Mik az alapvető asszertív jogaink?

Elgondolkoztál már azon, hányszor kérsz elnézést egy nap olyan dolgokért, amikről egyáltalán nem is tehetsz? Volt már olyan, hogy megvettél valamit, amit igazából nem is akartál, csak mert az eladó túl meggyőző volt és egyszerűen nem akartál bunkónak tűnni? Velem is előfordult már. Nagyon sokáig szentül hittem abban, hogy minden egyes lépésemre magyarázatot kell adnom, és ha valaki megsértődik rám, az biztosan az én hibám.

A legtöbb manipuláció ugyanis egyáltalán nem úgy néz ki, ahogyan a filmekben látjuk. Nincsenek gonosz zsenik, akik nevetve dörzsölik a tenyerüket a háttérben. A mindennapi manipuláció sokkal hétköznapibb ennél. Egy sértett pillantás, egy nagy sóhaj, egy apró megjegyzés arról, hogy mit kellene tenned, vagy egy sokatmondó hallgatás.

Manuel J. Smith amerikai pszichológus boncolgatta ezt a problémát. Ő az asszertivitás, vagyis az önérvényesítés egyik legelismertebb úttörője. Szerinte a manipulálhatóságunk gyökere teljes mértékben azokban a gyermekkori hiedelmekben keresendő, amelyeket olyan mélyen belénk neveltek az iskolában és otthon, hogy ma már fel sem tűnnek.

Ilyen például az a mélyen gyökerező hit, hogy mindig jó kislánynak vagy jó fiúnak kell lennünk, minden döntésünket meg kell indokolnunk a felnőtteknek, és ha véletlenül hibázunk, azért bűnhődnünk kell.

Az asszertivitás a magabiztos, egyenes önérvényesítés képessége úgy, hogy közben a másikat sem tiprod el.  Az asszertív jogok arról szólnak, hogy végre felismerd, hol kezdődsz te és hol végződik a másik ember, majd ennek megfelelően, bűntudat nélkül meghúzhatod a határaidat.

Nézzük meg a 10 mindennapi jogodat, amiket néha el is felejtesz.

1. Mi az alapja az egésznek?

Van egy jog, amiből az összes többi ered, Smith ezt nevezi az elsődleges jognak. Eszerint jogod van megítélni a saját viselkedésedet, gondolataidat és érzéseidet, és vállalni értük a felelősséget.

Ez elsőre talán elvontnak hangzik. Azt jelenti, hogy végső soron te vagy a saját magad bírája. Nem a főnököd, nem a párod, nem a szomszéd, hanem te. A többi jog ennek az egynek a hétköznapi lebontása, kilenc konkrét helyzetre fordítva. Ha ezt az alapot elfogadod, a többi szinte magától értetődő.

2. Jogod van anélkül cselekedni, hogy indokot vagy mentséget kellene felhoznod

Gyerekkorunkban megtanultuk, hogy minden cselekedetünkért felelősek vagyunk a minket körülvevő felnőttek felé, és kivétel nélkül meg kell magyaráznunk, mit miért teszünk. Felnőttként viszont ez a szabály már érvényét veszti. Te már kizárólag önmagadnak tartozol elszámolással.

Képzelj el egy átlagos cipőboltot, ahová a vevő vissza akar vinni egy drága pár cipőt. Ha elkezdi hosszan magyarázni, hogy miért nem tetszik neki a szín, vagy miért kényelmetlen a sarka hordás közben, az eladó rögtön kap egy felületet, amibe profin beleköthet. Minden egyes felhozott érvet meg fog cáfolni, megoldást kínál a kényelmetlenségre, a vevő pedig a végén szépen hazasétál a nem kívánt cipővel. Az igazi asszertív válasz nagyon egyszerű: „Nincs rá különösebb okom, egyszerűen nem kell.”

Vagy, ha nem akarsz elmenni egy buliba, nem kell betegséget hazudnod. Elég annyit mondani, hogy most nem szeretnél menni és kész.

3. Jogod van eldönteni, felelős vagy-e mások problémáinak megoldásáért

Mindenki önmaga pszichológiai jólétének, boldogságának és sikerének a legfőbb felelőse. Ideiglenesen persze nyújthatunk segítő kezet a másiknak, de nem vehetjük át teljesen a problémáját, és legfőképpen nem oldhatjuk meg helyette az életét.

A manipuláció pontosan abban a pillanatban kezdődik, amikor valaki a saját belső gondját a te gondodként próbálja eladni neked. Smith egy olyan feleséget hoz fel példának a könyvében, aki folyamatosan válással fenyegetőzik, pusztán azért, hogy a partnere megváltozzon és idomuljon hozzá.

4. Jogod van meggondolni magad

Sokan abban a hitben élnek, hogy ha megváltoztatják egy korábbi döntésüket, akkor valami baj van velük, komolytalannak tűnnek, és feltétlenül meg kell indokolniuk a környezetüknek az új irányt.

Smith elmesél egy saját, tanulságos esetet, amikor kilenc gallon festéket vitt vissza a boltba, mert meggondolta magát a színt illetően. Az eladó teljesen lefagyott, mert nem volt képes beírni a hivatalos visszavételi lapra indokként, hogy a vevő egyszerűen megváltoztatta a véleményét. Annyira nem tudott mit kezdeni a helyzettel, hogy inkább kihívta a felettesét.

Pedig az önálló döntésed soha nem szorul mások jóváhagyására. A visszaváltás jogát vagy a véleményed érvényességét egyáltalán nem csorbítja az a tény, hogy ma már teljesen máshogy gondolod, mint tegnap reggel.

5. Jogod van hibázni, és vállalni a következményeit

Senki sem tökéletes, a hiba az emberi lét alapvető és kikerülhetetlen velejárója. A baj ott kezdődik, amikor a környezeted a hibát nem egy egyszerű, korrigálható tényként kezeli, hanem egy súlyos erkölcsi adósságként, amit onnantól kezdve folyamatosan törlesztened kell.

Képzeld el azt a férjet, aki óriási érzelmi drámát csinál abból az apróságból, hogy a felesége elfelejtett tojást venni. Ezzel a felnagyított érzelmi zsarolással valójában a feleség jövőbeli viselkedését próbálja kontrollálni és sakkban tartani.

A legjobb asszertív védekezés ilyenkor, ha a hibára teljesen tényszerűen és drámamentesen reagálsz. Elég annyit mondani, hogy igazad van, ez tényleg figyelmetlen dolog volt tőlem. Ezzel elismered a tényt, de kihagyod belőle a hosszas, önostorozó bocsánatkéréseket, amikkel átadnád az irányítást.

6. Jogod van azt mondani, hogy nem tudom.

Nem tudom. Sokan rettegnek ettől a rövid mondattól, mert az iskolarendszerben azt tanultuk, hogy mindig, minden körülmények között tudnunk kell a helyes válaszokat, különben felelőtlennek, ostobának vagy felkészületlennek tűnünk.

Sztori: Egy férj kórházba akarta záratni a saját feleségét, azért, mert a nő saját lakást akart magának. Amikor a pszichológus nem volt hajlandó asszisztálni ehhez az abszurditáshoz, a férj felháborodva kérdezte, hogy mit gondol, mi lenne a világgal, ha minden feleség a férje nélkül akarna élni. Smith zseniális válasza csak annyi volt, hogy nem tudom, ön szerint mi lenne. Majd nyugodtan hozzátette, hogy őt kevésbé érdekli a globális helyes és helytelen kérdése. Sokkal jobban érdekli az, hogy a nő miért nem kapja meg a kapcsolatból azt, amire alapvetően szüksége van.

7. Jogod van függetlennek lenni mások jóindulatától, amikor dolgod van velük

Mindig félünk attól, hogy valaki nem fog szeretni minket, és ez a félelem sokszor teljesen megbénít minket a cselekvésben. Pedig sohasem lehetsz igazán szerethető, ha nem kockáztatod meg, hogy esetleg nem fogsz mindenkinek tetszeni.

A manipulátorok imádják büntetésként elvonni a jóindulatukat. Sokatmondó csendekkel, sértett nézésekkel, burkolt fenyegetésekkel operálnak, te pedig pánikba esel és azonnal visszakozol.

Ha valaki rájön, hogy a jóindulatának megvonása hatásos fegyver ellened, azt újra és újra be fogja vetni, valahányszor nem az ő forgatókönyve szerint alakulnak a dolgok. Ha viszont egyáltalán nem reagálsz a sértődésre, a fegyver azonnal elveszíti a manipulatív erejét.

8. Jogod van logikátlanul dönteni

Smith elég provokatívan úgy fogalmaz, hogy a logika nem más, mint amit az emberek arra használnak, hogy bebizonyítsák neked, tévedsz. Az érzéseink, a legmélyebb vágyaink és a motivációink ugyanis sosem logikus, fekete-fehér kategóriákban működnek.

Amikor valaki megpróbál hideg, logikus érvekkel lebeszélni arról, amit igazán szeretnél, azzal legtöbbször csak a saját valódi szándékáról akarja elterelni a figyelmet.

Hiába mondják, hogy fáradt leszel vagy korán kell kelned, a lényeg, hogy egyszerűen nem akarják, hogy megtedd.

9. Jogod van azt mondani, hogy nem értem

Nagyon gyakori társadalmi tévhit, hogy rá kell hangolódnunk mások legrejtettebb igényeire, és ki kell találnunk a gondolataikat, anélkül, hogy ők egyetlen szót is szólnának róla. A néma csenddel, a sértett tekintettel és a duzzogó hallgatással történő manipuláció egyenesen ebbe a kategóriába esik.

Nincs az a pszichológiai képzés a világon, ami bárkit is megtanítana gondolatot olvasni, így nyugodtan kérdezz vissza, ha valami nem tiszta.

10. Jogod van azt mondani, hogy nem érdekel

A modern társadalom elhiteti velünk, hogy törekednünk kell a tökéletességre. Ha pedig valaki kéretlen tanácsot ad, hogyan fejlődhetnénk, akkor kötelességünk követni a jótanácsát. Smith ezt egyenesen a bukás legbiztosabb receptjének nevezi.

Amikor a manipuláció arra az érzékeny pontra épít, hogy te biztosan nem akarsz fejlődni, a legjobb, amit tehetsz, ha kíméletlenül őszinte maradsz. Válaszolhatod azt, hogy igen, tudod, hogy kellene foglalkoznod ezzel a kérdéssel, de jelen pillanatban egyszerűen nem érdekel. Ez a mondat azonnal leszereli a másikat, mert nem adsz neki támadási felületet.

Mit kezdj ezzel?

Az asszertív jogokat nem elég elolvasni, gyakorolni kell őket. Néhány fogódzó, amivel elindulhatsz:

Figyeld a kellene szót! Ha azon kapod magad, hogy el kellene mennem vagy igent kellene mondanom, állj meg egy pillanatra. A kellene gyakran nem a te vágyad, hanem egy belénk nevelt elvárás hangja.

Iktass be egy kis szünetet! Nem kell azonnal válaszolnod. Nyugodtan mondhatod, hogy átgondolod, és majd visszajelzel. Ennyi idő alatt eldöntheted, mit akarsz valójában.

Ne magyarázkodj túl! Egy rövid, tiszta nem többet ér öt indoknál. Minél hosszabban védekezel, annál több fogást adsz a másiknak.

Gyakorold a nemet mondást magyarázkodás nélkül! Kezdd kicsi, teljesen tét nélküli helyzetekben. Ha valaki az utcán meg akar állítani egy kérdőívvel, egyszerűen mondd azt, hogy nem, köszönöm, és sétálj tovább. Ne keress mentséget, ne mondd, hogy rohansz!

Hagyd a másikat nyugodtan megsértődni! Ez talán a legnehezebb lépés mind közül, mert a belénk kódolt bűntudat azonnal bekapcsol. De ha kitartasz az asszertív válaszod mellett, és nem reagálsz az érzelmi zsarolásra, a másik fél hamarosan kénytelen lesz stratégiát váltani.

Tudatosítsd magadban minden reggel, hogy jogod van a saját életedet élni a saját szabályaid szerint. De azt azért tartsd szem előtt, hogy az igazi asszertivitás egyáltalán nem arról szól, hogy önző módon átlépünk másokon. Ezek a jogok nem arra valók, hogy bunkó legyél, hanem hogy ne kelljen másokat hibáztatnod a saját döntéseidért, és ne mások bűntudatkeltése irányítson.

Forrás:

Manuel J. Smith: When I Say No, I Feel Guilty, ‎ Bantam, 1975.

https://www.revolutionlearning.co.uk/article/the-bill-of-assertive-rights/