A Duncker-féle gyertyaprobléma: mi a funkcionális fixáció?

Képzeld el, hogy előtted fekszik egy asztalon egy gyertya, egy doboz rajzszög és egy doboz gyufa. A feladatod egyszerűnek tűnik: rögzítsd a gyertyát a falra úgy, hogy égni tudjon, de a viasz ne csöpögjön le a padlóra.

Talán először megpróbálod odaragasztani a gyertyát a falhoz, vagy a rajzszögekkel próbálnád rögzíteni közvetlenül – de ezek nem működnek. Aztán, ha elég kreatív vagy, talán rádöbbensz, hogy a megoldás ott volt végig az orrod előtt: kiüríted a rajzszöges dobozt, a dobozt magát szegeled fel a falra, és abba helyezed a gyertyát.

Ez a feladat nem egy rejtvényújságból való, hanem egy híres pszichológiai kísérlet része, amelyet Karl Duncker végzett az 1940-es években. A gyertyaprobléma – ahogy azóta hivatkoznak rá – nem csak a kreativitásról, hanem a gondolkodásod korlátairól szól. Arról a láthatatlan keretről, amely meghatározza, hogyan látod a világot – és amelyből néha ki kell törnöd, ha valóban újat akarsz létrehozni.

A kísérlet tanulsága: a funkcionális fixáció

A gyertyaprobléma egyik legfőbb tanulsága az, hogy hajlamos vagy ragaszkodni a megszokott gondolkodási sémáidhoz. Valószínűleg elsőre nem jut eszedbe, hogy a rajzszöges doboz másra is jó, nemcsak a szögek tárolására – hiszen az életed során mindig ebben a szerepben láttad. Ez a jelenség, amikor egy tárgyat csak a megszokott funkciójában tudsz elképzelni, a funkcionális fixáció.

Ez a mentális beidegződés nemcsak tárgyakra vonatkozik, hanem helyzetekre, emberekre, sőt: saját magadra is. Amikor azt mondod, hogy „én ilyen vagyok”, „ezt nem lehet másképp”, „ez a szabály”.

A gondolkodásod láthatatlan korlátai nem mindig védelmeznek – sokszor inkább akadályoznak abban, hogy meglásd a kreatív lehetőségeket, és valódi megoldásokat találj.

Mi az a keret, amin kívül gondolkodni kell?

A „keret” a pszichológiában egy mentális séma, amely megszabja, hogyan értelmezed a világot. Ez a keret alakítja a figyelmedet, a döntéseidet, a problémamegoldásod irányát. Egyfajta szűrő, amely egyszerre segít és korlátoz.

Minél rutinosabb vagy valamiben, annál inkább rögzül benned egy adott gondolkodási minta. Ez sokszor hasznos – például vezetés közben nem kell minden mozdulatot újra és újra végiggondolnod.

Ugyanakkor ez a rutin veszélyes is lehet, ha olyan helyzetekkel találkozol, amelyek nem illeszkednek a megszokott sémákhoz. Ilyenkor lenne szükség a kreatív, rugalmas gondolkodásra – de ez nem működik automatikusan.

A Duncker-kísérletben pontosan ez történt: a rajzszeges doboz funkcióját nem tudták átértelmezni a résztvevők, így a probléma megoldása elmaradt. Amikor viszont a szögek ki voltak öntve a dobozból, és az üresen hevert az asztalon, már többen felismerték, hogy azt a dobozt önálló tárgyként is lehet használni.

Miért olyan nehéz a kereten kívül gondolkodni?

Az emberi agy kedveli a sémákat, az automatizmusokat, a megszokott mintázatokat. Ezek révén gyorsabban döntesz, kevesebb erőfeszítéssel dolgozol fel információkat. Ám ez a hatékonyság a rugalmasság kárára megy.

A kereten kívüli gondolkodás azért nehéz, mert kognitív diszkomfortot okoz. Kérdéseket kell feltenned, új kapcsolatokat kell keresned, és időlegesen el kell engedned azt az érzést, hogy te tudod a választ. Ez bizonytalansággal jár. Ugyanakkor éppen ez a bizonytalanság az, ahol a kreativitás megjelenik.

Amikor nem a megszokott úton mész tovább, hanem félreállsz, körbenézel, és más irányból közelítesz – akkor történik meg a kereten kívüli gondolkodás. Ez az egyetlen út az új ötletekhez, áttörésekhez, váratlan felismerésekhez.

Hogyan fejlesztheted ezt a készséget?

A jó hír az, hogy a kreatív, rugalmas gondolkodás tanulható és fejleszthető. Mint minden mentális képesség, ez is gyakorlás kérdése. Sok probléma azért tűnik megoldhatatlannak, mert el sem tudjuk képzelni, hogy másképp is lehetne.

Az első lépés a tudatosság: ismerd fel, amikor megszokásból cselekszel, és kérdezd meg magadtól:

• Biztos, hogy csak így lehet csinálni?
• Mi van, ha ez az alapfeltevés nem igaz?
• Ha egy gyereknek kellene megoldania, hogyan próbálná?
• Hogyan oldaná meg ezt valaki, aki teljesen máshogyan gondolkodik, mint én?

Ne félj a hibáktól! A kereten kívüli gondolkodást sokszor az gátolja, hogy túl korán próbálunk helyes megoldást adni. A kreatív ötletek kezdetben hülyeségnek tűnnek. De minél több rossz ötleted van, annál közelebb jutsz a jóhoz.

A második lépés az, hogy rendszeresen kilépsz a komfortzónádból. Nem kell nagy dolgokra gondolnod: elég, ha például más útvonalon mész haza, másik kézzel mosol fogat, új hobbiba kezdesz, vagy szándékosan keresel olyan véleményeket, amelyek eltérnek a tiédtől. Minden apró lépés egy-egy „repedés a kereteden”.

A harmadik lépés a játék. A játék nem gyerekes dolog – az emberi kreativitás egyik legfőbb forrása. Játssz a gondolatokkal, kérdésekkel, lehetőségekkel.

Végül pedig legyél kíváncsi. A kíváncsiság nyitva tartja a gondolkodásodat. Ha érdekel a miértek világa, ha keresed a hátteret, ha nem elégszel meg a felszínnel – akkor természetedből fakadóan kívül fogsz gondolkodni a kereten.

Több, mint kreativitás

Talán úgy érzed, hogy ez az egész kereten kívüli gondolkozás csak a művészekre, feltalálókra vagy kreatív szakemberekre vonatkozik. De valójában minden egyes nap döntések sorát hozod meg, problémákat oldasz meg, célokat fogalmazol meg – és ezekhez mind szükséged van arra, hogy néha másképp gondolkodj.

A gyertyaprobléma tanulsága nem az, hogy legyél kreatív művész, hanem az, hogy tudd újraértelmezni a helyzeteket, ha a megszokott nem működik. Tudd újraértelmezni önmagadat, ha egy életszakaszban már nem szolgál az a szerep, amiben benne vagy. Tudd újraértelmezni a céljaidat, a kapcsolataidat, a lehetőségeidet – mert ez a gondolkodási rugalmasság az, ami előre visz.

Olvasd el ezt a könyvet, ha szeretnél többet tudni a kereten kívüli gondolkodásról: Edward de Bono: Laterális gondolkodás

Források:

https://jborden.com/2020/09/11/can-you-solve-the-candle-problem/

https://masterplan.com/en-blog/functional-fixedness-masterplan-shorts

https://johndabell.com/2020/01/09/the-candle-problem/