Energia- és időbeosztás

Mi a Parkinson-törvény?

A Parkinson-törvény nem valamiféle betegség, hanem egy érdekes jelenség, amire a brit író és történész, Cyril Northcote Parkinson hívta fel a figyelmet. A jelenség pedig ez: az elvégzendő munka mindig kitölti a rendelkezésre álló időt.

Egyszerűen fogalmazva, ha valakinek adott feladatra egy órája van, valószínűleg egy óráig fogja végezni azt, függetlenül a feladat tényleges időigényétől. (Lehet, hogy fél óra alatt is be tudná fejezni.)

A törvény arra a pszichológiai jelenségre utal, hogy az időhöz való viszonyunk befolyásolja a munkánk sebességét és minőségét. Ezt az elvet eredetileg a közigazgatásban tapasztalható jelenségekre alkalmazta, de a mindennapi élet számos területén is érvényes.

 

Mi ennek a pszichológiai háttere?

Kutatásokból kiderül, hogy amikor az emberek egy új projektbe kezdenek, hajlamosak arra összpontosítani, hogy mennyi idejük van rá, ahelyett, hogy arra fókuszálnának, hogy a feladat elvégzéséhez mennyi időre lenne szükségük.

Ez a megközelítés természetesen azt jelenti, hogy a feladatok időigényesebbnek és megterhelőbbnek tűnnek, mint amilyenek valójában lennének. Azzal, hogy arra összpontosítunk, mennyi időnk van valaminek az elvégzésére, azt feltételezzük, hogy a feladat annyi időt igényel.

Gyakran rosszul becsüljük meg a feladatokra fordítandó időt. Amikor sok idő áll rendelkezésre, könnyebb túlbecsülni, mennyi időre lesz szükség egy feladat elvégzéséhez, és ezáltal hajlamosak vagyunk túl sok időt szánni egy feladatra. Ha szűkösebb a határidőnk, akkor a munkatempónk is gyorsabb, sőt könnyebben találunk kreatív megoldásokat a feladat gyors befejezésére.

Hajlamosak vagyunk a halogatásra is. Ha valamit egy hetünk van megcsinálni, gyakran csak az utolsó pillanatokban vágunk bele, addig a feladat pedig ott motoszkál a fejünkben, tehát potenciális stresszforrás.

Ha nincs nyomás vagy messze a határidő, kevésbé vagyunk motiváltak a hatékony és gyors munkavégzésre. A határidő hiánya azt eredményezheti, hogy lassabban haladunk, és elnyújtjuk a munkát, amíg lehet.

Annál nehezebb a dolgokat befejezni, minél több időnk van rá.

 

Miért rossz nekünk, ha beleesünk a csapdába?

Amikor a munka kitölti a rendelkezésre álló időt, az időpocsékoláshoz vezethet. Én csak szöszmötölésnek hívom. Ha a munka hosszabb időn keresztül húzódik, az feszültséget és stresszt okozhat. A folyamatos munkavégzés növeli az érzelmi terhelést, és hozzájárulhat a kimerültséghez.

Ezzel párhuzamosan a hatékonyságunk is csökken, és nem marad elég energiánk más dolgokra.

 

Hogyan cselezhetjük ki Parkinson-törvényét?

Használd az ismert időgazdálkodási trükköket! Ebben a rovatban találsz jó néhányat, de van itt pár általánosság is, ami segíthet:

Célkitűzések és prioritások. Rendezd őket fontossági sorrendbe, így könnyebben fókuszálhatsz a legfontosabb feladatokra!

Időbeosztás és határidők. Szabj magadnak határidőket még azokra a feladatokra is, amelyekre nincs időkorlát! Ez ösztönözni fogja a hatékonyabb munkavégzést.

Feladatok felosztása. A nagyobb feladatok felosztása kisebb részekre megkönnyíti azok kezelését. A részfeladatokra való fókuszálás segít elkerülni a halogatást.

Szünetek beiktatása. Egy kis pihenés segít megőrizni a frissességet és koncentrációt. Rövid szünet után hatékonyabban térhetsz vissza a munkához.

Rendszeres átértékelés. Nézd át rendszeresen a haladásod, és ha szükséges, módosíts a terven! A rugalmasság segíthet a változó körülmények kezelésében.

 

Parkinson törvénye mindannyiunkra hatással van. Azonban tudatos időgazdálkodással és hatékony tervezéssel megelőzhetjük a negatív következményeit. Az idő nem változik, de a módszer, ahogyan azt felhasználjuk, változhat.

 

Forrás:

https://www.verywellmind.com/what-is-parkinsons-law-6674423

Érdekel a véleményed, kérlek oszd meg velünk!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük