Mikor éri meg szenvedni és mikor nem?

Nem az a legnagyobb veszteség, amikor pénzt veszítesz. Hanem amikor energiát fektetsz olyan dolgokba, amelyek hosszú távon semmit nem adnak hozzá az életedhez.

A szenvedés nem feltétlenül ellenség, de csak akkor válik szövetségessé, ha értelme van. Ebben a cikkben azt járjuk körül, hogyan különböztesd meg a növekedést támogató fájdalmat a teljesen felesleges, romboló szenvedéstől.

A szenvedés nem egyenlő a fejlődéssel

Azt hiszed, hogy ha nehéz, ha fárasztó, ha fáj, akkor biztosan jó úton jársz. Hiszen kemény munka nélkül nincs eredmény, igaz? Csakhogy ez így ebben a formában nem igaz. A kemény munka valóban hozhat eredményt, de csak akkor, ha jó irányba tart. A rossz helyen végzett kemény munka csak kimerülté és frusztrálttá tesz felmutatható eredmények nélkül.

A jó szenvedés: befektetés önmagadba

A hasznos, fejlődést hozó szenvedésnek mindig van célja. Tudod, hogy miért csinálod, és tudod, hogy hová vezet. Ez nem azt jelenti, hogy minden pillanatát élvezed, hanem azt, hogy amikor visszanézel egy-két év múlva, azt mondod, hogy megérte.

Ilyen például, amikor edzés után izomlázad van. A fájdalom nem kellemes, de pontosan érted, miért fáj. Egy új készség megtanulása is ilyen, rengeteg melóval és lemondással jár, de ez hozzátartozik a folyamathoz.

Ugyanígy a vállalkozás indítása, egy új szakma elsajátítása, egy mérgező szokás elengedése is fájdalmas, de ezek a folyamatok valójában építenek. Az ilyen szenvedés ideiglenes, és valami jobbat hoz létre. Termékeny talaj, amiből kinő valami értékes.

A rossz szenvedés: amikor csak egyhelyben toporogsz

A felesleges szenvedés felismerése viszont sokkal nehezebb, mert sunyin épül be az életedbe. Nem rohansz bele egyik napról a másikra, lassan sodródsz bele. A legtöbbször akkor történik, amikor:

• félsz váltani,
• túlságosan ragaszkodsz a megszokotthoz,
• azt hiszed, hogy ilyen az élet és kész,
• vagy elhitted, amit mások mondtak arról, hogy mire vagy képes és mire nem.

Ebben a fajta szenvedésben nincs növekedés, nincs fejlődés. Ilyen például egy olyan munkahely, ahol évek óta csak a stressz szintje nő, de semmilyen előrelépést nem látsz. Vagy egy kapcsolat, ahol mindig te küzdesz, de semmi sem változik. Teszel bele energiát, időt, erőt, a helyzet mégis ugyanaz marad.

A rossz szenvedés akkor alakul ki, amikor a fájdalom nem épít, hanem csak fenntart valamit, amit már régen el kellett volna engedned.

Hogyan tehetsz különbséget?

Van egy egyszerű mondat, amely segít eldönteni, hogy a mostani szenvedésed megéri-e vagy sem:

„Ez a szenvedés hozzátesz az életemhez, vagy elvesz belőle?”

Ha hozzátesz, még ha nehéz is, hosszú távon hálás leszel érte. Ha viszont a szenvedés csak rombol, és nem látod, hogy hova vezet, akkor sürgősen változtatnod kell, mielőtt felemészt.

A pozitív szenvedésről mindig elmondható két dolog, hogy átmeneti és értelmes. Ez azt jelenti, hogy tudod, meddig tart, és tudod, miért csinálod. Amikor tudod az okot, a fájdalom hordozható. Amikor látod a végét, a nehézséget kihívásként fogod fel.

A negatív szenvedés egyik jele, hogy nincs benne mozgás. Ha hónapok óta ugyanott tartasz, ha semmi nem változik, ha nincs előrelépés, ha nincs kilátás, akkor valószínűleg nem fejlődsz, csak kiégeted magad.

Miért szeretnek egyesek szenvedni?

Furcsának tűnhet, de sokszor azért maradsz benne egy rossz helyzetben, mert az ismerős. Az agyad szívesebben választja azt, amit ismer, még akkor is, ha rossz. Az ismeretlen félelmetes. A bizonytalanság ijesztő. A változás mindig kockázattal jár.

Ezért lehet, hogy hosszú évekig cipelsz olyan terheket, amelyeket már rég le kellett volna dobni. És megmagyarázod magadnak, hogy ez „Nem olyan rossz.” „Másnak sokkal rosszabb.” „Majd később lépek.”

Csakhogy közben telnek az évek. És egyszer csak azt veszed észre, hogy a szenvedésed már nem átmeneti állapot, hanem életforma lett.

Van a rossz típusú szenvedésnek egy kevésbé nyilvánvaló oldala is: a másodlagos haszon. Talán nem is veszed észre, de néha azért maradsz egy helyzetben, mert cserébe kapsz valamit: figyelmet, empátiát vagy mentesülést bizonyos felelősségek alól.

Mikor érdemes lépni?

Akkor, amikor észreveszed, hogy a szenvedés:

• már nem csak fáraszt, hanem kizsigerel,
• már nem csak nehéz, hanem identitássá vált,
• és nem látod a végét.

A jó szenvedés mindig épít, viszont ha egy helyzetben már nem látod a saját jövődet, akkor nincs értelme maradni.

A szenvedés nem kerülhető el, de nem mindegy, milyen szerepet tölt be az életedben.

Az élet egyik legfontosabb önismereti lépése, amikor megtanulod különválasztani a kétféle szenvedést. Mert lehet, hogy a nehézség, amit most átélsz, életed egyik legjobb befektetése. De az is lehet, hogy csak valamihez ragaszkodsz, amihez már rég nem kéne.