Néhány gondolat, ha fel akarnád adni
Belevágtál valami újba, kezd nehézzé válni, elfogy a motivációd, lassabban haladsz, aztán feladod. Ismerős a sztori? Mindenkivel megesik. Amit utána érzel az egyszerre bűntudat amiatt, hogy gyenge voltál és nem érted el, amit akartál, és egyszerre megkönnyebbülés, hogy visszatérhetsz a komfortzónádba és nem kell erőfeszítéseket tenned.
Az utóbbi érzés hamarabb elmúlik, mint a bűntudat, ezért aztán próbálsz magyarázatokat találni, hogy „nem is akartad igazán”, meg „most ez nem alkalmas időszak a változásra”, „a körülmények összeesküdtek ellened”.
Aztán vagy le tudod győzni a szégyenérzetet, vagy nem. Ha nem, akkor valószínűleg sokkal erősebben él benned a vágy, hogy elérd azt a bizonyos célt, mint gondoltad.
Miért szoktuk feladni?
Nem bírjuk a kudarcot.
Sőt a gondolatát sem. Lehet, hogy kudarcpontra érkeztél, és azt hiszed, hogy ez a vége. A kudarc csak egy állomás, ne tévessz össze egy megállót a végállomással. A sikerhez vezető út sosem lineáris, inkább hullámvasút.
Tegyük fel, hogy fogyni szeretnél, de nem sikerül olyan mértékben, ahogyan azt elképzelted, a tested lassabban alkalmazkodik az új életmódodhoz. Ez elkeserít téged, úgy érzed, hogy kudarcot vallottál, ezért bevágsz egy doboz csokifagyit.
A valódi kudarc az, ha feladod. Hiszen továbbra is szeretnéd elérni azt a célt, mégis ez ellen cselekszel. A vágyaidat tartsd szem előtt, ne a félelmeidet! Inkább gondold át, hogy helyes-e a módszer, amit választottál, vagy a terv, amit követsz!
Megtorpan az önbizalmunk.
Mikor célokat tűzünk ki és tervezünk, elég erős bennünk a motiváció és a lendület, ami támogatja azt az érzésünket, hogy meg tudjuk csinálni. A motiváció viszont csökkenhet, ha szembesülünk a folyamat nehézségeivel és a szükséges erőfeszítésekkel. Az agyunk azonnal tuszkolna minket vissza a komfortzónába, ezért egy erős kérdőjelet nyom az önbizalmunkra. „Vajon tényleg meg tudom csinálni?”
Alacsony önbizalommal az akaratod sem lesz meg, ami a motivációt kiegészítené, így megint egy elakadási pontra érkeztél.
Előtérbe kerülhetnek a korlátozó hiedelmeid. Ilyen lehet például, hogy „nem vagyok elég jó” vagy „ez túl nehéz számomra”. Ezek a hiedelmek könnyen önbeteljesítő jóslatokká válhatnak.
A célod nem véletlenül vonzott téged – valami mélyen belül tudja, hogy képes vagy rá. Bízz abban az ösztönödben, ami elindított ezen az úton. Azért választottad ezt a célt, mert el akarod érni és van benned valami, ami képes elérni.
Nincs bennünk elég kitartás.
Ha egy belső motiváció hajt a célod felé, akkor több erő lesz benned, hogy elérd. A külső motivációk, mint a pénz vagy a társadalmi elismerés, nem mindig elegendőek a hosszú távú kitartáshoz. Azok, akik belső motivációból dolgoznak, mint a személyes elégedettség vagy a szenvedély, valószínűbb, hogy kitartanak a céljaik mellett. Gondold át jól az indítékaidat!
A kitartásod akkor is csökkenhet, ha olyan tervet követsz, ami nem a képességeidhez van alakítva. Tipikus hiba, hogy nem kis lépésekben haladunk, és nem lassan alakítjuk magunkat a célunkhoz, hanem mindent gyorsan, egyszerre, tegnapra akarunk. Ez oda vezet, hogy már az út elején kiégünk és az élettől is elmegy a kedvünk, nemhogy a célok megvalósításától.
A folyamatos stressz csökkentheti a motivációt és az energiát, ami szükséges a célok eléréséhez.
Legyél rugalmas és gondold át a tervedet! Ha túl soknak érzed, akkor alakítsd át úgy, hogy ne pusztulj bele! Ez nem kudarc, ez nem gyengeség, hanem alkalmazkodás és taktika. Ha visszaveszel a tempóból az sokkal jobb döntés, mintha egy olyan tervet próbálsz lenyomni a torkodon, ami biztos bukáshoz vezet.
Nem kapunk támogatást.
Mikor változtatni szeretnénk az életünkön, az a környezetünket is érinti. Valójában az ő komfortzónájukba is belepiszkálunk ezzel, hiszen megfosztjuk őket valami megszokott érzéstől. Fogyókúra esetén mondjuk attól, hogy jókat lehet velünk sütizni a sarki cukrászdában.
Ez természetes ellenállást vált ki, ami néha konkrétan abban nyilvánul meg, hogy ellenzik, amit csinálunk, gátolják vagy nem segítik. Ez a rosszabbik verzió.
De leginkább az a jellemző, hogy látszólag pozitívan állnak a dologhoz „persze csináld”, mégis óvatos kérdésekkel megkérdőjelezik az elhatározásodat. „Biztos jó ez neked?” „Nem túl sok munka?” „És ez működőképes?” stb.
Ez azért is lehet, mert aggódnak érted, mindenesetre eléggé el tudja bizonytalanítani az embert. A támogatás hiánya elszigeteltség érzést kelthet, ami nem tesz jót a lendületünknek. Bármennyire is próbáljuk magunkat önálló, szabad lényként meghatározni, a visszajelzések fontosak számunkra.
Szóval, akkor is, ha magányos farkasnak hiszed magad, jó ha találsz egy olyan közösséget, ami segít a célod elérésében, támogatást nyújt vagy hasonló cipőben jár, mint te. Lehet online vagy offline közösség, barát, hidd el, sokkal könnyebb lesz így.
Néhány közhely, amitől jobban érezheted magad
Ha most feladod, sosem tudod meg, mennyire közel voltál a sikerhez – talán már csak egy lépésre voltál tőle. Sokszor a legnehezebb pillanatok megelőzik a nagy áttöréseket. Ne hagyd ki a lehetőséget, hogy megtudd, mennyire közel vagy! – Ne add fel!
A nehézségek és kihívások csak fokozzák a végső siker értékét és hozzájárulnak a fejlődésedhez. Gondolj arra, hogy minden megpróbáltatás csak növeli a végső jutalmat. – Arasd le, ami jár, de ehhez el kell jutnod a végéig!
A nagy álmok gyakran nagy erőfeszítéseket igényelnek, de amikor végül valóra válnak, minden erőfeszítésért kárpótolnak. – A szenvedés kifizetődik!
Ha most feladod, sosem fogod látni a történeted boldog végét, és az az öröm, ami elmarad, örökre hiányozni fog. Ne hagyd, hogy a nehézségek megakadályozzanak abban, hogy elérd a célodat és megéld az örömöt! – Milyen befejezést akarsz?