Tudsz magadon nevetni?

„Azon a napon válik az ember igazán felnőtté, amelyiken először nevet magán tiszta szívből.” Ezt Ethel Barrymore amerikai színésznő mondta.

Elsőre furcsán hangzik ez az idézet. Hát nem az a felnőttség, amikor komoly vagy, felelősségteljes, és mindig mindent kontroll alatt tartasz?

Miért lenne a felnőttség mércéje az, hogy képes vagy nevetni önmagadon? Azért, mert amikor tiszta szívből nevetsz magadon, az azt jelenti, hogy elfogadtad: nem vagy tökéletes. Ez pedig valódi érettségre vall.

Bergson és a nevetés

Henri Bergson francia filozófus külön könyvet szentelt a nevetés jelenségének. Szerinte a nevetés sokszor akkor születik, amikor valami merev, gépies vagy túlzottan komolykodó helyzet oldódik fel. Amikor például valaki a legnagyobb ünnepélyességgel lépdel, és közben megbotlik, az azért vicces, mert a merevség hirtelen megtörik.

Amikor magadon nevetsz, akkor is egyfajta merevséget oldasz fel. Nem ragaszkodsz ahhoz a képhez, hogy minden helyzetben tökéletes vagy. Ehelyett elismered a saját emberi esendőségedet, és ezáltal közelebb kerülsz másokhoz is.

Miért fontos, hogy tudj magadon nevetni?

Ha nem tudsz magadon nevetni, akkor valószínűleg túl szigorú vagy önmagaddal. Ez állandó belső feszültséget okoz. A saját hibáidat és gyengeségeidet sokkal nagyobbnak látod, mint amekkorák valójában. Ráadásul folyamatosan fenyegetve érzed magad amiatt, hogy „Mi lesz, ha mások is észreveszik?”

Amikor viszont nevetsz a baklövéseiden, akkor elfogadod, hogy hibázni az élet része. Ez nem a gyengeség jele, hanem éppen az erőé. Hiszen aki biztos magában, az nem fél attól, hogy mások tökéletlennek látják. Sőt, sokszor éppen az tesz szerethetővé, hogy képes vagy a saját hibáidon mosolyogni.

Nem lenézés, hanem önelfogadás

Sokan félreértik: azt hiszik, ha magukon nevetnek, azzal leértékelik magukat. Ez azonban tévedés. A magadon nevetés nem egyenlő az önostorozással vagy az önkritikával. Nem ugyanaz, mint amikor szidod vagy kigúnyolod magad.

Amikor ironizálsz önmagaddal kapcsolatban, az általában önbizalomhiányból fakad. Ilyenkor a humor mögé próbálod rejteni az önértékelési problémákat. Az egészséges magunkon nevetés viszont derűből fakad és nem bántó.

Ez nagy különbség. Az önmagadon való nevetés tehát nem lenézés, hanem önelfogadás.

Hogyan tanulhatsz meg magadon nevetni?

 „Jó, jó, de nekem ez nem megy.” Ha eddig túl komolyan vetted magad, valóban szokatlan lehet az elején.

Kezdheted azzal, hogy visszagondolsz régi baklövéseidre. Melyek azok a helyzetek, amik annak idején kínosak voltak, ma viszont már inkább mosolyt csalnak az arcodra? Ha ma már tudsz nevetni rajtuk, az jó jel: megtanultad feldolgozni, és kívülről nézni az eseményt.

Aztán ott van a hétköznapok gyakorlata: amikor valami kisebb bénázás történik veled, állj meg egy pillanatra, és kérdezd meg magadtól: „Ha ezt filmen látnám, nem lenne vicces?” Próbáld meg objektíven értékelni a helyzetet!

És végül figyeld meg, hogyan reagálsz mások hibáira. Amikor valaki más ügyetlenkedik, legtöbbször mosolyogsz rajta, de nem ítéled el, remélhetőleg. Miért ne lehetnél ennyire elnéző saját magaddal is?

A valódi érettség jele

Visszatérve az idézethez: miért az érettség jele, ha tudsz magadon nevetni? Azért, mert a nevetés önmagadon azt mutatja, hogy kiléptél a gyermeki énközpontúságból.

A gyerekek még gyakran görcsösen ragaszkodnak a hibátlansághoz, mert attól félnek, hogy ha hibáznak, akkor kevesebbet érnek. A felnőtt ember viszont tudja: a hibái nem csökkentik az értékét. Sőt, sokszor pont ezek teszik emberivé, esendővé, szerethetővé.

Legközelebb, amikor valami kínosat csinálsz, ne ostorozd magad. Inkább mosolyogj! Gondolj arra, hogy épp most tettél egy lépést a valódi érettség felé.