Hogyan reagálj mások panaszkodására?

Amikor valaki hosszasan önti rád a problémáit, akkor nehéz megőrizni a jókedvedet és a stabilitásodat. Talán egy kollégád, aki minden reggel a munkahelyi körülményekről panaszkodik. Vagy egy barátod, aki folyton ugyanazokat a nehézségeket meséli el, megoldás nélkül. Lehet, hogy elsőre segíteni akarsz, de egy idő után érzed, hogy lemerít, ha mindig te vagy a panaszláda.

Meg lehet tanulni egészségesen reagálni mások panaszkodására, de nem könnyű. Most ehhez adok néhány tippet.

Miért olyan nehéz kezelni a panaszkodást?

Amikor valaki panaszkodik, két irányba mozdulsz el érzelmileg. Egyrészt empatikus akarsz lenni: meghallgatod, bólogatsz, együttérzel. Másrészt viszont megjelenik benned a belső ellenállás: „Már megint ezzel jön?”, „Miért nem tesz valamit végre?”. Ez a kettősség fárasztó, mert egyszerre érzel együtt és egyszerre vagy mérges a tehetetlenség miatt.

A nehézség egyik oka, hogy a panaszkodás sokszor nem megoldáskereső, hanem figyelemkereső kommunikáció. Az ember nem feltétlenül akar változtatni, inkább csak meghallgatást szeretne. És amikor te a „problémamegoldó üzemmódot” kapcsolnád be, ő csak még több panaszt zúdít rád, na meg kifogást.

Az első lépés: tisztázd, mire van szüksége

Sok feszültséget megelőzhetsz, ha megérted, mit vár a másik. Egyszerűen megkérdezheted:

„Csak szeretnéd kiadni magadból, vagy inkább ötleteket vársz, hogy mit lehetne tenni?”

Ez a kérdés két dologra jó. Először is, tisztázod a helyzetet, így nem kerülsz abba a csapdába, hogy te megoldást keresel, miközben a másik csak figyelmet akar. Másodszor pedig tudatosítod benne is, hogy dönthet: marad-e a panaszkodásban, vagy lépést akar tenni a változás felé.

A határok fontossága

Lehet, hogy van olyan barátod vagy családtagod, aki állandóan panaszkodik. Ilyenkor nagyon könnyű belecsúszni a jófej szerepbe, hogy mindig meghallgatod, mindig együttérzel, közben pedig elpárolog az energiád.

Itt jön képbe a határok meghúzása. Jogod van nemet mondani. Jogod van azt mondani, hogy:

• „Most nincs kapacitásom hosszasan belemenni ebbe, de szívesen beszélgetek veled máskor róla.”
• „Értem, hogy nehéz, de ha csak panaszkodásról szól a beszélgetés, azzal nem jutunk előrébb.”

A határok nem önzést jelentenek, hanem önvédelmet. Ha mindig minden energiádat mások problémáira fordítod, akkor a saját dolgaidra nem marad erőd. Persze, lehet, hogy ezen megsértődik a másik fél, de akkor legalább nem fog többet panaszkodni neked.

Hogyan segíthetsz úgy, hogy közben ne merülj ki?

Az egyik leghatékonyabb technika az átkeretezés. Ha a másik csak a negatívumokat sorolja, próbálj kérdésekkel finoman más irányba terelni:

• „Mi lenne az első apró lépés, amit meg tudnál tenni?”
• „Volt már olyan helyzet, amikor jobban alakult, hogy oldottad meg akkor?”
• „Mit tudsz befolyásolni ebben a helyzetben?”

Ezek a kérdések nem erőltetik a megoldást, de beindítják a gondolkodást. Így a panaszkodásból lassan konstruktív beszélgetés lehet.

Ne hagyd, hogy a panaszkodás lehúzzon

Nagyon fontos felismerned, hogy a másik panaszkodása az ő működéséből fakad, nem a tiedből. Ha automatikusan átveszed a negatív érzéseit, akkor a saját napodat is elszúrod. Ehelyett figyelj tudatosan a saját belső állapotodra.

Ha észreveszed, hogy feszültebbé válsz, akkor próbáld megvédeni magad. Tudatosítsd, hogy ez nem a te problémád. Vagy egyszerűen mondd ki magadban: „Ez most az ő története, nem az enyém.” Ez kicsit segít abban, hogy megőrizd a nyugalmadat és ne ragadjon magával a negatív energia.

Mikor érdemes szakemberhez irányítani?

Van olyan helyzet, amikor a panaszkodás mögött mélyebb probléma húzódik: tartós szorongás, depresszió vagy krízis. Ha azt látod, hogy valaki hónapok óta ugyanazokat a nehézségeket ismétli, és nem történik változás, akkor érdemes bátorítanod, hogy kérjen segítséget.

Ez nem azt jelenti, hogy te nem segítesz eleget. Te sem tudsz mindenkit megmenteni. Inkább arról szól, hogy bizonyos helyzetekhez szakmai támogatás kell. És lehet, hogy pont a te finom jelzésed adja meg neki a lökést, hogy lépjen.

Ne feledd: nem az a cél, hogy elzárkózz mások érzéseitől, hanem hogy úgy reagálj, hogy közben a saját belső békédet is megőrizd.