Fordított pszichológia az önfejlesztésben

A papírforma az lenne, hogy kitalálod, mit akarsz, kitűzöd célként, hajtasz érte, és eléred. Elméletben ez szépen hangzik, de a valóság ennél jóval bonyolultabb.

Mi van akkor, ha nehezen megy annak a megfogalmazása, hogy mit akarsz, és nem találsz egy konkrét dolgot sem, ami igazán motiválna?

A célkitűzés klasszikus logikája azt feltételezi, hogy tudod, mit akarsz elérni: jobb munkát, több pénzt, nyugalmat, önbizalmat, kiegyensúlyozott párkapcsolatot. De egy bizonyos ponton rájössz, hogy ezek a célok gyakran túl általánosak, vagy nem is a te valódi vágyaid, hanem mások elvárásainak visszhangjai.

Ilyenkor érdemes megfordítani a nézőpontot. Ha nehezen tudod megfogalmazni, mit szeretnél, kezdd azzal, hogy tudatosítod, mit nem akarsz. Hidd el, ez sokkal könnyebb lesz!

A negatív képalkotás

Ez a módszer első hallásra ellentmondásosnak tűnhet. Hiszen az önfejlesztés inkább a pozitív megerősítésekről és inspiráló mantrákról szól. Viszont a negatív képalkotás – vagyis annak tudatosítása, hogy mit szeretnél elkerülni – legalább olyan erős, ha nem erősebb motivációs erő.

Az emberi agy alapvetően a veszélyek elkerülésére lett programozva, nem a jutalmak megszerzésére. Evolúciós szempontból sokkal fontosabb volt nem meghalni, mint jól érezni magunkat. A túléléshez az kellett, hogy gyorsan észrevegyük, mi fenyeget, ezért a figyelmünk és a motivációnk ma is a negatív ingerekre reagál erősebben.

Amikor valami fenyegetést vagy kellemetlenséget érzékelünk, az agyban az amygdala aktiválódik, ami azonnali késztetést vált ki: menj innen, változtass, védd magad. Ez a rendszer sokkal gyorsabb és erősebb, mint a jutalmazó központ, ami a pozitív célok eléréséért felelős.

Ezért történik az, hogy a „nem akarok többé kimerülten ébredni” vagy a „nem akarok még egy évig ezen a lélekölő munkahelyen dolgozni” sokkal hamarabb mozgásba hoz, mint az, hogy „egészségesebb életet akarok” vagy „új karriert építek”. Az elkerülés vágya azonnali, sürgető, ösztönös. A pozitív cél viszont távolinak, bizonytalannak, elvontnak tűnhet.

Daniel Kahneman és Amos Tversky klasszikus kutatásai, a Prospect Theory (1979) is ezt igazolták: az emberek kétszer akkora érzelmi erővel reagálnak a veszteségre, mint egy azonos mértékű nyereségre. Jobban fáj elveszíteni 10.000 forintot, mint amennyire örülünk, ha nyerünk ugyanennyit.

És ez nemcsak a pénzügyekre igaz. Általában nem azért kezdünk el edzeni, mert vágyunk a fittségre, hanem mert nem akarunk rosszul kinézni, vagy hogy elkerüljük az egészségügyi problémákat. Nem azért keresünk új munkát, mert új kihívásra vágyunk, hanem mert el akarjuk kerülni a kiégést, vagy utáljuk a régit.

Vagyis jobban motivál, ha el akarunk kerülni valamit, mint ha el akarunk érni valamit. A fájdalom, a hiány vagy a kudarc elkerülése konkrétabb, mint egy vágyott, de bizonytalan nyereség megszerzése.

Miért nem tudod, mit akarsz?

Sokszor azért nem tudjuk pontosan megfogalmazni, mit akarunk, mert túl sok minden közül kell választani. Szinte végtelen lehetőség áll előtted: új karrier, önálló vállalkozás, új ország, új kapcsolat, új életforma, és mindegyik ígér valamit. De minél több az opció, annál nagyobb a bizonytalanság, és annál nehezebb dönteni.

Ilyenkor a „nem akarom ezt” sokkal konkrétabb irányt adhat.
Nem akarok többé kimerült lenni.
Nem akarok felszínes kapcsolatokat.
Nem akarok megfelelni mások elvárásainak.
Nem akarok olyan életet élni, amiben csak túlélni próbálok.

Amikor leírod, mit nem akarsz, valójában meghúzod a határaidat. Kijelölöd, mi az, ami számodra már nem elfogadható. Ez az egyik legfontosabb lépés az önismeretben.

Írj negatív listát!

Készíts egy listát, aminek az a címe: „Dolgok, amiket nem akarok többé az életemben.”
Nem kell finomkodni. Lehet rajta bármi:
„Nem akarok folyton rohanva enni.”
„Nem akarok olyan munkát, ahol nem becsülnek meg.”
„Nem akarok aggódni a pénz miatt” …

Ez a lista nem panaszkodás, hanem tudatosítás. Ha elég őszinte vagy magaddal, ebből a listából szinte automatikusan kirajzolódik, mit szeretnél helyette.
Ha nem akarsz rohanva enni, valójában nyugalomra vágysz.
Ha nem akarsz megbecsülés nélkül dolgozni, valójában értelmes munkát szeretnél.
Ha nem akarsz mindig a pénz miatt aggódni, valójában jobb bevételi forrásra van szükséged.

Így a negatív lista lesz az a térkép, ami kijelöli, merre érdemes elindulnod.

Elkerülésből elérés

Fontos megérteni, hogy az elkerülés önmagában nem cél. Nem arról van szó, hogy egész életedben menekülni akarsz valami elől. Hanem arról, hogy az elkerülés felismerése adja meg az első lendületet a változáshoz. Az ember ritkán mozdul addig, amíg kényelmesen érzi magát. A változást legtöbbször nem a vágy, hanem a feszültség indítja el.

Ha valami fáj, ha valami feszít, ha valamit már nem bírsz tovább, az sokkal hatékonyabb katalizátor, mint egy inspiráló idézet vagy egy újévi célkitűzés. Az elkerülés tehát a kezdet, az első lépés.

Képzeld el például, hogy már hónapok óta fáradtan kelsz, a napjaid robotpilóta üzemmódban telnek, és estére semmi energiád nem marad. A „boldogabb és energikusabb szeretnék lenni” túl elvont. De az, hogy „nem akarok így élni tovább”, azonnali cselekvésre késztet. Talán elkezdesz többet pihenni, átgondolod az időbeosztásod, vagy beiktatsz heti egy estét, ami csak rólad szól.

A negatív képalkotás egy másik nézőpont, ami segít, hogy tisztábban lásd magad. Nem mindig tudjuk, merre tartunk, de sokszor pontosan tudjuk, honnan szeretnénk eltávolodni. Ez a felismerés felszabadító.