Mit jelent az elvesztegetett idő?

Amikor azon gondolkodsz, hogy jól gazdálkodsz-e az időddel, először az jut eszedbe, hogy vajon mennyire voltál produktív. Elvégezted a feladataidat? Haladtál-e a céljaiddal? Kihasználtad a nap minden percét? Ezek jogos kérdések, mert a mai világban a teljesítményt szinte folyamatosan mérik és számon is kérik rajtad. De azért ez így elég stresszes, nem?

Ha mélyebbre ásol, hamar rájössz, hogy az elvesztegetett idő fogalma ennél sokkal összetettebb, és nem is olyan egyértelmű, mint amilyennek elsőre tűnik.

Az időpazarlás szubjektív

Képzeld el, hogy egy vasárnap délutánt teljesen átalszol. Valaki azt mondaná, hogy ez pazarlás, hiszen mennyi minden mást tehettél volna: sportolhattál volna, tanulhattál volna, vagy kirándulhattatok volna, ahogy az vasárnap szokás. Te viszont lehet, hogy pontosan erre a pihenésre vágytál, és ez segített abban, hogy hétfőn frissebben állj neki a feladataidnak.

Ugyanez igaz fordítva is: előfordulhat, hogy órákon át dolgozol valamin, de végül rájössz, hogy amit csinálsz, az egyáltalán nem fontos, mert nem is visz közelebb a céljaidhoz. Ebben az esetben a produktivitás látszata mögött valójában időpazarlás húzódik meg.

Az, hogy mit tekintesz elvesztegetett időnek, elsősorban a saját értékrendedtől függ.

Ha számodra a család a legfontosabb, akkor egy közös vacsora még akkor sem pazarlás, ha emiatt elmaradsz a munkáiddal. Ha viszont a karriered az elsődleges, lehet, hogy ugyanazt a vacsorát elvesztegetett óráknak éled meg.

Van elvesztegetett idő?

Sokszor csak utólag érzed, hogy valamit elpazaroltál. Például leülsz a kanapéra, és csak pörgeted a közösségi médiát. Tíz percnek indult, de végül egy óra lett belőle. A végén marad a bűntudat.

A pszichológusok régóta kutatják a semmittevés és a gondolati elkalandozás szerepét. Kiderült, hogy ezek az állapotok sokszor nem haszontalanok, hanem segítenek feldolgozni az élményeidet, és teret adnak a kreativitásnak. Hányszor jutott eszedbe egy jó ötlet zuhanyzás közben, séta alatt vagy éppen akkor, amikor látszólag nem csináltál semmit?

Az „elvesztegetett idő” sokszor csak egy címke, amit akkor ragasztasz egy tevékenységre, ha az nem illeszkedik bele a teljesítményközpontú gondolkodásodba. Pedig az élet nem csupán a feladatok elvégzéséről szól.

Mikor beszélhetünk valódi időpazarlásról?

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden tevékenység hasznos. Vannak helyzetek, amikor tényleg elvesztegeted az idődet. Akkor, ha se a jelenben, se a jövőben nem ad hozzá semmit az életedhez. Például, ha újra és újra ugyanazt a halogatási kört futod: órákig próbálod rávenni magad, hogy elkezdj egy feladatot, közben ide-oda kattintgatsz, és a végén semmi sem történik.

Az igazi különbség a hasznos és a haszontalan idő között az, hogy mihez kapcsolódik az adott tevékenység. Ha feltölt, ha örömöt ad, ha közelebb visz ahhoz az élethez, amit élni szeretnél, akkor nem pazarlás. Ha viszont csak elviszi az energiádat, és semmilyen formában nem épít, akkor érdemes elgondolkodnod rajta, hogy másképp is használhatnád azt az időt. Vagyis, amit szem előtt kell tartanod, az a következmény.

Időtöltés vagy időbefektetés?

Képzeld el, hogy sorozatot nézel. Ha azért teszed, mert érdekel a történet, kikapcsol vagy felvillanyoz, és így másnap frissebb vagy, akkor ez egyfajta időbefektetés: hozzájárul a jólétedhez. Ha viszont csak megszokásból kapcsolod be, és közben unatkozol, nyomkodod a telód, sőt, utána bűntudatod van, akkor valószínűleg időt pazaroltál.

Ugyanez igaz a munkára is. Lehet, hogy egész nap látszólag szorgalmasan dolgozol, de ha olyan apró feladatokba kapaszkodsz, amelyek nem számítanak igazán, akkor csak töltöd az idődet. Ez a fajta „elfoglalt semmittevés” különösen alattomos, mert könnyen elhiteti veled, hogy haladsz, miközben valójában csak toporogsz egyhelyben.

Az időhöz való viszonyod

Az, hogy mennyire érzed elvesztegetettnek az idődet, nagyrészt attól függ, milyen a kapcsolatod az idővel. Ha perfekcionista vagy, hajlamos lehetsz minden percet mérni és ellenőrizni, és bűntudatot érezni, ha nem voltál maximálisan produktív. Átérzem. Ilyenkor még a pihenést is időpazarlásnak tekinted, pedig hosszú távon pontosan a tudatos pihenés az, ami fenntartja a teljesítőképességedet.

A pozitív pszichológia azt hangsúlyozza, hogy az idő értéke nem csak abban rejlik, hogy mennyit teljesítesz. Az is fontos, mennyire jelent számodra örömöt, mennyire járul hozzá a boldogságodhoz, a kapcsolataid minőségéhez. Egy séta a parkban lehet haszontalan valaki más szemében, számodra viszont éppen az teszi értékessé a napot.

Az idő sosem tér vissza, és pontosan ezért olyan nagy a kísértés, hogy minden percét hasznosan töltsd el. De érdemes emlékeztetned magad arra, hogy a hasznosság nem mindig mérhető feladatokban és eredményekben. Sokszor az a legnagyobb érték, ha jelen tudsz lenni és ha örömöt tudsz találni a pillanatban.

Seneca írta: „Nem az élet rövid, hanem mi vesztegetjük el sokszor.”

Ez a gondolat azonban nem arra figyelmeztet, hogy minden másodperceddel el kell számolnod, hanem arra, hogy tudatosítsd, mibe teszed az idődet.