Milgram-kísérlet az engedelmességről és a felelősségről

Ez a kísérlet nem csak szó szerint sokkoló, de átvitt értelemben is, ugyanis arra mutat rá, mennyire engedelmesek tudunk lenni, ha egy nagy tekintély utasítgat minket. Akár a saját elveinket és jó érzésünket is képesek vagyunk félretenni, hogy végrehajtsuk a kérését.

Számtalan példa van arra, hogy az emberek a hatalomnak engedelmeskedve olyan cselekedeteket hajtanak végre, amelyeket egyébként erkölcsi alapon elutasítanának. Ezt a jelenséget kiválóan szemlélteti Stanley Milgram híres kísérlete, amelyet 1961-ben végzett el.

A kísérlet leírása röviden

A kísérlet célja és hipotézise:

Milgram hipotézise az volt, hogy az emberek nagy része hajlandó engedelmeskedni egy tekintélyes személy utasításainak, még akkor is, ha azok erkölcsi szempontból kifogásolhatók.
A kísérlet arra kereste a választ, hogy meddig mennek el az emberek egy ilyen helyzetben, és hogy milyen mértékben engedelmeskednek a hatalomnak.

A kísérlet résztvevői:

A résztvevők középkorú férfiak voltak, akiket egy újsághirdetésen keresztül toboroztak. A kísérletben véletlenszerűen kiválasztott személyek azt hitték, hogy egy memóriatesztben vesznek részt.

A kísérlet menete:

Szerepek kiosztása: A kísérlet során két résztvevőt vontak be: az egyik a „tanár”, a másik a „tanuló” szerepét kapta. Valójában a „tanuló” egy beépített ember volt, a „tanár” pedig a valódi kísérleti alany.

A feladat: A tanár feladata az volt, hogy különböző kérdéseket tegyen fel a tanulónak. Amikor a tanuló hibás választ adott, a tanárnak egyre erősebb áramütést kellett adnia neki egy gép segítségével. Az áramütések ereje 15 voltról indult, és egészen 450 voltig emelkedett.

Áramütések: Valójában a tanuló nem kapott áramütést, csak színlelte a fájdalmat. A tanár azonban nem tudta ezt. Az áramütések mértékét a tanár fokozatosan növelte a hibák számától függően, és a tanuló előre megbeszélt reakciók szerint egyre intenzívebb fájdalmat színlelt (kiabálás, könyörgés, hogy hagyják abba, és végül teljes csend).

A kísérletvezető szerepe: Egy fehér köpenyt viselő tekintélyes személy, a kísérletvezető, ott volt a tanár mellett, és felszólította őt, hogy folytassa az áramütések alkalmazását, még akkor is, amikor a tanuló erős fájdalomra panaszkodott, vagy amikor már nem reagált.

Négy utasítás volt, és ha az egyiknek nem engedelmeskedtek, akkor a kísérletvezető felolvasta a következő utasítást, és így tovább.

• Kérem folytassa!
• A kísérlet megköveteli, hogy folytassa!
• A folytatás feltétlenül szükséges!
• Nincs más választása, mint folytatni!

Az eredmények:

A kísérlet eredményei megdöbbentőek voltak: a résztvevők több mint 65%-a hajlandó volt a maximális, 450 voltos „áramütést” is alkalmazni, annak ellenére, hogy a tanuló látszólag súlyos fájdalmat élt át, és könyörgött, hogy hagyják abba.

Következtetések:

Milgram kísérlete azt mutatta, hogy az emberek jelentős része hajlandó vakon engedelmeskedni a tekintélynek, még akkor is, ha utasításaik másoknak kárt okoznak. A kísérlet komoly erkölcsi kérdéseket vetett fel az engedelmességről és az egyéni felelősségről.

Az egyik legfontosabb tanulsága, hogy a helyzet jelentős hatással van a viselkedésünkre. Bár az emberek általában azt gondolják, hogy a viselkedésük főként a belső erkölcsi iránytűjüktől függ, a kísérlet azt mutatta, hogy a körülmények, a kontextus, valamint a szituációs nyomás alapvetően befolyásolhatják a döntéseiket.

Miért engedelmeskedünk a tekintélynek?

Nevelés

Már gyerekkorunktól arra tanítanak minket, hogy tiszteljük a hatalmat és kövessük az utasításokat, legyen szó a szüleinkről, a tanárainkról vagy más felnőttekről.

Ez szükséges ahhoz, hogy a társadalmi struktúrák működjenek, hiszen valamiféle rend és a fegyelem nélkülözhetetlen a közösségekben. Azonban ez egyben azt is jelenti, hogy a legtöbb ember nem meri megkérdőjelezni a hatalom képviselőit, még akkor sem, ha azok utasításai erkölcstelenek.

Felelősséghárítás

A Milgram-kísérlet egyik legérdekesebb aspektusa, hogy a résztvevők azt hajtogatták, hogy ők csak követték az utasításokat. Úgy érezték, hogy a cselekedeteikért nem ők, hanem a kísérlet vezetője a felelős.

A felelősség áthárítása gyakori jelenség, amikor az emberek egy tekintélyes személy utasításait követik. Úgy érezzük, hogy mentesülünk a következmények terhétől, hiszen csak egy parancsot követtünk. Ez a mechanizmus jól ismert a katonai hierarchiákban, de a hétköznapi életben is megfigyelhető, amikor valaki a felettesét okolja egy hibáért.

A hatalom legitimitása

A kísérletben résztvevők azért hajoltak meg a kísérletvezető akarata előtt, mert úgy érezték, hogy az adott helyzetben a kísérletvezető rendelkezik azzal a jogosultsággal és tudással, amely alapján helyes döntéseket hozhat. A fehér köpeny és a laboratóriumi környezet is erősítette a tekintélyszemély legitimitását, ami tovább növelte az engedelmességet.

Konformizmus

A konformizmus is lényeges szerepet játszik az engedelmességben. Hajlunk arra, hogy a társadalmi normákhoz és elvárásokhoz igazodjunk, különösen akkor, ha egy tekintélyszemély gyakorol ránk nyomást.

Az ilyen helyzetekben a csoportnormákhoz való alkalmazkodás és a szociális nyomás motiválja az embereket, hogy továbbra is engedelmeskedjenek, még akkor is, ha belsőleg kétségeik vannak.

Fokozatosság

Az egyik különösen fontos eleme a Milgram-kísérletnek a fokozatos elköteleződés jelensége. A kísérlet során az áramütések ereje fokozatosan növekedett, így a résztvevők kezdetben csak kis mértékű „büntetéseket” alkalmaztak, amelyek nem tűntek súlyosnak.

Ahogy a kísérlet előrehaladt, az áramütések egyre erősebbek lettek, de mivel a résztvevők már elkötelezték magukat, egyre nehezebb volt számukra megállni. A fokozatos növelés miatt kevésbé érezték, hogy hirtelen döntést kellene hozniuk, és az elköteleződésük a feladat végrehajtása mellett megerősítette őket abban, hogy folytassák, amit elkezdtek.

Ez a jelenség nem csak a laboratóriumi körülmények között érvényes. Az élet számos területén tapasztalható, hogy az emberek apró lépésekben haladva eljutnak olyan cselekedetekhez, amelyeket kezdetben nem tartottak volna elfogadhatónak.

A fokozatos elköteleződés mechanizmusa magyarázatot adhat arra, hogy miért maradnak az emberek rossz kapcsolatokban, vagy miért vesznek részt olyan dolgokban, amelyeket erkölcsileg kifogásolhatónak tartanak.

A tekintély tisztelete és annak követése alapvető emberi ösztön, mivel a társadalmak működéséhez szükséges egy bizonyos fokú rend és hierarchia. Azonban a Milgram-kísérlet rávilágított arra, hogy a tekintély kritikátlan követése komoly erkölcsi problémákhoz vezethet, és hogy fontos felismerni, hol húzódnak az engedelmesség határai.

A Milgram-kísérlet egyik legnagyobb tanulsága, hogy soha nem szabad elfelejteni az egyéni felelősség szerepét. Bármilyen helyzetben is találd magadat, mindig megvan a lehetőséged arra, hogy a döntéseidet a saját erkölcsi mércéid alapján hozd meg.

Forrás:

https://www.simplypsychology.org/milgram.html