Mi a státuszszimbólum?

Biztos, hogy te is vettél már valamit csak azért, mert menőnek gondoltad. Amikor valaki egy új autóval gördül be a parkolóba, vagy a legújabb telefont veszi elő, akaratlanul is eszedbe jut róla valami. A státuszszimbólumok pontosan erre építenek: jeleznek mások felé, és visszatükröznek valamit abból, ahogyan magunkat látjuk.

Vajon miért van szükségünk ilyen jelzésekre, és hogyan hatnak ránk pszichológiai szempontból? Mennyire terelik el a céljainkat és mennyire torzítják a valódi vágyainkat?

Mi is pontosan a státuszszimbólum?

A státuszszimbólum olyan tárgy, viselkedés vagy életmód, amely azt mutatja a külvilágnak, hogy milyen társadalmi helyzetben vagy, milyen értékeket képviselsz, vagy mennyire tartod sikeresnek magad. Ezek lehetnek kézzelfogható dolgok – mint egy márkás óra, egy luxusautó vagy egy exkluzív nyaralás, de ide tartozhatnak a szokások is, például, hogy melyik étterembe jársz, milyen sportot űzöl, vagy éppen milyen digitális eszközöket használsz.

A státuszszimbólum lényege, hogy kifelé kommunikál. Nem az a fontos, hogy számodra mennyire praktikus vagy hasznos, hanem az, amit mások számára jelent. Egy régi mondás szerint: „A márkás óra nem az időt mutatja, hanem a tulajdonosát.”

Érdekesség, hogy az, hogy mi számít státuszszimbólumnak, idővel változik: ami régen luxusnak számított (például a színes tévé vagy az autó), az ma már alapvető, és új szimbólumok lépnek a helyükbe.

Mi lehet státuszszimbólum?

• Anyagi javak: autó, márkás ruha, karóra, ékszerek, exkluzív nyaralás…
• Tudás és műveltség: elit egyetemi diploma, doktori fokozat, ritka könyvgyűjtemény…
• Szokások, életmód: golfklub tagság, fine dining éttermek látogatása, bizonyos diéták követése…
• Digitális világban: sok követő a közösségi médiában…

Miért vágyunk a státuszszimbólumokra?

A státuszszimbólumok mögött mindig pszichológiai mozgatórugók állnak. Sokkal többről van szó, mint „mutogatni a drága órát vagy autót”.

Az ember társas lény, és folyamatosan keresi a helyét a közösségben. A státuszszimbólumok ebben segítenek, hiszen jelzik, hogy hova tartozol, milyen csoportba illesz. Az emberek sokszor a tárgyaikon és szokásaikon keresztül fejezik ki, kik ők valójában.

Ha egy környezetbarát elektromos autót vezetsz, azzal nemcsak azt mutatod, hogy megengedheted magadnak, hanem azt is, hogy fontos számodra a fenntarthatóság. Ha a legújabb okostelefon lapul a zsebedben, azzal azt sugallod: lépést tartasz a korral, érdekel a technológia.

Pszichológiai szempontból a státuszszimbólumok több funkciót is betöltenek. Egyrészt önkifejezési eszközök, amelyek megmutatják a személyiségedet és az értékeidet. Másrészt önbizalom-erősítők lehetnek, különösen akkor, ha belül bizonytalan vagy, és külső jelekkel próbálod megerősíteni, hogy értékes vagy.

Emellett motivációs szerepük is van, hiszen sokan azért dolgoznak keményen, hogy elérhessenek bizonyos életcélokat, amelyeket egy-egy státuszszimbólum jelképez.

A státuszszimbólumok egyik legerősebb funkciója a presztízs megszerzése. Az emberekben alapvető szükséglet a társadalmi elismerés. Ha valaki láthatóan sikeres, nagyobb tiszteletet, figyelmet vagy akár lehetőségeket kaphat.

A státuszszimbólumok csapdája

Bár a státuszszimbólumok sokszor inspirálóak lehetnek, könnyen elvihetnek rossz irányba is. Amikor a figyelmed túlságosan a külső jelekre irányul, könnyen elveszítheted a kapcsolatot a belső értékeiddel.

Ilyenkor már nem arról szól a dolog, hogy örömödet leled valamiben, hanem arról, hogy mit fognak gondolni rólad mások. Nem azért dolgozol, tanulsz vagy fejlődsz, mert belülről jön a vágy, hanem azért, hogy legyen mit mutatni. Ez könnyen vezet kiüresedéshez, mert a külső elismerés sosem ad tartós megelégedést.

Az egyik leggyakoribb csapda az állandó összehasonlítás. Ha mindig másokhoz méred magad, sosem leszel elégedett, mert mindig lesz valaki, akinek nagyobb háza, drágább autója vagy menőbb telefonja van. Ez hosszú távon szorongáshoz és önértékelési problémákhoz vezethet.

Egy másik csapda az anyagi túlköltekezés. Sokan többet költenek státuszszimbólumokra, mint amennyit valójában megengedhetnének maguknak, csak azért, hogy fenntartsák a látszatot.

És ott van még a kapcsolatok torzulása is: ha túlzottan a külsőségekre építesz, könnyen felszínes kapcsolatokban találhatod magad, ahol nem téged értékelnek, hanem azt, amit birtokolsz.

Sznobság és irigység

A státuszszimbólumok könnyen összekapcsolódnak a sznobsággal.

A státuszszimbólum önmagában egy jelzés: mutathatja az anyagi helyzetedet, ízlésedet, hovatartozásodat. A sznobság pedig egy attitűd: amikor valaki lenéz másokat, vagy felsőbbrendűnek érzi magát pusztán azért, mert neki megvan valami, ami másnak nincs.

Amikor valaki a tárgyait vagy szokásait arra használja, hogy felsőbbrendűnek mutassa magát másoknál, akkor már nem önkifejezésről van szó, hanem hatalmi játékról.

Ugyanígy, az irigység is szorosan kötődik hozzájuk: ha valaki látványosan fitogtatja, amije van, másokban könnyen megjelenik a keserű érzés, hogy „nekem miért nincs ilyen?”.

Az irigységnek azonban van pozitív oldala is: ha úgy tekintesz rá, hogy inspiráljon. „Ha neki sikerült, talán nekem is mehet”, ilyenkor motiváló erővé válhat. A különbség az, hogy romboló vagy építő érzésként kezeled-e, de ez rajtad múlik.

Hogyan érdemes viszonyulnod hozzájuk?

A státuszszimbólumokat nem kell megtagadni, hiszen önmagukban nem rosszak. Sőt, örömet is okozhatnak, és sokszor segíthetnek abban, hogy kifejezd magad. A kérdés inkább az, hogy mennyire engeded, hogy meghatározzák az önértékelésedet.

Jó, ha megengedheted magadnak a szép autót, a márkás ruhát vagy a menő telefont, de tudd, hogy ezek csak kiegészítők, nem pedig a lényeged. Szebbé, kényelmesebbé és színesebbé tehetik a mindennapokat, de nem ők a főszereplők. Nem az vagy, amid van.

Ha azért vágysz valamire, mert mások elismerését szeretnéd kivívni, az könnyen csalódást hoz. Ha viszont azért, mert neked ad örömöt vagy kényelmet, akkor jó irányba tartasz. Végső soron nem az számít, hogy mit birtokolsz, hanem az, hogy ki vagy, és hogyan éled az életedet.