A halogatás legtrükkösebb formája: a pótcselekvés

A hatékonyság legnagyobb ellensége nem az, ha nem csinálsz semmit, hanem a pótcselekvések. Mert azt az illúziót keltik, hogy nem tétlenkedsz, de valójában mégsem azzal foglalkozol, ami fontos. Mégis valamennyire megnyugtatnak, afféle jó kifogások, hogy miért nem foglalkozol végre a lényeges dolgokkal.

Inkább rendezed a könyveidet, válaszolsz néhány e-mailre, átnézed a naptáradat, vagy épp kitakarítod a konyhát. Ezek mind pótcselekvések. És bár átmenetileg megelégedést nyújtanak, valójában elterelik a figyelmedet arról, ami igazán számítana.

Mi is az a pótcselekvés?

Pótcselekvés tulajdonképpen minden olyan tevékenység, amit azért végzel, hogy ne kelljen szembenézned azzal a feladattal, amely valójában fontos. Nem arról van szó, hogy ezek a dolgok teljesen haszontalanok lennének, mert egy rendes asztal, egy elintézett e-mail vagy egy tiszta konyha valóban jó dolog. A probléma az, amikor mindezt azért végzed el, hogy kitérj a valódi feladat elől.

A pótcselekvés tehát nem lustaság. Sőt éppen az ellenkezője: aktív cselekvés, csak éppen rossz irányba. Ezért is olyan megtévesztő, mert közben azt az érzést kelti benned, hogy haladsz, miközben a valódi céljaid felé egy lépéssel sem jutottál közelebb.

Hogyan ismerheted fel, hogy pótcselekvéseket végzel?

Az egyik jele, ha úgy érzed, hogy egész nap elfoglalt voltál, mégis kevés dologgal haladtál ténylegesen. Ha a nap végén megkérdezed magadtól: „Ma közelebb kerültem a valódi céljaimhoz?”, és a válaszod inkább nem, akkor valószínű, hogy a nap jelentős részét pótcselekvések vitték el.

Egy másik árulkodó jel, ha egy feladat elkezdése előtt hirtelen eszedbe jut, hogy még rendbe kell raknod valamit, gyorsan válaszolnod kell egy üzenetre, vagy feltétlenül szükséges kávét főznöd. Ezek a kis kitérők mind azt szolgálják, hogy elodázd a szembenézést a kihívást jelentő feladattal.

Érdemes figyelned az érzéseidre is: ha egy tevékenység közben folyamatosan ott motoszkál benned, hogy „igazából nem ezzel kellene foglalkoznom”, jó eséllyel pótcselekvést végzel.

A pótcselekvések típusai

Hasznos látszattevékenységek: Ide tartozik minden olyan munka, ami látszólag előrébb visz, valójában azonban másodlagos. Például órákig szépítgeted a prezentáció formátumát, de még el sem kezdted a tartalmat megírni.

Komfortfeladatok: Amikor inkább a könnyebb feladatokat csinálod, mert azok gyors sikerélményt adnak. Ilyen, amikor előbb a könnyen kipipálható apróságokat intézed el, ahelyett, hogy a nagyobb, nehezebb feladatnak nekilátnál.

Szükséges, de rossz időzítésű tevékenységek: Például a fontos projekt helyett most rögtön bevásárolsz, kiteregetsz vagy átpakolod a szekrényt. Ezek valóban hasznos dolgok, de csak a megfelelő pillanatban.

Digitális pótcselekvések: A modern kor egyik leggyakoribb csapdája. Folyton ellenőrzöd az e-mailjeidet, görgeted a közösségi médiát, vagy kutatást végzel egy apróságról, ami valójában nem visz előrébb.

Miért olyan vonzóak a pótcselekvések?

A pótcselekvések lényegében becsapják az agyadat. Mivel cselekszel, energiát fektetsz valamibe, a szervezeted dopamint termel, azt az örömhormont, amit akkor kapsz, ha elérsz valamit. Csakhogy itt nem valódi előrelépés történik, hanem csak a látszata.

Ezért érzed úgy, hogy produktív voltál, még ha a lényegi feladat egy centit sem mozdult előre. A pótcselekvések tehát hamis megnyugvást adnak. Azt éreztetik: nem halogatok, hiszen csinálok valamit. De közben elveszed az idődet és az energiádat attól, ami igazán számít.

Hogyan szabadulhatsz meg a pótcselekvések csapdájából?

Az első és legfontosabb lépés a tudatosítás. Amint észreveszed, hogy valójában pótcselekvést végzel, máris esélyed van változtatni. Tegyél fel magadnak egy egyszerű kérdést:

„Ez a tevékenység közelebb visz a valódi célomhoz, vagy csak eltereli róla a figyelmemet?”

Ha őszinte vagy magadhoz, sokszor kiderül, hogy csak kitérőt keresel. Ilyenkor próbáld meg tudatosan visszairányítani az energiádat a fő feladatra.

Segíthet, ha priorizálsz. Írd össze, mi az, ami aznap tényleg számít, és rangsorold őket. Ha ezek mellé csak másodlagosan férnek be az apróbb teendők, kisebb eséllyel sodródsz bele a pótcselekvések spiráljába.

Egy másik bevált módszer az időkeretek használata:

„Most 25 percig csak a fő feladattal foglalkozom, semmi mással.”

A pótcselekvések alattomos ellenségei az idődnek és az energiádnak. Azért nehéz felismerni őket, mert valójában nem tétlenséget jelentenek, hanem álproduktivitást. Azzal nyugtatod magad, hogy haladsz, miközben a lényeges dolgok változatlanul várnak rád.

Ha megtanulod észrevenni, mikor esel ebbe a csapdába, és tudatosan visszaterelni a figyelmedet a valódi feladatokra, akkor sokkal hatékonyabban tudod majd beosztani az idődet. És felszabadulsz attól a frusztráló érzéstől, hogy mindig dolgozol, mégsem jutsz igazán előre.