A bennünk élő belső gyermek
Mindenkiben van egy „belső gyermek”, aki a múltunk nyomait és gyermekkori élményeink lenyomatát őrzi, jókat, rosszakat egyaránt.
Ő a tudatalattink egy része, amely már jóval azelőtt üzeneteket fogadott, hogy képes lett volna teljesen feldolgozni a történteket. Érzelmeket, emlékeket és hiedelmeket tárol a múltból, valamint reményeket és álmokat a jövőre nézve.
Mi is az a belső gyermek?
A belső gyermek a gyermeki életszemlélet, az ártatlanság, a kíváncsiság és az élet iránti nyitottság képviselője. Játékosság és spontán öröm jellemzi, de ugyanakkor hordozza a múlt félelmeit és traumáit is.
Jung úgy vélte, hogy a belső gyermekhez való kapcsolódás segít az embereknek újra felfedezni azokat a részeiket, amelyeket felnőttkorukra elfojtottak.
Pszichológiai értelemben a belső gyermek olyan érzelmeket és élményeket képvisel, amelyek a korai gyermekkorban gyökereznek, beleértve a meg nem oldott traumákat is. Vagyis a pszichológia főleg a belső gyermek sebezhetőségére koncentrál.
Hogyan nyilvánul meg a belső gyermek?
A belső gyermek tör elő belőlünk például akkor, amikor nevetve ugrunk bele egy tóba, vagy amikor egy dal emlékeket idéz fel, és könnyeket csal a szemünkbe, vagy ha megérzünk egy illatot, és a nagyi sütije jut róla eszünkbe.
De ez a gyermek nagyon érzékeny is tud lenni. Ha kiakadunk egy apró kritikán, akkor a belső gyermekünk azon része szólal meg, amely még mindig fájdalmat érez, mert valamikor bántották vagy elhanyagolták.
A belső gyermek tehát egyszerre a boldogság és a fájdalom forrása. Az ártatlanság és a nyitottság szimbóluma, de egyben a múltbeli traumák hordozója is. Akinek a gyermekkora biztonságos és szeretetteljes volt, annak a belső gyermeke általában egészséges és harmonikus. Azonban sokaknak sérült a belső gyermekük, mert gyermekként elutasítást, bántalmazást vagy elhanyagolást tapasztaltak.
A belső gyermek jellemzői:
- kíváncsiság és játékosság
- érzelmi sebezhetőség
- örömre való képesség
- lelkesedés
- tisztaság, egyszerűség
- szabad önkifejezés
- spontaneitás
- nehézségek a felelősséggel
- akaratosság
- biztonságvágy
Miért érdemes foglalkozni a belső gyermekkel?
Ha jól működő kapcsolatot ápolunk a gyermeki énünkkel, akkor nyitottak, játékosak, kreatívak és spontánok lehetünk. Képesek leszünk élvezni az élet apró örömeit, könnyen feloldódunk a jelen pillanatban, és őszintén ki tudjuk fejezni az érzelmeinket.
Ha a gyermeki énünk sebesült vagy elhanyagolt, akkor felnőttként is hajlamosak lehetünk félelmekkel, bizonytalanságokkal, túlzott érzelmi reakciókkal vagy függőségekkel küzdeni. Ezek a gyermekkori traumák és hiányérzetek felnőtt életünkben is komoly nehézségeket okozhatnak.
Ha odafigyelünk erre a részünkre, megértjük annak igényeit és sebezhetőségeit, akkor gazdagabb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet élhetünk. A belső gyermekkel való munka egyik legnagyobb nyeresége a kreativitás és az életöröm újjászületése.
Hogyan kezeljük a belső gyermeket?
Különféle meditációk segíthetnek kapcsolatba lépni a belső gyermekkel. Ezekben a gyakorlatokban elképzeljük magunkat gyermekként, és megpróbáljuk megadni neki azt a szeretetet és támogatást, amit esetleg korábban nem kapott meg.
Például egy ilyen meditáció során képzeletben találkozhatunk a kisgyermek énünkkel, és megkérdezhetjük tőle, mire van szüksége. Ez a gyakorlat segít abban, hogy a belső gyermek igényeit megértsük és kielégítsük, ami végső soron mélyebb önelfogadáshoz és gyógyuláshoz vezet.
Az írás is remek eszköz lehet a belső gyermekkel való kapcsolat elmélyítésére. Leírhatjuk gyermekkori emlékeinket, érzéseinket, vagy egy levelet is írhatunk a gyermeki énünknek, kifejezve benne azt a szeretetet és támogatást, amit talán korábban nem kapott meg. Írhatunk válaszokat is a gyermeki énünktől, amely segíthet jobban megérteni őt.
Az is működhet, ha olyasmit csinálunk, ami örömet okozott nekünk gyermekkorunkban. Ez lehet valami egyszerű, szórakoztató dolog, mint a rajzolás, festés, táncolás, homokvár építése, hintázás vagy bármilyen kreatív tevékenység, amely felszabadítja a gyermeki énünket. Ezek a tevékenységek segítenek felidézni azokat a pillanatokat, amikor szabadok és boldogok voltunk.
A belső gyermek számára fontos, hogy biztonságban érezze magát. Ez a biztonságérzet akkor alakul ki, ha figyelmet fordítunk arra, hogy olyan kapcsolatokat alakítsunk ki, amelyekben érezhetjük a támogatást és az elfogadást.
Mivel a belső gyermek sebezhető, a felnőtt énünk megerősítése is fontos. Amikor a belső gyermek félelmet vagy kétségbeesést érez, a felnőtt én az, aki meg tudja nyugtatni, biztosítva őt arról, hogy képesek vagyunk vigyázni magunkra és megoldani a problémákat.
Játssz eleget! A játékosság megélése felnőttkorban azt jelenti, hogy képesek vagyunk megtalálni az örömöt az apró dolgokban, nevetni magunkon, és szabadon részt venni olyan dolgokban, melyek talán nem hasznosak a hagyományos értelemben, de feltöltődést hoznak.
Az ilyen pillanatok lehetőséget adnak arra, hogy újra kapcsolatba kerüljünk a belső gyermekünkkel, aki emlékeztet minket arra, hogy az élet több, mint a mindennapi kötelességek teljesítése.
Összességében a belső gyermek fogalmának megértése és ápolása segít abban, hogy egyensúlyba hozzuk a gyermeki énünket a felnőtt énünkkel.
Ez a kapcsolat nemcsak a gyermekkori sebek gyógyításához járul hozzá, hanem lehetőséget nyújt arra is, hogy újra megtapasztaljuk az élet örömeit és az önfeledt pillanatokat.
Forrás:
Ez is érdekelhet...
Milyen az impulzív személyiség?
Mit csinálj, ha beüt a rossz?
