Pszichológia

Hogyan dönthetsz gyorsabban és jobban?

A gyorsabb és jobb döntés kulcsa, hogy a legjobb lehetőség hajszolása helyett azt választod, amelyik megfelel az előre kijelölt szempontjaidnak. Herbert Simon Nobel-díjas kutató ezt nevezte satisficingnek, vagyis elég jó döntésnek. Aki így választ, hamarabb lezárja a keresgélést, és utólag is kevesebbet rágódik azon, hogy mi lett volna, ha.

Új telefont szeretnél, de nem vagy az a típus, aki bemegy a boltba és lekap egyet a polcról. Megnézel három modellt, aztán még ötöt, tízet. Elolvasod a teszteket, végigpörgeted az összehasonlító videókat, belemerülsz a vásárlói véleményekbe. Két hét múlva már doktori disszertációt tudnál írni a piacon lévő telefonokról, de őszintén már nem is tudod, melyik miben jobb.

Ismerős? Nekem nagyon. Egyszer egy sima vízforralót válogattam így napokig, pedig az tényleg csak vizet forral.

A nagyszüleinknek még az volt a gondjuk, hogy alig volt miből választani. Nekünk az, hogy túl sok mindenből kell választani. És ez nem csak a vásárlásra vonatkozik. Ugyanígy le tudsz fagyni álláskeresésnél, albérletnézésnél, vagy amikor este fél órát görgeted a filmkínálatot, aztán inkább lefekszel aludni.

Nézzük meg, miért van ez így, és főleg azt, hogy mit tudsz kezdeni vele!

 

Miért nehezebb dönteni, ha több a lehetőség?

A választás paradoxona azt a jelenséget írja le, amikor a túl nagy kínálat nem megkönnyíti, hanem megnehezíti a döntést, ráadásul csökkenti az utólagos elégedettséget.

A fogalmat Barry Schwartz pszichológus tette ismertté, a mechanizmusát pedig Sheena Iyengar és Mark Lepper 2000-es híres lekvárkísérlete mutatta meg a leglátványosabban.

A kutatók egy élelmiszerboltban kétféle kóstolópultot állítottak fel. Az egyik asztalra 24, a másikra mindössze 6 különböző ízű lekvárt tettek ki. A hatalmas választék több embert vonzott oda, a vásárlók 60 százaléka megállt nézelődni, míg a kisebb pultnál csak 40 százalék. Amikor viszont fizetésre került a sor, fordult a kocka: a 24 lekvárból válogatóknak csupán 3 százaléka vett lekvárt, a 6-os pultnál viszont 30 százalék vásárolt.

Vagyis a bőség odavonz, a döntésben viszont inkább hátráltat. A háttérben általában három dolog dolgozik.

Először jön a döntési túlterhelés, amikor annyi apró különbséget kellene összevetned, hogy az agyad egyszerűen lefagy.

Másodszor megjelenik az elszalasztott lehetőségek érzése, mert miközben egyvalamire igent mondasz, fejben már gyászolod a többi huszonhármat.

Harmadszor pedig ott az utólagos elégedetlenség, vagyis hiába jó a választásod, állandóan ott motoszkál benned a gyanú, hogy egy másik opció még jobb lett volna.

 

Tényleg mindig baj a nagy választék?

Nem mindig, és ezt a témáról szóló cikkek ritkán teszik hozzá. A sok lehetőség csak bizonyos helyzetekben bénít le. Na, de milyen helyzetekben?

Benjamin Scheibehenne és kutatótársai 2010-ben 50 hasonló kísérlet eredményét összesítették, több mint ötezer résztvevővel. Kiderült, hogy átlagosan szinte semmilyen hatása nincs annak, hány lehetőség közül választunk.

Volt, ahol a bőség megbénította az embereket, és volt, ahol kifejezetten segített. (A lekvárkísérletet is megpróbálták megismételni, és nem mindig jött ki ugyanaz az eredmény.)

Egy 2015-ös elemzés azt is megnézte, hogy mikor zavaró a nagy választék. Kiderült, hogy akkor bénulunk le igazán, ha nincs előre kialakult preferenciánk, ha nehezen tudjuk összehasonlítani az opciókat, vagy ha félünk attól, hogy rosszul döntünk. Ha viszont pontosan tudod, milyen kávét iszol minden reggel, akkor egy ötvenféle kapszulát kínáló polc sem fog zavarba hozni.

Ez szerintem jó hír. A boltok kínálatát nem tudod megváltoztatni, azt viszont igen, hogy mennyire felkészülten állsz oda a polc elé.

 

Te is mindig a legjobbat keresed?

Ha igen, akkor a pszichológia nyelvén maximalizáló vagy, és valószínűleg nehezebben döntesz, mint mások. Barry Schwartz és kutatótársai 2002-ben kétféle döntési stílust írtak le.

Az egyik a maximalizáló, aki a lehető legjobbat akarja. Neki kevés, hogy valami jó, tudni szeretné, hogy nincs-e valahol egy még jobb.

A másik a megelégedő, aki az elég jó megoldást keresi, előre tudja, mit vár el, és ha talál valamit, ami ezt hozza, lezárja a keresést.

A kutatásban több mint 1700 embert kérdeztek meg. A maximalizálásra hajlamosabbak kevésbé voltak boldogok, optimisták és elégedettek az életükkel, viszont többször bánták meg a döntéseiket.

Pár jel, amiből magadra ismerhetsz, ha maximalizáló vagy:

  • Vásárlás után is nézegeted, mennyiért adják máshol.
  • Étteremben utolsónak rendelsz, aztán irigyled a másik tányérját.
  • Nehezen küldesz el egy üzenetet, mert biztos jobban is meg lehetne fogalmazni.
  • A második legjobb neked egyenlő a futottak még kategóriával.

 

Akkor ne legyél igényes?

De, legyél! Az igényesség és a maximalizmus két külön dolog.

Igényes vagy, ha tudod, mit szeretnél, és ragaszkodsz a jó minőséghez. A maximalizálás ott kezdődik, amikor már megvan, ami neked kell, mégsem tudod abbahagyni a keresést, mert hátha van még jobb. Az igényes ember a végén elégedett, a maximalista nem az.

 

Mit jelent az elég jó döntés?

Azt, hogy előre eldöntöd, minek kell megfelelnie a választásodnak, és amikor találsz ilyet, megállsz. Ez egy tudatos stratégia.

A satisficing azt jelenti, hogy nem a tökéletes megoldást hajszolod, hanem azt a lehetőséget választod, amelyik teljesíti az előre meghatározott, reális feltételeidet.

Az ötlet Herbert Simontól származik, aki később közgazdasági Nobel-díjat kapott. Simon arra mutatott rá, hogy az emberi agy nem szuperszámítógép. Nincs végtelen időnk, végtelen információnk és korlátlan mentális energiánk ahhoz, hogy a világ összes alternatíváját elemezzük. A régi tankönyvi modellek szerint egy racionális ember mindent végignéz, és kiválasztja az abszolút legjobbat. A való életben ez kivitelezhetetlen.

Vegyünk egy példát! Tegyük fel, hogy albérletet keresel Budapesten. Előre eldöntöd, hogy maximum 250 ezer forintot tudsz fizetni rezsivel, legyen közel a négyes metróhoz, férjen el benne egy íróasztal, és ne legyen penészes a fürdőszoba. Megnézel négy lakást, és az ötödik pontosan tudja mindezt.

A maximalizáló ilyenkor még megnéz tizenöt másikat, hátha akad ugyanannyiért egy erkéllyel és panorámával, közben pedig elviszik előle az ötödiket is. Az elég jó elvét követő szereplőnk viszont látja, hogy minden lényeges feltétel teljesült, és hívja is a tulajt. Ez nem megalkuvás, hanem józan fókusz.

Fontos, hogy ez nem az első szembejövő lehetőség elfogadását jelenti. A mércét te állítod fel, és lehet magas is, csak legyen mérce.

 

Hogyan dönts gyorsabban és kevesebb rágódással?

  1. Írd le előre a legfontosabb szempontjaidat! Mielőtt egyáltalán megnyitnál egy keresőt, határozd meg azt a három-négy tulajdonságot, ami számodra valóban számít. Telefonnál ez lehet az ár, a kamera és a méret. Ami ezen kívül esik, az ráadás.
  2. Szűkítsd a mezőnyt! Ami nem felel meg az alapfeltételeidnek, azt húzd ki gondolkodás nélkül. Ne akarj húsz különböző opciót fejben tartani! Jó, ha a végére két-három döntős marad.
  3. Kalibráld az energiádat a döntés súlyához! Nem ér annyit egy póló kiválasztása, mint egy munkahelyváltás vagy egy lakásvásárlás. Kérdezd meg magadtól, számít-e még ez a döntés egy év múlva! Ha nem, döntsd el két perc alatt!
  4. Állíts fel egy előzetes stopszabályt! Döntsd el már az elején, mikor fejezed be a keresést. Mondhatod például azt, hogy amint találsz három olyan ajánlatot, amelyik minden alapfeltételedet teljesíti, közülük választasz, és nem olvasol el további húsz fórumbejegyzést. Az időkorlát is működik, mondjuk szombat délig döntesz.
  5. Fogadd el, hogy minden választás egyben lemondás is! Ha igent mondasz egy munkára, egy városra vagy egy párkapcsolatra, azzal automatikusan nemet mondasz a többire. A jó döntés attól lesz jó, hogy a saját értékeid mellett teszed le a voksodat, nem attól, hogy semmiről sem maradsz le.

 

Gyakori kérdések

A satisficing az angol satisfy (kielégít) és suffice (elegendő) szavak összevonásából született. Azt a döntési stratégiát jelenti, amikor nem a lehető legtökéletesebb opciót keresed, hanem az első olyan lehetőséget választod, amelyik teljesíti az előre meghatározott elvárásaidat.

Nem, mert az elég jó nem egyenlő a középszerűvel vagy a rosszal. Te határozod meg a mércét, és ha magasra teszed a lécet, akkor is kiváló minőséget kapsz, csak nem pazarolsz el heteket arra, hogy egy még elérhetetlenebb ideált kergess.

Ezt a jelenséget utólagos megbánásnak és alternatívaköltség-érzésnek nevezi a pszichológia. Amikor sok opció közül választasz, az agyad hajlamos a visszautasított lehetőségek legjobb tulajdonságait összeadni, és ehhez a képzeletbeli szuperopcióhoz mérni a valódi választásodat.

Bűvös szám nincs, ez erősen a helyzettől függ. A gyakorlatban jól működik, ha két-három döntősre szűkíted a mezőnyt.

Ne keress további információt a már meghozott döntésről, és emlékeztesd magad, milyen szempontok alapján választottál. Ha azoknak megfelel, jól döntöttél.

Heti hírlevél

Iratkozz fel a heti hírlevélre, ha érdekel az önfejlesztés tudományos alapokon

Egy levél hetente, kutatásokon alapuló cikkekkel és a motivációs mítoszok cáfolatával. Bármikor leiratkozhatsz, egy kattintással.

Nincs spam, nincs továbbadott adat.

Források

 

További cikkek döntés témakörben:

Miért jó, ha van egy vezérelved?
Döntésképtelenség

Érdekel a véleményed, kérlek oszd meg velünk!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük