Fejlődő vs. rögzült szemlélet

Mi az, ami megkülönbözteti a sikeres embert a sikertelentől? Mondhatnád, hogy a szerencse, a kitartás és a többi, de elsősorban a szemléletmód.

A fejlődő szemlélet (growth mindset) és a rögzült szemlélet (fixed mindset) két különböző hozzáállás, amelyeket Carol Dweck pszichológus vezetett be. Mi a különbség e két szemléletmód között? Lényegében egyetlen egy mozzanat, amiből persze sok minden következik.

Ez az egy mozzanat pedig egy meggyőződés.

Azok, akik hisznek abban, hogy tehetségük, intelligenciájuk fejleszthető (kemény munkával, jó stratégiákkal és másoktól kapott hozzájárulással), fejlődő szemlélettel rendelkeznek.

Azok, akik rögzült szemlélettel rendelkeznek pedig úgy gondolják, hogy a tehetségük, intelligenciájuk velük született adottság vagy hiányosság. Szerintük nincs mód arra, hogy új képességeket szerezzenek a már meglévőkön túl.

Az, hogy valakinek a fejlődő szemlélete vagy a rögzült szemlélete az erősebb, számos tényezőtől függ, beleértve a családi környezetet, az iskolai tapasztalatokat, a társadalmi hatásokat és az egyéni tapasztalatokat, vagyis mindenféle tapasztalatot.

Például azok a gyerekek, akiket gyakran dicsérnek az erőfeszítéseikért, nem pedig csupán az eredményeikért, hajlamosabbak fejlődő szemléletet kialakítani.

Ebből a kétféle gondolkodásmódból nagyon sok minden következik. Az emberek különböző módon viszonyulnak a kihívásokhoz, a kudarcokhoz és a fejlődés lehetőségeihez, ami előrevetíti a sikerességüket is.

Milyen a rögzült szemlélet?

A rögzült szemléletűek abban hisznek, hogy képességeik és intelligenciájuk velünk született és megváltoztathatatlan. Ilyesmi gondolatok jellemzik:

• „Nem vagyok jó matematikából.”
• „Én nem tudnék megtanulni így zongorázni.”
• „Ha hibázom, úgy érzem, hogy nem vagyok elég jó.”

A rögzült szemléletű emberek kerülik a kihívásokat, mert félnek attól, hogy a kudarc bebizonyítja képességeik hiányát. Inkább választják a biztonságos, jól ismert feladatokat, és gyakran feladják, amikor nehézségekkel szembesülnek.

Az erőfeszítést szükségtelennek vagy értelmetlennek tartják, hiszen úgy vélik, hogy a siker kizárólag a veleszületett tehetség eredménye. Nehezen fogadják a kritikát és a visszajelzéseket, mert azok fenyegetésként jelennek meg az önképükre nézve.

Milyen a fejlődő szemlélet?

A fejlődő szemléletűek abban hisznek, hogy képességeik és intelligenciájuk fejleszthető kemény munkával, kitartással és tanulással. Ilyesmi gondolatokkal jár:

• „Ez nem lesz könnyű, de jó lehetőség a tanulásra.”
• „Még nem értem el a célomat, de kemény munkával fejlődhetek.”
• „A hibák tanulási lehetőségek, és segítenek abban, hogy jobb legyek.”

A fejlődő szemléletű emberek nyitottak a kihívásokra, kitartóan dolgoznak a céljaik eléréséért, és a hibákat nem végleges kudarcként, hanem tanulási lehetőségként értelmezik.

Az erőfeszítést a siker kulcsának tekintik, és hisznek abban, hogy a fejlődés folyamatosan lehetséges. Nyitottak a kritikákra és a visszajelzésekre, mivel ezek segíthetnek a fejlődésben.

Rögzült és fejlődő szemlélet a gyakorlatban

Anna, egy klasszik irodai dolgozó, új projektet kap, amelyben tegyük fel, programozni kell egy új szoftvert.

Anna úgy érzi, hogy nem elég jó programozó, ezért azt mondja: „Ez nem fog menni, ehhez én kevés vagyok.”

Meg sem próbál „beletanulni” a feladatba, inkább egy könnyebb projektet kér. Amikor nehézségekbe ütközik, gyorsan feladja és nem kér segítséget, viszlát előléptetés.

Ezzel szemben Petya mikor ugyanezt a projektet kapja beismeri, hogy nem tud mindent, amit tudnia kell, de azt mondja: „Ez egy nagyszerű lehetőség, hogy fejlődjek a programozásban.”

Úgyhogy Petya elkezd tanulni, online tanfolyamokat végez és kollégáitól is tanácsot kér. Amikor hibázik, úgy tekint ezekre, mint tanulási lehetőségekre, és kitartóan dolgozik a megoldásokon, amíg sikeres nem lesz. Nemsokára övé a projektmenedzseri poszt.

Te melyik vagy inkább?

Semmi sem fekete és fehér, ahogy egyik tipizáló elméletnél sem. Azért kérdezem azt, hogy melyik vagy inkább, mert igazából mindkettő benned van, csak nem mindegy, hogy milyen arányban. És az is kérdés, hogy észreveszed-e, hogyha korlátozod magadat?

Valaki lehet fejlődő szemléletű a munkahelyén, ahol úgy érzi, hogy képes tanulni és fejlődni, ugyanakkor lehet rögzült szemléletű a személyes kapcsolataiban, ahol úgy véli, hogy nem képes változtatni a konfliktuskezelési stílusán vagy az érzelmei kezelésén.

A szemléletmódunk változhat az idő múlásával is, és különböző élethelyzetek hatására. Például, valaki lehet fejlődő szemléletű, amikor új kihívásokkal szembesül és kezdeti sikereket ér el, de visszatérhet a rögzült szemlélethez, ha hosszabb ideig kudarcokat tapasztal.

Az, hogy mind a rögzült, mind a fejlődő szemléletmód jelen van bennünk, teljesen természetes. Az élet különböző területein és helyzeteiben eltérő módon reagálhatunk, és időbe telik, míg tudatosan fejlesztjük és alkalmazzuk a fejlődő szemléletmódot.

A legfontosabb, hogy legyünk tudatosak és kitartóak a fejlődés útján, és igyekezzünk minden helyzetben a legjobbat kihozni magunkból.

Kérdezzük meg magunktól, miért gondoljuk, hogy nem vagyunk képesek valamire! Próbáljuk meg azonosítani a rögzült szemléletmód gyökereit, és tudatosan dolgozzunk azon, hogy ezeket a gondolatokat megkérdőjelezzük!

Ajánlom figyelmedbe ezt a könyvet: Carol S. Dweck: Szemléletváltás