Miért sírunk?
Mikor sírtál utoljára? Tegnap este egy film alatt? Egy vita után elbújva a fürdőszobában? Vagy már nem is emlékszel?
A legtöbben furcsa kapcsolatban vagyunk a sírással. Miközben minden ember életének természetes része, mégis úgy bánunk vele, mintha valami meghibásodás lenne. Ha sírsz, rögtön azt mondják: „ne sírj!”, „nyugodj meg!”, „szedd össze magad!”. Már gyerekkorban azt tanuljuk meg, hogy a sírás valami olyasmi, amit illik gyorsan abbahagyni.
Pedig a sírás nem hiba és nem is túlérzékenység. A sírás egy rendkívül összetett testi-lelki reakció, a tested nem véletlenül képes a sírásra. Idegrendszeri szempontból nagyon is van értelme annak, hogy könnyekkel reagálsz bizonyos helyzetekre.
Nem csak akkor sírunk, ha szomorúak vagyunk. Sírhatsz a veszteségtől, a kimerültségtől, a csalódástól, a tehetetlenségtől, de akár a meghatottságtól, a megkönnyebbüléstől vagy a túlcsorduló örömtől is. Néha azért sírsz, mert valami fáj, máskor azért, mert valami megérint.
Na, de miért is sírunk pontosan?
Mi történik a szervezetedben, amikor sírsz?
A sírás általában valamilyen intenzív érzelmi vagy fizikai inger nyomán indul be. Ezt az agyad több területe együtt dolgozza fel, különösen azok, amelyek az érzelmekhez, a stresszhez és a túlélési reakciókhoz kapcsolódnak.
Ha valami megrázó, fájdalmas vagy túlterhelő történik, az idegrendszered reagál: felgyorsulhat a pulzusod, megváltozhat a légzésed, összeszorulhat a torkod, elnehezülhet a mellkasod. Azt is érezheted, hogy gombóc van a torkodban.
A sírás egyfajta átmenet a felfokozott állapot és a lecsendesedés között. Először többnyire a stresszreakció lép működésbe, majd amikor a sírás megtörténik, a szervezet fokozatosan átvált egy nyugalmasabb, úgynevezett paraszimpatikus állapotba.
Ez az a rendszer, amely a „harcolj vagy menekülj” üzemmód után segít visszatérni a pihenéshez és regenerációhoz. Emiatt van az, hogy egy kiadós sírás után sokan fáradtnak, elnehezültnek, de közben valahogy mégis könnyebbnek érzik magukat. A tested ilyenkor lényegében azt próbálja megoldani, hogy lejjebb tekerje a belső feszültséget.
A könnyek…
Nem minden könny ugyanolyan, ezt fogadjunk, hogy nem tudtad. Vannak úgynevezett bazális könnyek, amelyek folyamatosan nedvesen tartják a szemed felszínét. Vannak reflexkönnyek, amelyek akkor termelődnek, ha valami irritálja a szemedet, például hagyma, por vagy füst. És vannak érzelmi könnyek, amelyek intenzív belső állapotokhoz kapcsolódnak.
A tudomány ma is kutatja, mi minden különbözteti meg őket, de úgy tűnik, hogy az érzelmi könnyek összetétele bizonyos pontokon eltérhet a többi típustól.
A könnyek alapvetően vízből, sókból, fehérjékből, lipidekből, nyákanyagokból és különféle bioaktív molekulákból állnak.
Az érzelmi könnyek nem ugyanolyanok, mint azok, amiket egy hagyma pucolása közben hullatsz el. Az érzelmi könnyekben több tucat fehérje dúsulhat fel, és ezek közül több az immunválaszhoz, gyulladásos jelzésekhez és sejtek közötti kommunikációhoz kapcsolódik. Még nem tudjuk, hogy miért pont ezek az anyagok jelennek meg nagyobb arányban, de azt igen, hogy az érzelmi sírás biokémiailag nem ugyanaz, mint amikor hagymát vágsz.
Miért sírunk érzelmileg?
A sírás akkor robban ki, amikor az érzelmi terhelés túlnő azon, amit éppen kordában tudsz tartani. Ez lehet veszteség, csalódás, gyász, elutasítás, bántás, tehetetlenség vagy kimerültség. De lehet meghatottság, szeretet, hála vagy öröm is. Persze mindezt képes vagy késleltetni.
Gondolj csak bele: milyen gyakori, hogy valaki nem akkor sírja el magát, amikor történik vele valami nehéz, hanem csak később, amikor végre hazaér. Ez azért van, mert az idegrendszered sokszor csak akkor ad engedélyt az összeomlásra, amikor már legalább minimális biztonságot érzékel.
A sírásnak van egy fontos kapcsolati funkciója is. Csecsemőkorban a sírás jelzés arra, hogy valami szükséglet merült fel: fáj valami, félelem van, kapcsolat kell, vigasz kell. Felnőttként ezt sokkal kifinomultabban csinálod, de a mechanizmus hasonló.
Amikor sírsz, nemcsak kiadsz valamit, hanem kommunikálsz is: azt, hogy valami megérintett, valami fáj, valami túl sok. A könnyek társas helyzetben együttérzést, gyengédséget és kapcsolódást váltanak ki másokból.
Miért jó sírni?
Ha tudsz sírni, akkor nem marad benned annyi negatív érzés. Amikor elfojtasz egy érzést, az attól még nem tűnik el. Legfeljebb más formában marad benned: szorongásként, ingerlékenységként, belső nyugtalanságként. A sírás ezzel szemben egy természetes szelep, ami segít kiengedni. Nem old meg mindent, de segíthet abban, hogy a benned felgyűlt érzelmi nyomás csökkenjen.
Ezért könnyebbülsz meg sírás után. Bár a kutatások szerint sokan nem közvetlenül a sírás pillanatában, hanem valamivel később tapasztalnak javulást a közérzetében.
Miért nem jó visszatartani a sírást?
Az tiszta sor, hogy nem minden helyzetben van lehetőség arra, hogy könnyekben törjünk ki, de ha sokszor van gombóc a torkodban, valahol ki kell engedned a gőzt!
Ha rendszeresen visszatartod a sírást, akkor valójában nemcsak a könnyeket fogod vissza, hanem az egész érzelmi feldolgozást. Ilyenkor az érzés nem megy végig a maga természetes ívén, hanem benned marad. Ez hosszabb távon feszültséget tarthat fenn a testben és az idegrendszerben.
Ennek a következményei, hogy ingerlékenyebb leszel, türelmetlenebb, könnyebben robbansz, rosszabbul alszol, nehezebben koncentrálsz, gyakrabban fáj a fejed. Persze ezeknek sok oka lehet, de az elfojtott érzelmi terhelés benne van a képletben.
A sírás nem gyengeség, hanem szabályozás
A sírás körül még mindig rengeteg tévhit él. Sokan azt gondolják, hogy aki sír, az szétesik, túlérzékeny, gyenge vagy nem ura önmagának. Pedig épp ellenkezőleg, a sírás annak a jele, hogy a szervezeted megpróbál alkalmazkodni ahhoz, ami benned zajlik. Vagyis egy önszabályozó folyamat.
Nem kell minden alkalommal elemezni, hogy jogos volt-e sírni, nem kell minden könnycseppet racionalizálni. Néha egyszerűen csak túl sok. Ez van. Én például minden kutyás filmen képes vagyok sírni.
Ha legközelebb sírhatnékod van, figyelj arra, hogy mit próbál jelezni neked ezzel a tested és a lelked, mert ok nélkül senki sem sír.
Forrás
https://www.health.harvard.edu/blog/is-crying-good-for-you-2021030122020
