Mikor számítasz sikeresnek?

A sikerráta egy adott folyamat vagy tevékenység eredményességét mérő mutató, amely megadja, hogy az összes próbálkozás mekkora hányada végződik sikerrel. A képlete egyszerű: a sikeres esetek számát elosztjuk az összes próbálkozás számával, majd megszorozzuk százzal. Vagyis, ha százból nyolcszor jársz sikerrel, az nyolcszázalékos sikerrátát jelent, ami amúgy nem olyan rossz.

Volt egy hisztis időszakom. Ha valami nem sikerült elsőre, akkor fel is adtam. Ha ember vagy, akkor neked is ismerős a szitu. Elindítasz egy új projektet, nekiállsz egy életmódváltásnak, vagy megpróbálsz bevezetni egy új időgazdálkodási rutint, és a harmadik kudarc után azt mondod, hogy ez egyszerűen nem neked való.

Néhány sikertelen kör után könnyű azt gondolni, hogy ez neked egyszerűen nem megy. Pedig elképzelhető, hogy a következtetés rossz, és a számok egészen mást mondanak. Üljünk le egy kicsit matekozni, mert ez a téma sokkal izgalmasabb, mint gondolnád.

Mi az a sikerráta?

A sikerráta azt mutatja meg, hogy egy adott próbálkozásból, folyamatból vagy tevékenységből milyen arányban lesz sikeres eredmény.

Sikerráta = sikeres esetek száma ÷ összes eset × 100.

Néhány hétköznapi példa, hogy érezd a nagyságrendeket.

• 100 kiküldött ajánlatból 5 ember vásárol, ez 5 százalékos sikerráta.
• 20 jelentkezőből 4-et felvesznek, ez 20 százalék.
• 10 kitűzött célból 7 megvalósul, ez 70 százalék.

Ha tehát valaki azt mondja, hogy ennek a módszernek 80 százalékos a sikerrátája, az annyit jelent, hogy száz esetből átlagosan nyolcvan sikerül. Eddig semmi bonyolult. A dolog ott válik érdekessé, amikor egymás után többször próbálkozol, hogy elérj valamit.

Miért nő a siker esélye, ha többször próbálkozol?

A valószínűségszámítás szabályai szerint minden egyes próbálkozás növeli annak az esélyét, hogy legalább egyszer sikerrel járjunk. Tegyük fel, hogy egy adott kihívásban mindössze tíz százalék esélyed van a sikerre, ami logikusan azt jelenti, hogy kilencven százalék esélyed van a kudarcra. Ha csak egyszer futsz neki, az esélyed értelemszerűen tíz százalék marad.

De mi történik, ha kétszer is nekifutsz ugyanannak a feladatnak? Ahhoz, hogy egyik alkalommal se sikerüljön a terved, mindkét próbálkozásnak sikertelennek kell lennie. Ez matematikailag 90%x90%, vagyis 81 %-os esély a dupla kudarcra. Így annak a valószínűsége, hogy legalább egyszer célba érsz, 100-ból kivonva 81-et, máris 19%-ra ugrik. Két próbálkozással tehát majdnem megdupláztad a saját esélyeidet.

Ha ezt a logikát továbbvisszük, tíz próbálkozás esetén annak a valószínűsége, hogy mind a tízszer elbuksz, körülbelül 35%-ra csökken le. Ebből egyenesen következik, hogy tíz kitartó nekifutással már nagyjából 65% az esélye annak, hogy legalább egyszer sikerrel jársz. És így tovább…

Ha pedig 90%-os esélyt akarsz arra, hogy legalább egyszer bejöjjön, ahhoz ugyanennél a 10 százalékos alapesélynél 22 próbálkozás kell. Ez sima valószínűségszámítás, bárki ellenőrizheti egy számológéppel. Bár tény, hogy 22 próbálkozásig ritkán szoktunk eljutni.

Akkor elég sokszor próbálkozni?

Sajnos nem ilyen egyszerű. Ha többször próbálod ugyanazzal a kulccsal kinyitni az ajtót, hiába próbálod meg többször, nem lesz nagyobb esélyed, hogy bejuss. Több kulcsot is ki kell próbálnod a kulcscsomódról.

A fenti számolás csak akkor érvényes, ha a próbálkozások nagyjából függetlenek egymástól, és mindegyiknek tényleg van körülbelül 10 százalék esélye a sikerre. A valóságban ez a feltétel gyakran sérül.

Vegyünk egy vállalkozót, aki azt mondja, hogy nem működött a Facebook-hirdetése, ezért ugyanazt a hirdetést ugyanannak a közönségnek még kilencszer elindítja. Itt nem tíz független próbálkozás történt, hanem egyetlen próbálkozás történt tízszer.

Mit kell tenned két próbálkozás között?

Megfigyelni, mi történt, és az alapján módosítani valamit a módszeren. A matematikai modellünk akkor működik a gyakorlatban, ha minden egyes lépésből tanulunk valamit. Nézzünk egy kosaras példát! Képzelj el egy játékost, aki tíz dobásból átlagosan egyszer talál be a gyűrűbe.  Ha minden egyes dobásból tanul valamit, akkor a folyamat nagyjából így írható le:

• Túl rövid volt, kell egy kicsit több erő.
• Túl hosszú volt, kevesebb erő.
• Balra ment, korrigálom az irányt.
• Túl laposan érkezett, magasabb ívet adok neki.
• Nem stabil a csuklómozdulat, azt külön gyakorlom.

Itt már nem arról beszélünk, hogy valaki egyszerűen ismétel egy cselekvést, hanem egy tudatos tanulási folyamatról van szó.

És itt jön az igazán izgalmas rész. A korábbi számolásban feltételeztük, hogy minden próbálkozásnak pont ugyanannyi, 10% esélye van. De ha közben tanulsz, akkor nem ugyanannyi. Lehet, hogy az első próbálkozásod 10%-os, a második 12, a harmadik 15, a negyedik 18, az ötödik pedig már 23%-os.

Öt ilyen, javuló próbálkozásnál annak az esélye, hogy legalább egyszer sikerül, körülbelül 57,5 százalék. Ha viszont öt egyforma, 10 százalékos próbálkozást csinálsz, ez a szám csak 41 százalék.

Híres emberek sikerrátája

A történelem tele van olyan inspiráló személyiségekkel, akiknek a nyers, matematikai sikerrátája döbbenetesen alacsony volt a kezdetekkor. Ritkán számolható ki pontosan, de van néhány eset, ahol hiteles adatokat találunk.

James Dyson a porzsák nélküli porszívó feltalálója 5127 prototípust készített, mire eljutott az első működő, gyártásra kész változatig. Ezt a számot a Dyson saját oldala is közli. Ha nagyon szigorúan egyetlen végleges modellt számolunk sikernek, akkor a sikerráta 0,02%. Ami nagyítóval is alig látható szám, és pont ezért tanulságos. Az 5126 félresikerült változat mindegyike egy-egy adat volt arról, hogy mi az, ami nem működik.

Thomas Edison esetében a Rutgers Egyetem Edison Papers projektje tartja nyilván az adatokat. Edison 1093 sikeres amerikai szabadalmat szerzett, és becslések szerint további 500-600 sikertelen vagy elhagyott szabadalmi bejelentése volt. Ez az arány kiválóan megmutatja, hogy a zsenialitás mögött valójában mekkora mennyiségű, tévútnak bizonyuló munka is van.

Agatha Christie első Poirot-regényét, a The Mysterious Affair at Styles-t hat kiadó utasította vissza. A kézirat négy évvel az elkészülése után kapott végre igent John Lane-től és a Bodley Headtől, és 1920-ban jelent meg. Christie ma a Guinness World Records szerint minden idők legnagyobb példányszámban eladott szépirodalmi szerzője, több mint kétmilliárd eladott példánnyal. Itt nincs értelmes százalék, de van egy nagyon erős arány, hat visszautasítás és kétmilliárd példány. Te hány elutasítást bírtál volna ki?

Hogyan működik ez a gyakorlatban?

Úgy, hogy sorozatként kezeled a próbálkozásaidat, amelynek minden darabja információt termel.

1. Megtörténik maga a próbálkozás az adott módszerrel.
2. Megszületik valamilyen eredmény, ami kezdetben lehet negatív.
3. Ebből azonnali visszajelzést és adatot nyerünk.
4. Változtatást hajtunk végre a friss információk alapján.
5. Jön az újabb próbálkozás a finomított stratégiával.

És ezt a ciklust addig folytatod, amíg el nem éred a kívánt célt. Elég, ha egyszerre egy dolgon változtatsz, ha mindent átírsz, nem fogod tudni, mi működött. Ha pedig azon kapod magad, hogy sokadszorra ugyanazt csinálod, és nincs eredmény, akkor kapj észbe és csináld máshogy!

Szóval, mikor számítasz sikeresnek?

Talán nem akkor, amikor végre betalál a labda, hanem amikor a tizedik mellédobás után már pontosan tudod, min változtatsz a tizenegyediknél. Ez a fajta siker nem a szerencsén múlik, és nem is a vak kitartáson, hanem azon, hogy tanulsz a hibáidból és egyre jobban csinálod a dolgaidat.

Ha ötször megpróbáltál lefogyni, és visszajöttek a kilók, ne azt mondd, hogy neked ez nem megy. Vizsgáld meg, hogy ugyanazt a módszert ismételted-e, vagy minden alkalommal új, okosabb megközelítést alkalmaztál. Egy tudatos embernél az első próbálkozás esélye talán 10%, de a másodiké már 12, a harmadiké pedig 15, mert a módszer folyamatosan javul.

Gyakori kérdések