Energia- és időbeosztás

A halogatás okai

A halogatás nekem is nagy ellenségem, ezért úgy gondoltam, hogy érdemes körüljárni a témát. Azt hiszem, ha megértjük az okait, akkor könnyebben fel tudjuk venni a harcot ellene, bár a tökéletes módszer még nálam is csak kidolgozás alatt áll.

Ha egy feladatot átcsúsztatunk holnapra, akkor az még csak halasztás. Ha másodszorra sem állunk neki, még az sem feltétlenül halogatás. Ha harmadszorra is passzoljuk, akkor nevezhetjük halogatásnak a problémát.

 

Miért halogatunk?

 

1. Ismerős, de utálatos a feladat

Vannak olyan dolgok, melyeket számtalanszor el kell végeznünk, mert kötelességünk vagy mert erősen ajánlott. Például ablakpucolás, adminisztráció, gazolás, kutyafürdetés, ilyesmi. Ezeket azért halogatjuk, mert tudjuk, hogy mennyi energiát emésztenek fel, és nem leljük bennük igazán örömünket.

Minél több összegyűlik ezekből, annál nagyobb stresszt jelentenek, pedig ezek csak apróságok. A legjobb taktika, ha minél előbb túl leszünk rajtuk. De ha ez nem megy, akkor szervezzünk egy „utálatos kivégző” napot ezeknek a teendőknek és pipáljunk ki belőlük annyit, amennyit csak lehet. A nap végén pedig jutalmazzuk meg magunkat valamivel. Bár már az is önmagában jutalom lesz, hogy ennyi mindent késznek nyilváníthatunk.

Az is jó taktika lehet, ha megpróbáljuk valahogy élvezetessé tenni ezeket a feladatokat, például zenehallgatással. Esetleg szervezzünk ki belőlük annyit, amennyit csak tudunk.

 

2. Ismeretlen, de fontos feladatok

Ezeket tipikusan a belső szorongásaink miatt szoktuk halogatni. Ha egy új feladat áll előttünk, akkor több bizonytalansági faktor is blokkolhat minket. Az egyik, hogy nincs elég önbizalmunk ahhoz, hogy belekezdjünk, mert megkérdőjelezzük azt, hogy sikerre tudjuk-e vinni a feladatot.

Hogy mennyire érezzük magunkat erősnek, az a hangulatunktól is függhet. Ha úgy érzed, ez az, ami gátol, akkor egy olyan napon állj neki, mikor kirobbanóan érzed magad. A kudarctól való félelem minden új tevékenységnél felmerül. Ezt csak úgy gyűrheted le, ha elkezded csinálni, mert akkor fogod látni, hogy alakulnak a dolgok. Ha túl vagy a holtponton és látod a végét, a félelem is elszáll.

Ennek a bizonytalansági faktornak egy magasabb szintje az, hogyha maximalisták vagyunk, és nemcsak készre akarjuk csinálni a feladatainkat, hanem tökéletesre. Ezzel a sokszor felesleges törekvéssel rengeteg energiát emésztünk fel. Ezért megjelenik egy félelem az erőfeszítésektől, ami máris lenyomja bennünk a lelkesedést és jön a halogatás.

Azt tartsd szem előtt, hogy sokkal jobb érzés több dolgot kicsit kipipálni, mint egy dolgot nagyon. Inkább legyenek készen a dolgok, aztán még lehet rajtuk javítani.

Egy másik bizonytalansági faktor, ha nemcsak te magad, hanem más is értékelni fogja a munkádat. Például készítened kell egy prezentációt vagy valami ilyesmi. Itt is az merül fel benned, hogy vajon képes leszel-e megfelelni az elvárásoknak. Ez bizony stresszes.

Úgy könnyíthetsz a helyzeten, hogy minél több információt begyűjtesz arról, hogy mit várnak el tőled. Például a prezentáció esetében kérsz egy checklistet, hogy mit tartalmazzon. Egy pontos feladatleírás mindig segít, hogy könnyebben vágj bele a dolgokba, akkor is, ha magadnak állítod össze.

 

3. Rendszertelen feladathalmaz

A káosz a halogatás melegágya. Ha mindenkinek csak napi egy feladatot kéne ellátnia, akkor a halogatás sem lenne olyan nagy probléma. Biztos te is voltál már úgy, hogy túl sok feladat állt előtted, ezért inkább nem is csináltál semmit. Ez a „mihez kezdjek pánik” csak úgy orvosolható, ha cselekvési tervet készítesz. Le kell ülni és listába szedni a feladatokat, aztán sürgősség és fontosság alapján értékelni őket. Ezek után tudod elkezdeni a kipipálást.

 

Minden kóros halogatónak, amin elsősorban dolgoznia kell, az az önfegyelem. Meg kell találnod a módját annak, hogy hogyan tudod rávenni magad dolgokra. Ez a következetes előrejutás kulcsa.

Érdekel a véleményed, kérlek oszd meg velünk!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük