Könyvajánló: Cal Newport: Elmélyült munka

Van egy fogalom, ami az utóbbi években szinte szállóigévé vált a produktivitás világában: deep work. Magyarul elmélyült munka. Ha érdekel a téma, és utána olvasol, akkor szinte biztosan találkozni fogsz Cal Newport nevével. Ő az, aki nemcsak elnevezte és rendszerbe foglalta ezt a gondolatot, hanem könyvet is írt róla – ez lett az Elmélyült munka. Hogyan érhetünk el sikereket összpontosítással egy szétszórt világban?

Ki az a Cal Newport?

Cal Newport amerikai informatikaprofesszor, a Georgetown Egyetem oktatója, aki egyúttal elkötelezett híve a mély, zavaró tényezőktől mentes munkavégzésnek. Bár elsősorban tudományos pályán mozog, íróként is ismert: több könyvet írt a hatékony tanulásról, munkáról, digitális minimalizmusról. Newport nem használ közösségi médiát, és ezt nemcsak hirdeti, hanem gyakorlati példákkal is alátámasztja, miért jó döntés ez a mai, figyelemzabáló világban.

A Deep Work 2016-ban jelent meg, és gyorsan bestseller lett – nem véletlenül. A könyv egy új szemléletmódot képvisel, amivel Newport szerint versenyelőnyt szerezhetsz egy túlingerelt, multitaskingra kényszerített világban.

Miről szól a könyv?

A könyv alaptézise egyszerű: az információs korban a legértékesebb képesség az, hogy képes vagy hosszú időn keresztül mélyen fókuszálni egy értelmes, kognitívan megterhelő feladatra. Newport szerint ez az elmélyült munka az, ami megkülönbözteti az igazán sikeres embereket a középszerűen teljesítőktől.

„Az elmélyült munka hipotézise: Az elmélyült munkára való képesség egyre ritkább, éppen most, amikor egyre értékesebbé válik a gazdaságunkban. Következésképp, azon kevesek fognak a leginkább boldogulni, akik fejlesztik ezt a képességüket, majd erre alapozzák a szakmai életüket.”

A szerző kétféle munkát különböztet meg: az elmélyült (deep) és a felszínes (shallow) munkát. Az előbbi az, ami értéket teremt – például amikor egy kutató új elméletet dolgoz ki, egy író könyvet ír, egy programozó kódot fejleszt. Az utóbbi pedig az, amitől nem fejlődsz, és ami nem is igazán szükséges – e-mailek, meetingek, szünet nélküli figyelemmegosztás.

„Elmélyült munka: Amikor a zavartalan összpontosítás állapotában végzünk olyan szakmai tevékenységet, amely a kognitív képességeink határát feszegeti.”

A könyv első része inkább elméleti: Newport érvel, bizonyít, történeteket hoz. Megtudhatod, hogy Carl Jung is tudatosan vonult el a svájci tornyába dolgozni, hogy Woody Allen 44 Oscar-jelölést gyűjtött össze úgy, hogy soha nem volt fent a neten, és hogy a legnagyobb matematikusok is hasonló módon dolgoznak. Az üzenet: a világ legkreatívabb, legeredményesebb emberei mindig is mély munkát végeztek.

A második rész gyakorlati tanácsokat ad: hogyan alakítsd ki a saját elmélyült munkarendedet? Miként védekezz az e-mailek, értesítések és a közösségi média zaja ellen és hogyan válhatsz fókuszáltabbá? Newport itt többféle munkamódszert is bemutat – például a monasztikus (teljes elvonulás), bimodális (időszakos elmélyülés), ritmikus (napirendbe illesztett) és újságírói (ad hoc, lehetőség szerinti) modelleket.

Kritikai megjegyzések

Maga a központi gondolat jó. Értelmes és jól alátámasztott, de ez is egy olyan könyv, amit meg lehetett volna írni 30-40 oldalban. Sok a körítés, és ugyanazokat a gondolatokat különböző példákkal, történetekkel, metaforákkal írja körül. Egy idő után azt érezheted, hogy „jó, értem, de ezt már mondtad”.

Ráadásul a könyv szemlélete eléggé egyoldalú. Newport szinte teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy sokan nem tehetik meg, hogy így dolgozzanak. Az ő javaslatai egy erős belső kontrollal és szabadsággal rendelkező, értelmiségi munkát végző olvasóra vannak szabva.

Ha például te egy kisgyerekes szülő vagy, akinek fix munkahelyi kötöttségei vannak, vagy épp ügyfelek rendelkezésére kell állnod napi 8 órában, akkor elég irreális az az elmélyülési szint, amit Newport ideálisnak tart.

A másik, amit fontos kiemelni: nem minden felszínes munka felesleges. Az e-mailezés, a gyors megbeszélések, az informális kapcsolattartás is lehet értékes – csak nem a deep work klasszikus értelmében. És nem biztos, hogy az elvonulás az egyetlen út a kreativitáshoz.

Kinek ajánlom?

Hasznos lehet számodra a könyv, ha rendszeresen alkotó, mély koncentrációt igénylő munkát végzel. Lehetsz szabadúszó, diák, író, tanár, programozó vagy akár vállalkozó, az üzenet ugyanaz: ha képes vagy kizárni a zajt, és fókuszáltan dolgozni, sokkal többre jutsz, mint az, aki egész nap a leveleire és egyéb üzenetekre válaszolgat.

Akkor is hasznos lehet, ha úgy érzed, nem tudsz kiszállni a feladatözönből, és elveszett a belső kontrollod.

Összességében érdemes elolvasni, a hibáival együtt is jó könyvnek számít. Az egyik legnagyobb érdeme, hogy szembesít azzal, amit valószínűleg te is érzel: a figyelmünket apránként szétmorzsolja az online élet. Newport határozott álláspontja szerint nem elég jól beosztani az időd – azt is tudnod kell, mire érdemes azt fordítani. És az értékteremtés, tanulás, fejlődés mindig elmélyült figyelmet kíván.

Nem egy mindenki számára alkalmazható kézikönyv, hanem inkább egy erős gondolatébresztő. Ha te is szeretnél jobban fókuszálni, mélyebben dolgozni, akkor ez a könyv segít tisztábban látni, hogy mit kell ehhez tenned. A módszer nem forradalmi, de jól rendszerezett és motiváló.

Ugyanakkor ne érezd kudarcnak, ha nem tudsz napi négy órát kizárólag mély munkával tölteni. A valóság ennél sokkal összetettebb. Használd azt, ami működik a saját életedben – és engedd el, ami nem.