A kitartás nem elég – a helyzetfelismerés az igazi szupererő

Ha valamit elég kitartóan csinálsz, akkor az meghozza a gyümölcsét. Ha nincsenek eredményeid, akkor nem voltál elég kitartó. Ha nem jön az eredmény, dolgozz többet, próbáld keményebben, ne add fel! Ez bullshit, nehogy elhidd!

A kitartástól erősebb leszel, az tény, de semmi sem garantálja, hogy eredményes is, mert ha egy rossz módszer mellett tartasz ki keményen, akkor csak a csodában bízhatsz.

Mi van akkor, ha nem az erőfeszítéseddel van a gond, hanem az iránnyal? Mi van akkor, ha nem jobban kell csinálnod, hanem máshogy?

Nézzük, mikor van értelme a kitartásnak! Hasznos lehet, ha ezen elgondolkodsz.

Amikor a kitartás nem segít

Megnyugtató gondolat, hogy a kitartás eljuttat minket a célunkhoz, de önmagában ez kevés lesz. A kitartás nem tesz különbséget jó és rossz stratégia között, egyszerűen csak felerősíti azt, amit csinálsz. Ha jó irányba haladsz, akkor gyorsabban jutsz előre, ha rosszba irányba, akkor gyorsabban mész a falnak.

Például hónapok óta ugyanazzal az edzéstervvel dolgozol, de nem fejlődsz. Ilyenkor nem az lesz a megoldás, hogy kitartóan csinálod tovább és reméled, hogy előbb-utóbb lesz eredménye, hanem fel kell tenni a kérdést, hogy tényleg működik-e a terv?

Vagy hasonlóan az üzleti életben. Ha egy rossz üzleti modellt erőltetsz kitartóan, akkor csak csődbe viszed a cégedet.

Ha egy stratégia nem hoz eredményt, sokan nem változtatnak rajta, hanem még több munkát tesznek bele és ez nem jó megoldás.

Ugye eszedbe jut az őrületnek ez a frappáns definíciója: ugyanazt csinálni újra és újra, miközben más eredményt vársz.

A legveszélyesebb az egészben az, hogy közben úgy érzed, hogy te mindent megteszel. Küzdesz, el is fáradsz, még sincs eredmény.

Miért ragaszkodsz a tervhez? Az egyik legerősebb pszichológiai mechanizmus, ami ilyenkor működésbe lép, az az úgynevezett elsüllyedt költség hatás. Minél több időt, energiát vagy pénzt fektettél valamibe, annál nehezebb elengedni. Nem azért folytatod, mert jó döntés, hanem mert már túl sokat tettél bele ahhoz, hogy abbahagyd.

Nehéz ebből kikecmeregni, kell hozzá egy képesség, ami megmenthet, ez pedig a helyzetfelismerés.

A helyzetfelismerés: az igazi szupererő

A helyzetfelismerés azt jelenti, hogy nem csak csinálod a dolgokat, hanem látod is, hogy mi történik. Nem csak reménykedsz, hanem időről-időre megállsz, és ránézel a valóságra.

Ez elsőre egyszerűnek tűnik, de valójában az egyik legnehezebb mentális készség, mert kegyetlen őszinteséget igényel.

Fel kell tenned magadnak ezeket a kényelmetlen kérdéseket és őszinte válaszokat adni rá:

• Ez tényleg működik, vagy csak szeretném, hogy működjön?
• Van valódi eredmény, vagy csak felesleges erőfeszítés?
• Ha ma kezdeném, ugyanezt az utat választanám?

Makacsság vagy kitartás?

A makacsság ragaszkodik az úthoz, akkor is, ha az nem működik. Figyelmen kívül hagyja a visszajelzéseket, és minden áron folytatja.

A tudatos kitartás ezzel szemben a célhoz ragaszkodik, nem az eszközhöz vagy a rosszul kijelölt úthoz. Ez azt jelenti, hogy képes vagy változtatni, finomhangolni, sőt, ha kell, teljesen újratervezni.

Nem az a kérdés, hogy kitartasz-e. Hanem az, hogy mi mellett tartasz ki.

Honnan tudod, hogy ideje váltani?

Erre nem könnyű válaszolni, mert nem minden nehézség jelenti azt, hogy rossz úton jársz. A fejlődés gyakran lassú, és nem látványos az elején, de vannak egyértelmű jelek.

Ha hosszabb ideje nincs valódi előrelépés.
Ha az eredmények nem követik az erőfeszítéseidet.
Ha folyamatosan magyarázatokat keresel, ahelyett hogy változtatnál.

Ezek arra utalnak, hogy nem még több kitartásra van szükséged, hanem új irányra.

A kitartás új definíciója

Ideje újradefiniálnod a kitartást. A kitartás nem azt jelenti, hogy ugyanazt csinálod bármi áron. Azt jelenti, hogy nem adod fel a célt, miközben hajlandó vagy változtatni az oda vezető úton.

Azt hisszük, hogy a sikeres emberek azért sikeresek, mert nagyon kitartóak, de igazából nem az a lényeg, hogy mennyire kitartóak, hanem az, hogy mennyire látják tisztán, mikor kell abbahagyni valamit.