Hogyan növelheted a kitartásodat?

A kitartás mindenképpen kell, ha fejlődni szeretnél, ha céljaid vannak, vagy ha valamilyen fontos változást akarsz véghez vinni az életedben. Mégis gyakran megesik, hogy lelkesedéssel indulsz el egy úton, de valahol félúton megtorpansz. Elfogy az energia, elhalványul a motiváció, és a végén ott marad a félbehagyott edzésprogram, az abbahagyott tanfolyam, vagy az örökösen tologatott álomprojekt. Ilyenkor szinte törvényszerűen felmerül a kérdés: hogyan lehetne növelni a kitartásodat?

Két alapvető stratégia létezik. Az egyik, hogy növeled az önfegyelmedet, hogy akkor is tudd folytatni, amikor nem esik jól. A másik pedig, hogy megkönnyíted a feladatot, így nem lesz majd olyan sok akaraterőre szükség. A legtöbb ember ösztönösen próbálkozik valamelyikkel, de tudatosan alkalmazni és kombinálni őket valóságos áttörést hozhat a személyes fejlődésedben.

Egyik út: önfegyelem – a belső izom, amit edzeni kell

Az önfegyelem valójában nem más, mint annak a képessége, hogy olyasmit is megtegyél, amihez éppen nincs kedved, de tudod, hogy hosszú távon jót tesz neked. Ez nem egyszerű. Az agyad természetes módon a rövid távú jutalmakat részesíti előnyben, így egy megerőltető feladat – akár fizikai, akár mentális – kikerülésére fog sarkallni. A kitartás tehát éppen ott dől el, hogy tudsz-e szembemenni ezzel a belső késztetéssel, ösztönnel.

Ha fejlesztenéd az önfegyelmedet, ez a cikk is jól jöhet: Egyszerű akaraterő-gyakorlatok.

Szerencsére az önfegyelem olyan, mint egy izom: minél többet használod, annál erősebb lesz. Kis dolgokkal kezdhetsz. Ha képes vagy reggel az első ébresztőre felkelni, ha nemet tudsz mondani egy plusz adag édességre, ha nem nyúlsz automatikusan a telefonodhoz, amikor unatkozol, már edzed az önfegyelmedet. Ezek az apró döntések megerősítik azt az önmagadról alkotott képet, hogy te képes vagy kontrollálni a viselkedésedet. És ez az érzés kulcsfontosságú a kitartásodhoz.

A probléma ott kezdődik, amikor kizárólag az önfegyelemre akarsz támaszkodni. Mert bármennyire is edzett vagy, az akaraterőd véges. Különösen stresszes időszakokban vagy érzelmi kimerültség esetén az önfegyelem egyszerűen lemerül. Ilyenkor jól jön a másik stratégia.

Másik út: Könnyítsd meg a dolgod – alakítsd a feladatot, ne csak magadat

Biztos észrevetted már, hogy azokat a dolgokat sokkal könnyebb folytatni, amiket kellemesnek vagy érdekesnek találsz. Egy izgalmas könyvsorozat olvasásához nem kell erőfeszítés – szinte magától megy. Egy érdekes projekt során nem kell naponta motivációs idézeteket olvasnod, hogy tovább dolgozz rajta. Ez azért van, mert az ilyen tevékenységek nem az önfegyelmedből, hanem a belső motivációból táplálkoznak.

Ha tehát nehéznek érzed a feladatot, nem feltétlenül benned van a hiba – lehet, hogy a módszerrel, a körülményekkel vagy épp a struktúrával van baj. Ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogyan lehetne könnyebbé tenni a dolgot. Például:

• Haladhatsz kisebb lépésekkel, ne akarj mindent azonnal, tegnapra!
• Megváltoztathatod a környezeted úgy, hogy jobban szolgálja a céljaidat.
• Beépíthetsz valamilyen jutalmat a folyamatba.
• Kereshetsz társakat, akikkel együtt haladhattok.
• Vagy épp újraértelmezheted a célodat, hogy érzelmileg is közelebb érezd magad hozzá.

Minél kevésbé érződik nyűgnek egy feladat, annál kevesebb önfegyelemre lesz szükséged, hogy kitarts mellette. Ez nem gyengeség, hanem okos stratégia.

Motiváció: a harmadik pillér

Van egy harmadik tényező, ami szintén fontos, de amire nincs olyan nagy ráhatásunk, ez pedig a motiváció. Az, hogy mennyire érzed értelmesnek, fontosnak vagy sürgetőnek a célodat, alapjaiban határozza meg, mennyire leszel képes kitartani mellette.

Ha csak „jó lenne, ha sikerülne”, az kevés lesz a nehezebb napokon. De ha mélyen átéled, hogy „muszáj megcsinálnom, mert az életem múlik rajta”, az át tud lendíteni a holtpontokon.

A kitartás nemcsak önfegyelemből vagy a feladat egyszerűsítéséből táplálkozhat, hanem a belső motiváció erősítéséből is. Ha emlékezteted magad arra, miért fontos számodra az adott cél, és érzelmileg is kötődsz hozzá, sokkal könnyebb kitartani mellette – még akkor is, ha nehéz.

Szokás és identitás: amikor már nem is kérdés

Van egy pont, amikor a kitartás már nem igényel külön erőfeszítést, mert beépül a személyiségedbe. Ha te úgy gondolsz magadra, mint egy kitartó emberre, akkor az agyad és a döntéseid ezt a képet fogják igazolni. Ezért fontos, hogy tudatosan építsd ezt az identitást.

A szokások ebben nagy segítségedre lehetnek. Amikor valamit rendszeresen és következetesen csinálsz, az egyfajta mentális ösvényt tapos ki az agyadban, ami egyre könnyebbé teszi az ismétlést. Idővel pedig már nem arról van szó, hogy kitartasz, hanem arról, hogy ez a dolgod, ez az életed része és az erőfeszítés szinte észrevétlen marad. Olyan, mint fogat mosni. Nem kérdés, hogy megcsinálod-e, már nem kell harcot vívni önmagaddal.

Sokan úgy gondolnak a kitartásra, mint valami különleges, már-már emberfeletti képességre. Mintha csak a kiváltságosoknak adatna meg, hogy képesek legyenek végigcsinálni azt, amit elkezdtek. De a valóság sokkal egyszerűbb – és egyben reménykeltőbb is. A kitartás nem hőstett, hanem stratégia kérdése. (Na jó, azért egy kicsit hőstett is.)

Két út van előtted, és bármelyiken elindulhatsz. Dolgozhatsz az önfegyelmeden, hogy akkor is menjen, amikor nem könnyű. Vagy finomíthatod a módszert, hogy egyre kevésbé legyen szükséged akaraterőre. A legjobb, ha ezt a kettőt kombinálod, és közben nem felejted el, miért is csinálod az egészet.