Tényleg romlik a figyelmünk?

Nemrég szembejött velem egy ijesztő adat, mely szerint a figyelmünk csak 47 másodpercig képes egy képernyős feladaton maradni, és ez az idő 2 és fél perc volt még a 2000-es években. Tehát a figyelmünk drasztikusan romlik. Ennek muszáj volt utánanéznem, hogy ez mit is jelent pontosan, tényleg ilyen gyorsan romlik a figyelmi kapacitásunk?

A figyelem nem csak a koncentráció képessége, hanem egy mentális szűrőrendszer, ami eldönti, hogy mire fordítunk erőforrást a beérkező ingerek közül. Bár gyakran hallani, hogy a figyelmünk a digitális korban drasztikusan leromlott, a kutatások mást mutatnak. A környezetünk kényszerít minket kimerítő, folyamatos figyelemváltásra.

Leülsz, hogy végre megírd azt az e-mailt, amit már napok óta tolsz magad előtt. Két mondat után pittyen a Messenger. Megnézed, válaszolsz, aztán ha már úgyis ott vagy, átfutod a híreket is, és megnézed, ki lájkolta a posztodat. Mire visszatérsz a feladathoz, fogalmad sincs, mit akartál írni a harmadik sorba.

Ebből a tipikus jelenségből valóban úgy tűnik, hogy a figyelmünk menthetetlenül zsugorodik. Van ebben igazság, de azért még nem kell rá keresztet vetnünk.

Nézzük meg, mi is az a figyelem, miért van rá szükséged, és mit mutatnak valójában a kutatások!

Mi a figyelem?

A figyelem az a képességünk, amellyel kiválasztjuk, hogy a körülöttünk és bennünk zajló rengeteg információ közül mire fordítunk mentális erőforrást. Az agyunk ugyanis másodpercenként elképesztő mennyiségű információval találkozik. Hangok, képek, testérzetek, emlékek és gondolatok bombázzák a tudatunkat.

A figyelem tulajdonképpen egy szűrőrendszer. Nemcsak azt mondja meg, hogy mi érdekes a számodra, hanem azt is, hogy mit hagyj figyelmen kívül. Miközben ezeket a sorokat olvasod, valószínűleg zúg a hűtő a háttérben, vagy érzed a ruhád érintését a bőrödön, de a figyelmed mindezt kiszűri neked.

Miért van rá szükség? Figyelem nélkül nem tudnál tanulni, emlékezni, döntést hozni vagy végigkövetni egy beszélgetést. Ráadásul a hangulatodra is hatással lehet attól függően, hogy mire figyelsz. Két ember végigsétál a Duna-parton, az egyik utána a naplementéről mesél, a másik arról, milyen csípős volt a szél. Ugyanott jártak, csak másra figyeltek.

Milyen fajtái vannak a figyelemnek?

A figyelem nem egyetlen, homogén képesség, hanem több, egymással összefüggő mentális funkció összessége.  McKay Moore Sohlberg és Catherine Mateer amerikai neuropszichológusok az 1980-as évek végén egy máig sokat használt klinikai modellben írták le a szintjeit, ezek közül négyet érdemes ismerned.

• Szelektív figyelem: Kiválasztod a lényeges ingert, a zavarókat pedig kiszűröd.
• Tartós figyelem: Hosszabb ideig egy feladaton maradsz, akkor is, ha az monoton.
• Váltó figyelem: Rugalmasan átirányítod a fókuszodat egyik feladatról a másikra, majd vissza.
• Megosztott figyelem. Egyszerre több dologra reagálsz, például vezetés közben beszélgetsz.

Ezek a mindennapokban folyamatosan együtt mozognak. Amikor a digitális világ kihívásairól beszélünk, általában nem a tartós figyelmünk sérül közvetlenül, hanem a figyelemváltás képességét terheljük túl.

Mit jelent az, hogy romlik a figyelmünk?

Amikor azt mondjuk, hogy romlik a figyelmünk, általában három dologról beszélünk:

• rövidebb ideig marad a figyelmünk egy dolgon,
• könnyebben elterelődik,
• és nehezebben találunk vissza a félbehagyott feladathoz.

Nézzük, mit mond erről a tudomány!

Rövidebb ideig marad a figyelmünk egy dolgon

Gloria Mark, a Kaliforniai Egyetem (Irvine) professzora több mint húsz éve azt méri, mennyi ideig maradunk egy képernyős feladaton, mielőtt átváltunk valami másra. A 2004-ben publikált első vizsgálatban ez átlagosan két és fél perc volt, 2012-re 75 másodpercre csökkent, az utóbbi évek méréseiben pedig 47 másodperc körül van. A méréseik során nem laboratóriumban, hanem valós irodai környezetben figyelték meg az embereket.

Az első vizsgálatot 2003-ban végezték, és akkor még szó szerint stopperrel követték az irodai dolgozókat, minden képernyőváltást kézzel rögzítve. Később ezt háttérben futó naplózó szoftver vette át, amely feljegyezte, hogy ki mikor vált ablakot. A 47 másodperces eredményt más kutatók is megerősítették, ők 44, illetve 50 másodperc körüli átlagot kaptak.

A 47 másodperc azt mutatja meg, meddig maradunk egy képernyőn, mielőtt továbbkattintunk. Ez egyébként nem azt jelenti, hogy egy perc után képtelen vagy megérteni, amit olvasol.

Mark egyik érdekes megfigyelése, hogy nagyjából ugyanolyan gyakran szakítjuk félbe saját magunkat, mint ahányszor egy hívás vagy értesítés megzavar. Tehát nem foghatunk mindent a pittyenésekre.

A sok váltás növeli a stresszszintünket

A gyakori figyelemváltás komoly kognitív áldozatokkal és megnövekedett stresszel jár.

Sophie Leroy 2009-es kutatásában azt vizsgálta, mi történik az agyunkban, amikor félbehagyunk egy feladatot, és egy másikba kezdünk. A vizsgálatok kimutatták, hogy a mentális átállás sosem azonnali. Amikor megszakítod a munkádat egy beérkező üzenet miatt, a korábbi feladatból ott marad egy darabka figyelem a fejedben. Leroy ezt a jelenséget figyelmi maradványnak nevezte el.

A félbehagyott gondolat tovább pörög a háttérben, ami miatt az új feladatra már csak csökkentett mentális kapacitás jut. Ezért érzed magad egy pörgős nap végén úgy, mint akit agyonvertek. A folyamatos váltogatás tehát nemcsak az idődet forgácsolja szét, hanem a szellemi energiádat is lecsapolja.

Mindenért a telefonod a hibás?

Az okostelefonod puszta jelenléte is képes lecsökkenteni a kognitív kapacitásod, akkor is, ha hozzá sem nyúlsz. Ez meglepő, igaz?

Adrian Ward és kollégái 2017-ben végeztek egy kísérletet közel 800 résztvevővel. A résztvevők lenémított telefonja vagy az asztalon volt, vagy zsebben, táskában, vagy egy másik szobában, miközben feladatokat kellett megoldaniuk.

Azok teljesítettek a legjobban a munkamemóriát és a problémamegoldó gondolkodást mérő teszteken, akiknek a telefonja a másik szobában maradt.

Az asztalon heverő telefon akkor is elszívta a figyelem egy részét, ha a résztvevő hozzá sem nyúlt. Ennek egyszerű az oka, az agyunknak aktív energiát kell fordítania arra, hogy ellenálljon a kísértésnek és figyelmen kívül hagyja az eszközt, főleg, ha durván függő vagy.

Mi az igazság? Tényleg romlik a figyelmünk?

A tudományos konszenzus szerint semmi nem bizonyítja, hogy az emberi figyelem alapvető neurológiai képessége visszafordíthatatlanul leromlott volna. Bár rengeteg kattintásvadász cikk állítja, hogy az internet tönkretette az agyunkat, a valóság sokkal árnyaltabb. A Kaliforniai Egyetem és a Stanford kutatói is óvatosan fogalmaznak. A mérések nem az agyunk fizikai leépülését bizonyítják, hanem azt, hogy egy olyan információs környezetet teremtettünk, amely a végtelenségig feszíti a határainkat.

Ami a kutatások alapján jól alátámasztható, hogy a digitális környezetben gyakrabban váltunk, a félbehagyott feladatok után nehezebb átkapcsolni, és a folyamatos megszakításoknak mérhető ára lehet a teljesítményben és a stresszben.

Szerintem ez a jó hír, mert ha a képességed ép, csak a környezeted rángat ide-oda, akkor lehet min változtatni.

Mit tehetsz a figyelmedért?

A legtöbbet azzal nyerheted, ha csökkented a váltások számát. A környezeted tudatos átalakításával drasztikusan csökkentheted a kognitív terhelést és a figyelmi maradvány okozta kimerültséget. Íme néhány tipp:

1. Kapcsold ki az értesítéseket, amikor fókuszálnod kell! – alap.
2. Tedd a telefont egy másik szobába, így a gyors ránézés kísértése is elmarad.

1. Csoportosítsd a hasonló feladatokat! Ne válaszolj minden e-mailre azonnal, hanem jelölj ki erre napi két fix időpontot.
2. Zárd le a gondolatmenetet váltás előtt! Ha muszáj megszakítanod a munkát, írj fel egy kulcsszót vagy egy félmondatot arról, hol tartottál, hogy tehermentesítsd a munkamemóriádat. Leroy és Theresa Glomb 2018-as kutatásában egy ilyen rövid újrakezdési terv csökkentette a figyelmi maradványt.

4. Kicsit neveld meg magad! Amikor érzed a késztetést, hogy csak gyorsan megnézz valamit, várj vele pár percet, általában kiderül, hogy nem is volt fontos.

Gyakori kérdések