Milyen az önmegvalósító személyiségtípus?

Az önmegvalósítási folyamat csupa belső és külső konfliktus. Olyan, mint újra megszületni. Kibontakoztatni az egyéniségünket egy önálló, magányos folyamat, de ezzel párhuzamosan ott van az igényünk a kapcsolódásra. Helyet találni magunknak a világban, kötődéseket kialakítani, hasznosnak lenni. Ez mind alkalmazkodással jár, és önmagunk háttérbe szorításával. „Én és a világ” – e kettő között egyensúlyozunk.

A kiegyensúlyozottsághoz úgy juthatunk el, hogy kreatív célokat tűzünk ki magunk elé, és saját szenvedélyeinket követjük, melyek segítenek felfedezni egyediségünket. Találd meg magad, aztán a világban elfoglalt helyedet. (Bár ez a kettő nem mindig különül el élesen egymástól.)

Erich Fromm, (filozófus, szociálpszichológus) 6 személyiségtípust különböztet meg a személyiségfejlődés eredményessége alapján. Ezek közül csak az önmegvalósító típus az, aki képes valódi egyéniségének kibontakoztatására, és így megtalálni az élet értelmét, és a valódi szeretetkapcsolatot a világgal. Lássuk, mi van még:

Személyiségtípusok:

1. A befogadó

Elfogadja, ami jön, megadja magát az eseményeknek, sohasem lázad, nem képes változtatni. Ez egy passzív hozzáállás, ők a sorsban hisznek, nem önmagukban. Követők és nem vezetők. Jó katonák, droidok, alkalmazottak. Pozitív oldaluk, hogy odaadóak és empatikusak, viszont önállótlanok és nem produktívak, ami a személyes fejlődést illeti.

2. A kihasználó

Másoktól vesz el, és élvezi, mert úgy érzi, hogy ez neki jár. Nem szívesen dolgozik, inkább másokat dolgoztat. Nem alkotó típus, nincsenek saját eredményei, de nagy önbizalommal bír, és fejlett a kezdeményezőképessége. Az ebbe a típusba tartozók énközpontúak, agresszívek, szintén nem nevezhetők produktívnak a személyiségfejlődés terén.

3. A felhalmozó

Hasonló a kihasználó típushoz, de nem olyan agresszív, inkább behízelgő. Mindig többet akar szerezni és fontos számára megtartani azt, amit már megszerzett. Fösvény és rendkívül sznob. Az embereket is státuszuk szerint értékeli. Magas beosztásúakkal és vagyonosokkal, elismert emberekkel szeret kapcsolatot építeni. Nagy benne a hatalomvágy, személyiségfejlődés szempontjából nem produktív.

4. A marketinges

Önmagát próbálja eladni, elismerésre vágyik. Kialakít egy képet magáról, és azzal házal, tulajdonképpen egy imázst árul. Nagyon felszínes és csak olyan dolog érdekli, ami passzol a szerepéhez. Jó tulajdonsága lehet, hogy motivált, energikus és céltudatos, de távolról sem nevezhetjük önmegvalósítónak.

5. A nekrofil

Csak rombolni akar, állandóan negatív, mindenben a hibát látja. Amit rossznak gondol, azt elpusztítaná. Nem tudja elviselni, amit nem tud kontrollálni. Éppen ezért fontosnak tartja a szabályokat, rögeszmésen ragaszkodik a rendhez. A betegség és a halál sokat foglalkoztatja, szinte életellenes. Tulajdonképpen az önmegvalósítók ellentéte.

6. Az „álarc nélküli ember”

Az igazi önmegvalósító, a hozzáállása is produktív. A megoldásokat keresi, és meg is találja. Szeret és hajlandó tanulni. Rugalmas, nem rabja a hiedelmeinek, képes változtatni az álláspontján új információk birtokában. Szociális, nyitottan, de racionálisan viszonyul a világhoz, nem zárkózik el. Segítőkész, szeret egy nagyobb egység része lenni, de ugyanakkor önálló. Képes szeretni a dolgokat úgy, ahogy vannak, és az embereket önmagukért, és nem a hasznukért.

Valószínűleg egyik személyiségtípus sem létezik önmagában. Mindannyian ezeknek valamilyen keveréke vagyunk. A mi döntésünk, hogy melyik részünket erősítjük. Ha felismered magadban ezeket a mintákat, akkor már könnyebben kézben tudod tartani őket.