Mit nevezünk karbonlábnyomnak?

Ha komolyan érdekel a környezetvédelem, könnyen belefuthatsz két végletes álláspontba. Az egyik szerint minden a te felelősséged: csökkentsd a fogyasztásodat, autózz kevesebbet, repülj ritkábban, és akkor megoldódik a probléma.

A másik álláspont ezzel szemben azt mondja, hogy az egyéni döntések alig számítanak, mert a globális kibocsátás nagy része ipari és gazdasági rendszerekből származik. A valóság persze a kettő között van.

Ebben a cikkben megtudhatod, mit jelent pontosan a karbonlábnyom, hogyan kapcsolódik az ökológiai lábnyomhoz, miből áll össze egy átlagos ember karbonlábnyoma, és azt is, hogy van-e értelme egyéni szinten foglalkozni vele.

Mi az a karbonlábnyom?

A karbonlábnyom azt mutatja meg, hogy egy ember, háztartás, vállalat vagy termék mennyi üvegházhatású gázt juttat a légkörbe. (Az üvegházhatásról itt olvashatsz: Mi az üvegházhatás?)

A legnagyobb szerepe ebben a szén-dioxidnak van, de más gázok is ide tartoznak, például a metán vagy a dinitrogén-oxid.

Amikor például autózol, fűtöd a lakásodat vagy repülőre ülsz, közvetlenül növeled a karbonlábnyomodat.

De a történet nem áll meg itt, a számításba bele tartozik az is, ami közvetve kapcsolódik az életmódodhoz. Ha veszel egy telefont, egy pólót vagy egy bútort, akkor annak a gyártása, szállítása és csomagolása is energiát igényelt. Ezek a folyamatok mind hozzájárulnak a karbonlábnyomhoz.

Vagyis a karbonlábnyom egyfajta mérőszám arra, hogy az életmódod mennyire terheli a bolygó légkörét.

Egy átlagos ember karbonlábnyoma világszinten kb. 4–5 tonna CO₂/év.  Európában akár 7–10 tonna CO₂/év is lehet. Egy fenntartható szint kb. 2 tonna körül lenne fejenként.

Hogyan kapcsolódik az ökológiai lábnyomhoz?

Az ökológiai lábnyom egy tágabb mutató. Azt próbálja megbecsülni, hogy mekkora természeti területre lenne szükség ahhoz, hogy fenntartsák az életmódodat. Vagyis, hogy megtermeljék az élelmiszert, amit megeszel, előállítsák a fogyasztási cikkeidet és az energiát, amit használsz és hogy eltakarítsák utánad a hulladékot.

Az ökológiai lábnyom tehát az ember teljes környezeti terhelését próbálja megbecsülni. A karbonlábnyom ennek a rendszernek egy része, az üvegházhatású gázok kibocsátását méri.

Érdekesség, hogy ma már az ökológiai lábnyom egyik legnagyobb eleme éppen a karbonkibocsátás.

Egy kis háttértörténet: honnan jött a fogalom?

A karbonlábnyom kifejezés nem teljesen spontán módon került a köztudatba.

A kétezres évek elején a BP olajvállalat (British Petroleum) indított egy marketingkampányt, amelyben arra ösztönözték az embereket, hogy számolják ki a saját karbonlábnyomukat.

A kampány része volt az első online karbonlábnyom-kalkulátor is, amelyet a Ogilvy & Mather reklámügynökség készített.

A kezdeményezés célja az volt, hogy a klímaváltozás kérdését közelebb hozzák a hétköznapi emberekhez.

Persze sok kritika érte ezt a megközelítést (jogosan), mert a hangsúly az egyéni felelősségre került, miközben a globális kibocsátás jelentős része ipari rendszerekből származik. Egy 2017-es kutatás például kimutatta, hogy mindössze 100 fosszilisenergia-vállalat felelős a globális ipari üvegházgáz-kibocsátás több mint 70%-áért 1988 óta.

Miből áll a globális karbonkibocsátás?

Ha globális szinten nézzük a kérdést, akkor a kibocsátás legnagyobb része az energiatermelésből származik. Amikor villamos energiát vagy hőt állítanak elő, akkor gyakran fosszilis energiahordozókat égetnek el, például szenet, kőolajat vagy földgázt. A világ kibocsátásának kb. 35–40%-a innen származik.

Ezután következik az ipar. Különösen nagy a karbonlábnyoma az acélgyártásnak, a cementgyártásnak és a vegyipari termelésnek. A globális kibocsátás kb. 20–25%-át adja.

A mezőgazdaság és az élelmiszer termelés karbonlábnyoma is elég nagy, kb. 15-20%. Itt nemcsak CO₂ keletkezik, hanem más üvegházhatású gázok is, például metán főleg állattartásból és dinitrogén-oxid a műtrágyákból. A hús- és tejtermelés különösen nagy terhelést jelent.

Ezek után jön csak a közlekedés. A közlekedés szinte teljesen fosszilis üzemanyagokra épül, ezért nagy a karbonlábnyoma. Kb. 14–16% a globális kibocsátásról beszélhetünk.

Ezek az adatok rávilágítanak arra, hogy a klímaváltozás nagy része rendszerszintű gazdasági folyamatokból származik.

Egy ember karbonlábnyoma: mi számít igazán?

Ha viszont a kérdést a saját életed szintjén nézed, akkor négy terület különösen fontos.

Lakhatás és energia

A legtöbb háztartás karbonlábnyomának nagy része az energiahasználatból származik.

Ide tartozik a fűtés, a meleg víz, az elektromos eszközök és a hűtés is. Egy rosszul szigetelt épület például jóval több energiát fogyaszt, mint egy energiahatékony ház.

Közlekedés

Az autóhasználat, a hosszú ingázás vagy a repülés jelentős kibocsátással jár. Különösen a repülés növeli gyorsan a karbonlábnyomot: egyetlen hosszú távú repülőút akár több tonna szén-dioxid-kibocsátást is jelenthet fejenként.

Étkezés

Furcsán hangzik, de az étrended szintén számít. Az állattartás – különösen a kérődző állatoké – jelentős metánkibocsátással jár, ezért a hús- és tejtermékek előállítása általában nagyobb karbonlábnyommal jár, mint a növényi alapú élelmiszereké.

Fogyasztási cikkek

Ide tartozik minden, amit megveszel: ruhák, elektronika, bútorok, csomagolt termékek, online rendelések stb. Ezek gyártása és szállítása is energiát igényel.

Számít egyáltalán az, amit te teszel?

Egyetlen ember döntése természetesen nem fogja megváltoztatni a bolygó sorsát. Ugyanakkor az egyéni döntéseknek többféle hatása van.

Az egyik a közvetlen hatás. Ha sok ember csökkenti az energiafogyasztását, kevesebbet autózik vagy tudatosabban vásárol, akkor az összességében csökkentheti a kibocsátást.

A másik hatás a társadalmi normák változása. A viselkedés fertőző tud lenni. Ha egyre több ember kezd el energiatakarékos izzókat használni, kevesebb élelmiszert pazarolni vagy tudatosabban vásárolni, akkor ezek a szokások idővel normává válhatnak.

Van egy harmadik hatás is: a piac változása. A vállalatok reagálnak arra, amit a fogyasztók keresnek. Ha nő a kereslet a fenntarthatóbb termékek iránt, akkor a cégek is ebbe az irányba mozdulnak. Ez például már látható az elektromos autók vagy a növényi ételek piacán.

Az egyéni cselekvés nem elég, de elindíthat valamit

A klímaváltozás problémája nem oldható meg pusztán egyéni döntésekkel, de rendszerszintű változások sem történnek társadalmi támogatás nélkül.

Az egyéni döntések és a rendszerszintű változások egymást erősítik.

Ha például energiatakarékosabban használod az otthonodat, kevesebbet autózol, tudatosabban választod meg az étrendedet, vagy egyszerűen csak kevesebb felesleges dolgot vásárolsz, az már önmagában is csökkenti a karbonlábnyomodat.

És ami még fontosabb, hogy ezek a döntések hozzájárulnak ahhoz, hogy a társadalom egésze egy fenntarthatóbb irányba mozduljon.

Forrás:

https://www.nature.org/en-us/get-involved/how-to-help/carbon-footprint-calculator/

https://savingnature.com/offset-your-carbon-footprint-carbon-calculator/?gad_source=1&gad_campaignid=21014360328&gclid=CjwKCAjwjtTNBhB0EiwAuswYhvI5SkW-vX3nPXwcRXzTCyA6YOAIZuI6nN_lAzCwjC57UFHfa_rmtxoCgkAQAvD_BwE