Mi az a szociális fóbia?

Azt már az elején le kell szögezni, hogy az, aki társaságkerülő, még nem feltétlenül küzd szociális fóbiával. Számtalan oka lehet annak, hogy valaki nem szeret túl sokat emberek között lenni, nem csak a szorongás.

Mindenkivel előfordul, hogy kerüli a társaságot bizonyos helyzetekben, például, ha fáradt, rossz hangulatban van, vagy egyszerűen csak szüksége van egy kis egyedüllétre. A társaságkerülés ezen formája általában kontrollálható, és nem okoz jelentős szorongást vagy stresszt.

A normális társaságkerülés nem akadályoz minket a mindennapi életünkben, teljesítményünkben vagy a társas kapcsolatainkban.

Aki viszont szociális fóbiától szenved, az tartós és intenzív félelmet érez a társas helyzetekben vagy azok gondolatától is. Ez a szorongás pedig aránytalan a valós helyzetekhez képest.

Mi a szociális fóbia?

A szociális fóbia, vagy más néven társas szorongásos zavar, egy súlyos pszichológiai probléma, és az egyik leggyakoribb szorongásos zavar. Jellemzően tinédzserkorban kezdődik. Azok, akik ezzel a zavarral küzdenek, rendkívüli szorongást élnek át társas helyzetekben, és félnek attól, hogy mások negatívan ítélik meg őket.

Ez a fajta szorongás nem egyszerűen egy kis alkalmi idegesség, hanem állandó, mély félelem, amely akadályozza az illető mindennapi életét és szociális kapcsolatait.

Az olyan hétköznapi tevékenységek, mint egy beszélgetés kezdeményezése, egy prezentáció tartása vagy akár egy boltba való belépés is hatalmas szorongást okozhat számukra.

Akár fizikai tünetekkel is járhat: szívdobogás, izzadás, remegés, elpirulás, sírás, gyomorproblémák, izomfeszültség.

Az érintett inkább elkerüli a számára félelmet keltő helyzeteket. Például nem mer munkahelyi megbeszéléseken részt venni, visszautasítja a társasági meghívásokat, és folyamatosan aggódik amiatt, hogy mások negatívan ítélik meg.

Az ilyen mértékű elkerülő magatartás komoly személyes és szakmai következményekkel járhat, és súlyos esetben elszigeteltséghez és depresszióhoz is vezethet.

Milyen problémás helyzetek lehetnek a szociális fóbiával küzdőknek?

• idegenekkel való beszélgetés
• nyilvános beszéd
• randizás
• szemkontaktus felvétele
• belépni egy szobába
• nyilvános illemhelyek használata
• partikra, rendezvényekre járás
• evés mások előtt
• iskolába vagy munkahelyre járás
• beszélgetés kezdeményezése

Lehet, hogy ezek között van olyan, amitől te is szorongsz egy picit, de ez egy bizonyos szintig normális. Például egy nyilvános beszéd előtt valószínűleg a legtöbben izgulunk, mégis képesek vagyunk abszolválni a feladatot. Egy szociális fóbiával küzdő ember viszont képtelen legyűrni a szorongást.

Milyen okok miatt alakulhat ki szociális fóbia?

Genetikai hajlam: A szociális fóbia gyakrabban fordul elő azoknál, akiknek családtagja is szenved valamilyen szorongásos zavartól, ami arra utal, hogy genetikai tényezők is szerepet játszanak. A genetikai hajlam növeli a kockázatot, de önmagában nem garantálja, hogy valaki szociális fóbiával fog küzdeni.

Biológiai tényezők: Az agyunk bizonyos neurotranszmitterei, mint például a szerotonin, befolyásolják a hangulatot és a szorongást. Az ezekkel a vegyületekkel kapcsolatos egyensúlyzavarok növelhetik a szorongásos zavarok, így a szociális fóbia kockázatát is.

Az agy bizonyos részei, például az amygdala, szerepet játszanak a félelem és a szorongás kezelésében. Ezek fokozott aktivitása vagy hiperérzékenysége is szociális fóbia kialakulásához vezethet.

Környezeti tényezők: Sokkal nagyobb hatással lehetnek ránk a környezeti tényezők. Korábbi negatív társas élmények, például megszégyenítés, elutasítás vagy kritika. Sőt a túlzottan védelmező vagy kritikus szülői magatartás is hozzájárulhat a szociális fóbia kialakulásához.

Személyiség: Azok az emberek, akik hajlamosak az alacsony önbecsülésre, önkritikára vagy túlzott perfekcionizmusra, nagyobb valószínűséggel szenvednek szociális fóbiától.

Továbbá, akik hajlamosak negatív gondolkodásra vagy katasztrofizálásra, azok szintén nagyobb valószínűséggel fejlesztenek ki szociális fóbiát.

A legvalószínűbb, hogy a szociális fóbia kialakulása több tényező kombinációjának eredménye. Például egy genetikailag hajlamos egyén, aki negatív gyermekkori élményeket szerzett és alacsony önbecsüléssel rendelkezik, nagyobb valószínűséggel fejleszt ki szociális fóbiát, mint valaki, akinél csak egyetlen kockázati tényező van jelen.

Mit tehetsz a szociális fóbia ellen?

Van néhány önsegítő stratégia, ami enyhítheti a szorongást. Ezek terápia mellé is jó kiegészítő módszerek.

Az érzelmek és gondolatok leírása segíthet az önreflexióban és abban, hogy felismerjük a szorongást kiváltó mintákat. A naplóírás segít abban, hogy tudatosítsuk a félelmeket, és azonosítsuk, mely helyzetek váltják ki a legnagyobb szorongást. A naplóírás egyben önreflexió és érzelemfeldolgozás, szóval nagyon hasznos tud lenni.

Próbáld ki a lépcsőzetes expozíció technikáját! Ez önállóan is gyakorolható, de terapeutával is. A lényege, hogy fokozatosan kiteszed magad a szorongást keltő helyzeteknek, először kisebb lépésekben. Például, ha attól félsz, hogy mások előtt beszélned kell, először kisebb csoportok előtt próbálkozz, majd lassan növeld a kihívások szintjét. Az apró sikerek megerősítik az önbizalmat, és csökkentik a szorongást.

A negatív belső monológ gyakran felerősíti a szociális fóbiát. A pozitív önbeszéd, azaz a támogató, bátorító gondolatok gyakorlása segíthet ezeknek a belső kritikus hangoknak az elhallgattatásában. Például a „Biztosan elrontok mindent” helyett érdemes olyan gondolatokat előtérbe helyezned, mint a „Nem kell tökéletesnek lennem, a hibázás természetes”.

Mikor kérj segítséget?

Ha a szorongás jelentős mértékben befolyásolja a mindennapi életet, vagy hosszú távon nem enyhül, érdemes pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulni. A megfelelő terápiával és támogatással a szociális fóbia kezelhető, és visszanyerheted az irányítást az életed felett.

Ha nem kezelik, a szociális szorongásos zavar depresszióhoz, drog- vagy alkoholproblémákhoz, iskolai vagy munkahelyi problémákhoz és összességében rossz életminőséghez vezethet.

Milyen kezelések vannak?

Kognitív viselkedésterápia (CBT): Ez az egyik leghatékonyabb terápia a szociális fóbia kezelésében. A terápia során megtanulod felismerni a negatív gondolatokat és viselkedési mintákat, amelyek a szorongást kiváltják, és ezeket pozitívabb, reálisabb gondolatokra cseréli.

Expozíciós terápia: Az expozíciós terápia lényege, hogy fokozatosan szembesíti a pácienst a félelmet keltő társas helyzetekkel, hogy csökkentse a szorongást és növelje a magabiztosságot. A folyamat során az agy megtanulja, hogy a társas helyzet, amelytől eddig félt, valójában nem is olyan rossz, hozzá lehet szokni. (Ahogy már fentebb is írtam.)

Gyógyszeres kezelés: Az antidepresszánsok, különösen a szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI-k), mint például a szertralin vagy a paroxetin, segíthetnek csökkenteni a szorongás tüneteit.

Ezen kívül béta-blokkolók is alkalmazhatók a szociális szorongás testi tüneteinek, például a remegés vagy a szívdobogás enyhítésére.

Ezek mind csak tüneti kezelések, a probléma lényegét nem oldják meg.

Életmódváltás: A rendszeres testmozgás, az egészséges táplálkozás és a megfelelő mennyiségű alvás hozzájárulhat a szorongás csökkentéséhez. A relaxációs technikák, mint a jóga, a meditáció vagy a mélylégzés, segíthetnek a stressz kezelésében és az általános közérzet javításában.

Támogató csoportok: Mondjuk, ha szociális fóbiával küzdesz, nem biztos, hogy lesz kedved egy csoporthoz csatlakozni, de mégis léteznek ilyenek.

Ezek a csoportok lehetőséget nyújtanak arra, hogy az érintettek megosszák tapasztalataikat, és segítséget kapjanak másoktól, akik hasonló problémákkal küzdenek. Az ilyen csoportokban való részvétel növelheti az önbizalmat, és segíthet a társas helyzetekhez való fokozatos hozzászokásban.

Legyen szó szakmai segítségről vagy saját magunk által alkalmazott technikákról, a legfontosabb, hogy ne hagyjuk, hogy a szociális fóbia meghatározza életünket. A félelmek kezelhetők, a társas helyzetek pedig újra élvezhetővé válhatnak – csak el kell indulni a változás útján.

Forrás:

https://www.webmd.com/anxiety-panic/mental-health-social-anxiety-disorder