Mi a mártír-komplexus?

Biztosan te is ismersz olyan embert – vagy épp magadra ismersz –, aki mindig segít, mindig ott van, mindig gondoskodik a környezetéről. Ő az, aki a háttérben viszi a vállán a terheket, elvégzi a munkát mások helyett, és sosem kér cserébe semmit. Önzetlen, igaz? Vagy csak szeret szenvedni?

Az önzetlenség az egyik legszebb emberi tulajdonság. De vajon hol húzódik a határ a tiszta, szeretetteljes segítő szándék és a mártír szerep között? És mi van, ha valaki úgy érzi, hogy csak akkor szerethető, ha szenved is érte?

Ebben a cikkben segítek neked megérteni, mi is az a mártír-komplexus, hogyan különböztethető meg az egészséges önfeláldozástól, és miért érdemes tudatosítani, ha magadra ismersz ebben a viselkedésmintában.

Az önfeláldozásból is megárt a sok

Az önfeláldozás önmagában nem negatív. Sőt, a kapcsolatok, barátságok, családi viszonyok sokszor pont attól működnek jól, hogy a felek képesek néha félretenni saját igényeiket a másik javára. Az egészséges önzetlenség szabad, tudatos döntés. Olyan tett, amit nem kísér keserűség, önsajnálat vagy elvárás.

De a mártír-komplexus más. Ez nem egy-egy gesztusról szól, hanem egy belső mintáról. Olyan lelki beállítódásról, ahol te újra és újra lemondasz a saját igényeidről, szükségleteidről, hogy másoknak megfelelj, másokat kiszolgálj. És közben valahol mélyen reméled, hogy ezért majd kapsz valamit cserébe: elismerést, szeretetet, figyelmet. Vagy legalább azt, hogy jó embernek lássanak.

Csakhogy a világ nem így működik. És amikor nem kapod meg, amit vársz, akkor jön a sértettség, a kiábrándultság, a belső düh. Mert sokat adtál, de nem kaptál vissza semmit.

A mártír-komplexus kifejezést gyakran használják az áldozat-komplexussal együtt, mert az ember gyakorlatilag áldozattá teszi magát.

Az ilyen emberek:

• állandóan mások szükségleteit helyezik előtérbe a sajátjaik helyett,
• úgy érzik, hogy nekik kell megmenteniük másokat,
• nehezen kérnek segítséget vagy határoznak meg egészséges határokat,
• elutasítják a dicséretet vagy jutalmat, még akkor is, ha jogos lenne,
• és sokszor panaszkodnak, hogy mennyit szenvednek, de nem tesznek lépéseket a változásért.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Te vagy az, aki karácsonykor, húsvétkor, minden szülinapkor egyedül intézed az ajándékokat, főzöl, takarítasz, szervezel. Nem kérsz segítséget, mert úgy érzed, „úgysem csinálnák meg jól”. Közben belül egyre feszültebb vagy, és ha valaki megkérdezi, hogy mi a baj, csak annyit mondasz: „Semmi… majd én megcsinálom, mint mindig.”

Minden idődet és energiádat a gyerekednek szenteled. Magadról teljesen lemondasz, a hobbijaid megszűnnek, nem jársz el, nincs időd magadra. Ha valaki megkérdezi, hogy mikor töltöttél időt egyedül, csak ennyit mondasz: „Nekem most a gyerek az első, az én igényeim majd ráérnek.” De közben fáradt, ingerlékeny vagy, és sokszor érzed úgy, hogy nem is értékelik, amit teszel.

A mártír-komplexusban élő emberek nem tudják, hogy amit tesznek, az nem puszta önzetlenség. Ők maguk is azt hiszik, hogy így helyes, így kell. És mivel a külvilág gyakran meg is jutalmazza őket – dicsérettel, csodálattal –, ez a viselkedés egyre mélyebb gyökeret ver.

Miért alakul ki a mártír-komplexus?

Ezt a mintát a legtöbben gyerekkorukban tanulják. Ha például olyan családban nőttél fel, ahol az elismerés feltétele az volt, hogy „jó gyerek” legyél – csendes, alkalmazkodó, önfeláldozó –, akkor valószínűleg felnőttként is úgy érzed, hogy csak akkor vagy szerethető, ha lemondasz magadról.

Ha már gyerekként túl sok felelősség hárult rád, ha felnőttként kellett viselkedni, megérteni, elviselni, akkor azt tanulhattad: az én igényeim nem fontosak, másokat kell előtérbe helyezni.

Sokszor a mártír típusú emberek gyerekként túlvállalták magukat. Például szülői szerepet töltöttek be (gondoskodtak testvéreikről, alkoholista szülőt támogattak), így azt tanulták meg: nekem kell másokat megmentenem.

Az is lehet, hogy egyszerűen sosem tanítottak meg arra, hogyan mondj nemet. Hogy jogod van a saját érzéseidhez, határaidhoz. Vagy hogy kérhetsz segítséget anélkül, hogy gyengének tűnnél.

A mártír-komplexus mögött tehát mély önértékelési problémák, torz hiedelmek húzódnak meg: „Csak akkor vagyok elég jó, ha másokat szolgálok.” „Az én érzéseim nem számítanak.” „Az igazi szeretet az, ha feláldozom magam.”

És miért rossz ez rád nézve?

Mert észrevétlenül kiégsz. Elveszíted önmagad. Dühös leszel, anélkül, hogy tudnád, miért. A kapcsolataidban egyre gyakrabban jelenik meg a passzív-agresszió, a sértettség, a titkolt vádaskodás.

A mártír-komplexusban élők jellemzően nem tudnak őszintén kommunikálni. Nem mondják ki, hogy mire vágynak, mi esik rosszul, mi lenne számukra segítség. Inkább csak csinálják, amit kell, remélve, hogy mások majd észreveszik, értékelik, visszaadják. És amikor ez nem történik meg, akkor csalódnak.

Ráadásul ez a dinamika nemcsak neked árt. A környezetednek is. Mert ha te mindent elvégzel mások helyett, nem hagysz teret a felelősségvállalásra. Ha te mindig alkalmazkodsz, mások sosem tanulják meg, hol vannak a határaid. És ha sosem mondod ki, mi fáj, a kapcsolatod felszínes marad.

Hol a határ az önzetlenség és a mártír szerep között?

Ha azért segítesz, mert tényleg szeretnél, mert örömöt ad, akkor önzetlen vagy. Ha viszont úgy érzed, nincs választásod, ha közben szorongsz, feszengsz, reménykedsz a viszonzásban, és ha nem kapod meg, dühös leszel, akkor valószínűleg már belecsúsztál a mártír szerepbe.

Nem a cselekedet számít elsősorban, hanem a belső motiváció. Ugyanaz a tett – például lemondani egy programról valaki kedvéért – lehet szeretetteljes is, és lehet önromboló is. Attól függ, honnan indul: belső erőből vagy belső hiányból.

Hogyan lehet ebből kilépni?

Először is: figyelj magadra. Ismerd fel, mikor segítesz valóban önként, és mikor érzed, hogy muszáj. Vedd észre a belső párbeszédet: mit mondasz magadnak, amikor lemondasz valamiről? Azt, hogy „örömmel teszem”, vagy inkább azt, hogy „nincs más választásom”?

Tanuld meg kimondani, mire van szükséged. Ez nem önzés, hanem őszinteség. Kérni nem gyengeség, hanem bizalom. Nemet mondani nem elutasítás, hanem határhúzás.

Az önzetlenség érték. A másokról való gondoskodás fontos és szép dolog. De te is számítasz. A te érzéseid, vágyaid, szükségleteid is fontosak. Nem kell lemondanod magadról ahhoz, hogy szerethető legyél.

Forrás:

https://www.verywellmind.com/martyr-complex-what-it-means-and-how-to-overcome-it-7553595