Az önbizalomhiány 5 oka

Most elárulok egy titkot: senki sem születik önbizalomhiányosan. Csecsemőként nem kételkedtél abban, hogy fontos vagy. Tudtad, hogy neked jár a cickó, sírtál, ha éhes voltál, követelted a figyelmet. Nem szégyellted magad azért, mert hangos vagy. Kisgyerekként újra és újra felálltál, amikor elestél. Nem gondolkodtál azon, vajon elég jó vagy-e a járáshoz. Egyszerűen próbálkoztál mindennel.

Az önbizalom tehát mondhatjuk, hogy az alapbeállításod. Ha most ezt nem érzed, akkor az a kérdés, hogy hol hagytad el útközben?

Mit nevezünk önbizalomnak?

Ne keverjük össze az önbizalmat a hangoskodással vagy az extrovertáltsággal. Láttad már Bill Gates-t? Egy szürke kisegér benyomását kelti, mégis felépített a világbirodalmat, ami önbizalom nélkül nem megy. Az önbizalom pszichológiai értelemben inkább azt jelenti, hogy hiszel a saját kompetenciádban, és képesnek tartod magad arra, hogy megküzdj a helyzetekkel.

Kapcsolódik az önhatékonyság fogalmához is, amelyet Albert Bandura vezetett be. Az önhatékonyság annak a hite, hogy képes vagy cselekedni és hatni a környezetedre. Nem azt jelenti, hogy mindig sikerülni fog, hanem azt, hogy akkor sem omlasz össze, ha nem.

Az egészséges önbizalom nem azt jelenti, hogy mindenben jónak hiszed magad, csak azt, hogy reálisan látod az erősségeidet, elfogadod a gyengeségeidet, és nem azonosítod magad a hibáiddal.

Ha ez egy természetes alapállapot, akkor hogyan lesz belőle önbizalomhiány?

Nézzük meg az öt leggyakoribb okot!

1. Az agyad eltorzítja a dolgokat

Az emberi agy evolúciósan arra van programozva, hogy a veszélyre figyeljen. A negatív élmények erősebben bevésődnek, mint a pozitívak. Ezt nevezik negativitási torzításnak. Ha egy napon kapsz 10 dicséretet és 1 kritikát, biztos, hogy a kritikán fogsz rágódni.

Ha egy prezentációd jól sikerül, de valaki megjegyzi, hogy kicsit gyorsan beszéltél, nagy eséllyel ez az egy mondat fog napokig visszhangozni benned.

Ehhez jönnek a kognitív torzítások:

• a túláltalánosítás: „egyszer elrontottam, béna vagyok”,
• a gondolatolvasás: „biztos mindenki azt gondolja, hogy…”
• vagy a fekete-fehér gondolkodás: „ha nem tökéletes, akkor nem is ér semmit”.

Ezek a torzítások durván kikezdhetik az önbizalmadat, pedig ezek csak értelmezések. Az önbizalomhiány sokszor nem a valóság objektív tükrözése, hanem egy torzított belső narratíva eredménye.

2. Szülők és gyermekkor – a belső hangod eredete

Gyerekként a szüleid jelentik az első tükröt. Amit ebben a tükörben rendszeresen látsz, abból épül fel az identitásod. A túlzott kritika nyilvánvalóan romboló tényező.

Ha azt tanulod meg, hogy a szeretet feltételes, csak akkor jár, ha jó kislány vagy kisfiú vagy, akkor könnyen kialakulhat benned a krónikus megfelelési kényszer. A kötődéselmélet atyja, John Bowlby rámutatott arra, hogy a korai kapcsolati minták mélyen beépülnek az önmagunkról alkotott képbe.

Ha a hibáidat nagyítóval figyelték, de az erőfeszítésedet nem ismerték el, akkor a belső kritikusod nagyon erős lesz. Egy olyan hang költözik beléd, amely folyamatosan értékel és ritkán elégedett.

De a másik oldal sem jó: a túlzott dicséret sem feltétlenül épít stabil önbizalmat. (Ugyen milyen nehéz szülőnek lenni?)

Carol Dweck kutatásai szerint, ha a gyereket folyamatosan azzal címkézik, hogy zseni vagy különleges, az könnyen fix szemlélethez vezethet. Ilyenkor nem a fejlődésre, hanem az identitás megőrzésére kerül a fókusz. Ha hibázol, nem azt érzed, hogy tanultál valamit, hanem azt, hogy veszélybe került a zseni címkéd.

Mindkét nevelési környezet instabilitást eredményezhet. Az egészséges önbizalom ott születik, ahol a visszajelzés reális, konkrét, és a szeretet nem teljesítményfüggő.

3. A kegyetlen kamaszkor

Ha a szüleid nem szúrtak még el eléggé, akkor majd az osztálytársaid megteszik. Kamaszkorban az identitásod még formálódik, és ebben az állapotban nagyon érzékeny, a kortárs visszajelzés extrém hangsúlyt kap. Ebben az időszakban másokhoz méred magadat, és próbálod belőni, hogy te hol helyezkedsz el.

Probléma lehet, ha rosszul jössz ki ebből az összehasonlítgatásból, és azt szűröd le belőle, hogy nem vagy elég menő, nem vagy elég szép, nem vagy elég jó. Egy-egy kiközösítés, gúnyolódás vagy mellőzés mély nyomot hagyhat benned, akár életre szólót.

Az agy társas elutasításra adott reakciója nagyon hasonlít a fizikai fájdalomhoz. Evolúciós szempontból a csoportból való kizárás egyenlő volt a túlélési esély csökkenésével. Nem csoda, hogy a kamaszkori sebek sokszor felnőttkorig elkísérnek.

4. Társadalom és kultúra

Régen legfeljebb a falud száz lakójával hasonlítottad magad össze, ma több milliárddal.

A közösségi média folyamatos összehasonlításra késztet, még ha ez nem is tudatosul benned.

Ha naponta százszor találkozol mások legjobb verziójával, szuper életével, akkor könnyű azt hinni, hogy te le vagy maradva. Kialakulhat egy állandó elégedetlenség, még akkor is, ha objektíven rendben van az életed.

Ráadásul a teljesítménykultusz azt sugallja, hogy mindig fejlődnöd kell, mindig produktívnak kell lenned, mindig jobbnak kell lenned a tegnapi önmagadnál. Ez önmagában nem rossz üzenet, de ha az értékességedet kizárólag a teljesítményedhez kötöd, az könnyen aláássa az önbizalmadat.

5. Lehet, hogy tényleg béna vagy

Az 5. ok, amiért lehet, hogy nincs önbizalmad, hogy tényleg nincs is mire büszkének lenned, mert még semmi olyat nem tettél le az asztalra, ami szerinted értékelhető. (Persze ez ritkán fordul elő).

Lehet, hogy bizonyos területeken valóban nem vagy kiemelkedő, senki sem jó mindenben. Az önbizalomhiány legtöbbször nem a képességeid hiányából fakad, hanem abból, hogy nem látod reálisan az értékeidet.

Ami neked természetes, azt hajlamos vagy leértékelni, ami neked könnyen megy, azt nem tekinted különlegesnek, más viszont lehet, hogy pont ezt csodálja benned. Vak vagy a saját erősségeidre.

Az önbizalom alapja az önismeret. Annak tudása, hogy miben vagy erős, miben kell fejlődnöd, és hogy a kettő együtt alkot téged.

Ha végignézel ezen az öt okon, észreveheted, hogy egyik sem bizonyítja, hogy veled lenne alapvetően baj. Az agyad torzít, a gyerekkori minták hatottak rád, a kamaszkori élmények beléd vésődtek, a társadalom folyamatosan összehasonlításra késztet és néha egyszerűen nem látod objektíven magad.

Az önbizalom egy újraépíthető belső viszony önmagaddal. Ha a fenti okokat felismered magadban és megtanulod kezelni, akkor visszaszerezheted azt, ami már eleve a tiéd volt.