozni: Türelmetlen például sorban álláskor vagy forgalmi dugóban ülve. Nehezen viseli a tehetetlenség és tétlenség érzését.

Ezek a tünetek nem minden érintettnél egyformán súlyosak. Egyeseknél a figyelmetlenség dominál, míg másoknál a hiperaktivitás vagy az impulzivitás jelent nagyobb problémát.

Az ADHD tünetei az életkor előrehaladtával változhatnak. Gyermekeknél a hiperaktivitás és az impulzivitás a leggyakoribb tünetek. Az iskolában már a figyelmetlenség a hangsúlyosabb, ami tanulmányi nehézségeket okozhat.

Serdülőkorban a hiperaktivitás csökken, és a tünetek között nagyobb valószínűséggel szerepel a nyugtalanság. Sok ADHD-s tizenéves küzd a kapcsolatokkal, és hajlamosabbak a kockázatos viselkedésre, például a kábítószer-használatra vagy a nem biztonságos szexuális tevékenységre.

Az ADHD-s felnőttek ingerlékenyek lehetnek, alacsony a stressztűrő képességük, intenzív hangulatingadozást mutatnak. A figyelmetlenség, a nyugtalanság és az impulzivitás általában felnőttkorban is fennáll valamilyen mértékben.

Miben különböznek az ADHD-sok az átlagos emberektől?

Az ADHD-s emberek agyi működése eltér az átlagostól, különösen azokra a területekre vonatkozóan, amelyek a figyelmet, a végrehajtó funkciókat és az impulzuskontrollt szabályozzák. Az agy dopamin- és noradrenalinszintje alacsonyabb lehet, ami magyarázza a figyelmetlenség és hiperaktivitás megjelenését.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy az ADHD-s emberek kevésbé lennének képesek sikereket elérni. Sokan közülük rendkívül kreatívak, energikusak és rugalmas gondolkodásúak, különösen olyan helyzetekben, amelyek gyors alkalmazkodást vagy innovatív megoldásokat igényelnek.

Az ADHD-sok gyakran küzdenek azonban a mindennapi rutinokkal, például határidők betartásával, és hajlamosak halogatni a feladatokat. Ez nem szándékos, hanem az állapotukból fakadó nehézség. Ugyanakkor megfelelő támogatással, például időmenedzsment-stratégiákkal és terápiával, jelentősen javíthatják életminőségüket.

Betegség-e az ADHD?

Régebben az ADHD-t egyszerűen „rossz magatartásnak” vagy „lustaságnak” tekintették, ma viszont egyre többen elismerik, hogy ez egy biológiai eredetű állapot.

Az ADHD-s emberek nem szándékosan „lusták” vagy „figyelmetlenek”, az agyuk másképp működik, különösen a prefrontális kéregben, amely a figyelem, az impulzuskontroll és a szervezés irányításáért felelős.

Az ADHD hivatalosan még nem betegség, hanem rendellenesség (idegrendszeri fejlődési zavar). Ez azt jelenti, hogy az agy bizonyos területei másképp működnek vagy fejlődnek, mint az átlagos emberek esetében.

Az ADHD inkább funkcionális eltérést jelent az agy működésében, nem pedig egy „megbetegedett” állapotot. Ezért a „rendellenesség” vagy „zavar” megnevezés jobban kifejezi a természetét.

Hogyan diagnosztizálják az ADHD-t?

Az ADHD diagnózisa nem állítható fel egy egyszerű teszt kitöltésével, hanem egy összetett értékelési folyamat.

Az ADHD-t pszichológusok, pszichiáterek vagy gyermekorvosok diagnosztizálják egy részletes kiértékelés során. Az értékelés magában foglalja a tünetek történetének, a mindennapi működésre gyakorolt hatásának vizsgálatát, valamint különféle kérdőívek vagy viselkedésmérési eszközök használatát.

Gyermekek esetében legalább 6 tünetnek kell jelen lennie egy adott csoportból. Felnőtteknél (17 éves kortól) legalább 5 tünetnek. A tüneteknek legalább 6 hónapja fenn kell állniuk és az első tüneteknek még 12 éves kor előtt kellett jelentkezniük.

Az is fontos szempont, hogy a tünetek több környezetben (pl. iskola, munka, otthon) is jelentkeznek és jelentős zavaró hatásuk van a mindennapi életre (pl. iskolai teljesítmény, szociális kapcsolatok).

Vannak kérdőívek is, melyek segítik az a szakembereket a diagnózis felállításában.

• Conners skála: Gyermekek és szülők számára készült.
• Adult ADHD Self-Report Scale (ASRS): Felnőttek számára.
• Vanderbilt ADHD Diagnostic Rating Scale: Gyakran használják az iskolai környezetben.

Az ADHD diagnózisa előtt fontos kizárni azokat az állapotokat, amelyek hasonló tüneteket okozhatnak: pajzsmirigy-problémák, alváshiány, szorongás, depresszió, tanulási nehézségek (diszlexia, diszkalkulia), autizmus spektrumzavar, vagy más neurológiai betegség.

Mi okozhatja az ADHD-t?

A kutatók nem tudják biztosan, hogy mi okozza az ADHD-t, de számos tanulmány arra utal, hogy a géneknek van szerepük a kialakulásában. Ha az egyik szülő ADHD-s, a gyermeknél körülbelül 50%-kal nagyobb az esély az állapot kialakulására.

Bizonyos gének, amelyek az agyi ingerületátvivő anyagok (például dopamin) működéséhez kapcsolódnak, gyakrabban fordulnak elő ADHD-soknál. A dopamin fontos szerepet játszik a figyelem, a motiváció és az impulzuskontroll szabályozásában.

Sok más rendellenességhez hasonlóan az ADHD valószínűleg több tényező kombinációjának eredménye. A genetika mellett a kutatók vizsgálják azokat a lehetséges környezeti tényezőket is, amelyek növelhetik az ADHD kialakulásának kockázatát, beleértve az agysérüléseket, a táplálkozást és a szociális környezetet.

A terhesség alatti dohányzás, alkohol- vagy drogfogyasztás növelheti az ADHD kockázatát, mivel ezek az anyagok károsíthatják a magzati agy fejlődését. A koraszülöttség, alacsony születési súly vagy magzati oxigénhiány szintén hozzájárulhat a kockázathoz.

A modern életmód, például a képernyők előtti megnövekedett időtöltés és az egyre nagyobb elvárások az iskolákban, jobban felszínre hozhatják az ADHD tüneteit.

Hogyan kezelhető az ADHD?

Az ADHD kezelésének célja a páciens életminőségének javítása és a tünetek csökkentése. A kezelés általában kombinált megközelítést jelent.

• Viselkedésterápia: Segít az ADHD-snak megtanulni, hogyan kezelje a tüneteit és javítsa az önszabályozását.
• Gyógyszeres kezelés: Például stimulánsok (mint a metilfenidát), amelyek javíthatják a figyelmet és csökkenthetik az impulzív viselkedést.
• Pszichoedukáció: Az érintett és családtagjaik számára nyújtott tájékoztatás, hogy jobban megértsék a zavar természetét.

• Életmódbeli változtatások: Rendszeres testmozgás, strukturált napi rutin, vizuális emlékeztetők és időmenedzsment-eszközök és kiegyensúlyozott étrend is támogathatja a tünetek kezelését.

Az ADHD egy összetett állapot, amely jelentős kihívásokat jelenthet, de megfelelő támogatással az érintettek teljes életet élhetnek. Fontos, hogy az ADHD-t ne stigmatizáljuk, hanem tudományos alapon közelítsünk hozzá, és biztosítsuk a szükséges segítséget. Az ADHD felismerése az első lépés a sikeres életvezetés felé.

Forrás:

https://www.nimh.nih.gov/health/topics/attention-deficit-hyperactivity-disorder-adhd

https://www.nimh.nih.gov/health/publications/attention-deficit-hyperactivity-disorder-what-you-need-to-know

https://www.psychiatry.org/patients-families/adhd/what-is-adhd