Mi a Dunning-Kruger effektus?

Az emberek nem mindig képesek pontosan megítélni saját képességeiket, és ez különösen igaz, ha az adott területen korlátozott ismeretekkel rendelkeznek. Olyan meggyőzően tudnak kiállni a saját butaságaik mellett, hogy szinte még el is hiszed nekik, hogy igazuk van.

Miért mindig a tudatlanok a legmagabiztosabbak? Ezt a jelenséget magyarázza a Dunning-Krueger effektus.

A Dunning-Kruger effektus lényege

A Dunning-Kruger effektus lényege, hogy az inkompetens emberek nem rendelkeznek azokkal a metakognitív képességekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy felismerjék a saját tudásuk hiányosságait.

A metakogníció azt jelenti, hogy hogyan gondolkodunk a saját gondolkodásunkról. Azok, akik kevés tudással rendelkeznek, gyakran nem látják át, mennyire komplex az adott terület, és emiatt hajlamosak azt gondolni, hogy már elegendő tudással rendelkeznek.

Ez egy kognitív torzítás, ami néha veszélyes is lehet, mert az érintettek nem kérnek segítséget vagy tanácsot, mivel úgy gondolják, hogy már eleve jól tudják, mit kell tenniük. Ez gátolja a fejlődést is, mivel nem látják szükségét további tanulásnak vagy ismeretszerzésnek.

Az elmélet része az is, hogy akik magas szintű tudással rendelkeznek egy adott területen, azok viszont alulértékelik saját kompetenciáikat, mert tisztában vannak azzal, hogy milyen sok mindent nem tudnak még.

A kutatás

A jelenséget David Dunning és Justin Kruger, a Cornell Egyetem pszichológusai írták le 1999-ben. Egyik legismertebb kutatásuk során azt vizsgálták, hogy az emberek hogyan értékelik saját teljesítményüket különböző feladatok elvégzése után, például logikai feladatok, nyelvi tesztek és humorérzékelési tesztek során.

Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akik a legrosszabbul teljesítettek, rendszeresen túlbecsülték saját teljesítményüket, míg azok, akik a legjobban teljesítettek, gyakran alulértékelték magukat.

Az eredmények rávilágítanak arra, hogy az emberek nemcsak, hogy nem ismerik fel saját inkompetenciájukat, de mások valódi kompetenciáit sem ismerik fel. Tehát azt sem, hogy náluk más okosabb. Ez tovább erősíti a téves önértékelést.

Összefoglalva:

• Az inkompetens emberek hajlamosak túlbecsülni saját képességeiket.
• Az inkompetens emberek nem ismerik fel mások valódi képességeit.
• Az inkompetens emberek nem ismerik fel saját inkompetenciájukat.
• Ha valamilyen tréning vagy oktatás során fejlődnek, felismerhetik korábbi inkompetenciájukat.

Hogyan viszonyul egymáshoz a tudás és az önbizalom?

Kezdő szint: Ha kevés tudással rendelkezünk egy adott területen, hajlamosak vagyunk túlértékelni a saját képességeinket és tudásunkat. A tudás még alacsony, de az önbizalom magas. Ilyenkor még nem ismerjük fel a téma komplexitását és a saját korlátainkat, ezért magabiztosabbak vagyunk.

Középső szint: Ahogy egyre többet tanulunk, rájövünk, hogy mennyi mindent nem tudunk. Az önbizalom ilyenkor jelentősen csökken, mert felismerjük a tudásunk hiányosságait és a téma komplexitását.

Haladó szint: További tanulással és gyakorlattal a tudásunk növekszik, és ezzel párhuzamosan az önbizalmunk is fokozatosan helyreáll. Azonban ez az önbizalom már megalapozottabb és reálisabb, mert tisztában vagyunk a tudásunk határaival és a téma bonyolultságával.

Vagyis az önbizalom és a tudás közötti kapcsolat nem lineáris. Azok, akik keveset tudnak, hajlamosak túlértékelni magukat, míg azok, akik sokat tudnak, gyakran alábecsülik saját tudásukat.

Miért működik így?

Szeretjük magunkat kompetensnek és intelligensnek látni és láttatni, ezért előfordulhat, hogy túlértékeljük a saját képességeinket és tudásunkat, mert jót tesz az önbecsülésünknek.

Ez nem kétszínűség, nem arról van szó, hogy tettetjük, hogy okosak vagyunk, hanem tényleg elhisszük, hogy okosak vagyunk. Az egyik legnagyobb kihívás a Dunning-Kruger effektus kapcsán az, hogy azok, akik ebben az állapotban vannak, nem tudják felismerni ezt magukon. Az alacsony képességű emberek nem rendelkeznek a saját alkalmatlanságuk felismeréséhez szükséges készségekkel.

Ha úgy érezzük, hogy egy adott terület túl egyszerű, vagy gyorsan és könnyen elsajátítható, érdemes elgondolkodni azon, hogy talán még nem láttuk át a teljes komplexitását.

Az is lehet egy kiváltó ok, hogy nem kapunk megfelelő visszajelzéseket. Azok, akik nem kapnak pontos és konstruktív visszajelzést a teljesítményükről, nem tudják objektívan értékelni, hogy mennyire kompetensek. Ha valaki folyamatosan csak pozitív visszajelzést kap, akkor azt hiheti, hogy nincs is szüksége fejlődésre.

Kit érint?

A kutatók szerint mindenki hajlamos erre a hatásra. Ennek az az oka, hogy függetlenül attól, hogy mennyire tájékozottak vagy tapasztaltak vagyunk, mindenkinek vannak „tudatlansági zónái”. Lehet, hogy sok területen okosak és képzettek vagyunk, de senki sem lehet szakértő mindenben.

A Dunning-Kruger hatás megléte nem azonos az alacsony IQ-val. Függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk okosak (vagy mennyire hisszük azt magunkról), mindenki fogékony erre a jelenségre.

Hogyan kapcsolódik ez az effektus az imposztor szindrómához?

A Dunning-Kruger effektus és az imposztor szindróma két, látszólag ellentétes kognitív torzítás, de mindkettő az önértékeléssel és az önbizalommal kapcsolatos problémákra világít rá. Az imposztor szindrómáról itt olvashatsz bővebben: Mi az imposztor szindróma?

Dunning-Kruger effektus

Lényege: Azok, akik keveset tudnak egy adott területen, hajlamosak túlértékelni a saját képességeiket és tudásukat.

Önbizalom: Kezdetben magas, de alaptalan. A tanulás során az önbizalom csökken, majd a valódi szakértelem kialakulásával újra növekedni kezd, de megalapozottabb formában.

Imposztor szindróma

Lényege: Azok, akik magas szintű tudással és kompetenciával rendelkeznek, gyakran úgy érzik, hogy nem elég jók vagy nem érdemlik meg a sikereiket. Félnek attól, hogy „leleplezik” őket mint csalókat, akik nem értenek ahhoz, amit csinálnak.

Önbizalom: Általában alacsony, mert az érintettek hajlamosak alulértékelni saját tudásukat és képességeiket. Az imposztor szindrómában szenvedők folyamatosan kételkednek saját kompetenciájukban, függetlenül a valódi tudásuktól és sikereiktől.

Mindkét jelenség önértékelési torzítására épül, de ellentétes irányban. Egy személy élete során mindkét jelenséget tapasztalhatja. Például egy kezdő, aki túlértékeli magát (Dunning-Kruger effektus), később, amikor már tapasztaltabb lesz, imposztor szindrómában szenvedhet, mert rájött, milyen összetett a terület, ami érdekli.

A Dunning-Kruger effektus rávilágít arra, hogy milyen fontos a folyamatos tanulás, önreflexió és a visszajelzések elfogadása. Az önismeret és a tanulási hajlandóság segíthet abban, hogy elkerüljük a Dunning-Kruger effektust és reálisabban lássuk saját képességeinket és tudásunkat.

Forrás:

https://www.verywellmind.com/an-overview-of-the-dunning-kruger-effect-4160740