Önismereti típusok I. – szituációs és diszpozícionális önismeret

Az önismeret azon képességünk, hogy megfigyeljük és megismerjük saját magunkat, majd tudatosan alkalmazzuk ezt a tudást a fejlődésünk érdekében. Magába foglalja az önmagunkról alkotott képünket, az erősségeinket és gyengeségeinket, a motivációinkat és céljainkat. Ez egy egyszerű definíció, de lehet tovább bonyolítani a dolgokat, ugyanis önismeretről több értelemben is beszélhetünk. Két fontos önismereti aspektus, a szituációs és a diszpozícionális önismeret, két különböző megközelítést kínál az önmagunkkal való kapcsolatban. Nézzük, mik ezek!

Szituációs önismeret: a jelen pillanat tudatossága

A szituációs önismeret azt jelenti, hogy tudatában vagy a jelenlegi helyzetnek és környezetnek, valamint saját reakcióidnak. Ez a folyamat lehetővé teszi számunkra, hogy összehasonlítsuk a jelenlegi cselekedeteinket a belső normáinkkal, és hogy mérlegeljük, szükségünk van-e bármilyen kiigazításra.

Egy példán könnyebb megérteni:

Egy állásinterjún veszel részt. A szituációs önismeret lehetővé teszi, hogy felismerd, mennyire izgulsz. Ez az izgalom egy természetes reakció a helyzetre, viszont, ha az izgalom túl erős, akkor hátrányosan befolyásolhatja a teljesítményedet. Ebben az esetben megpróbálhatod csökkenteni az izgalmat, például néhány mély lélegzettel vagy egy stresszoldó poén beiktatásával.

Tehát a szituációs önismeret így működik:

Megfigyeljük a saját testünket, az érzelmeinket, a gondolatainkat és a viselkedésünket az adott pillanatban. Figyeljük a jeleket. Ezeket az információkat összehasonlítjuk a belső normáinkkal, elvárásainkkal, amelyeket a tapasztalataink és a környezetünk alapján alakítottunk ki. Ha a jelenlegi helyzetünk nem felel meg a belső normáinknak, akkor módosítjuk a viselkedésünket annak érdekében, hogy jobban illeszkedjen a helyzethez.

A szituációs önismeret a jelen pillanatban való tudatosságra összpontosít, és segít érzékelni, hogy mi történik veled és körülötted, hogy hatékonyabban tudj alkalmazkodni a különböző helyzetekhez. Fontos eszköz arra, hogy felismerd, milyen döntéseket hozhatsz az adott helyzetben és mit kell tenned.

Diszpozícionális önismeret: a belső Én megértése

A diszpozícionális önismeret a belső élményekre, pszichológiai folyamatokra és személyiségjegyekre összpontosít. Lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a saját gondolatainkat, érzéseinket, viselkedésünket és motivációinkat. Segít, hogy hatékonyabban kommunikáljunk és kapcsolódjunk másokhoz.

Általános önismeretnek is hívhatnánk. Például annak az ismerete, hogy hogyan reagálsz általában a stresszre vagy a konfliktusokra, és hogyan kezeled az érzelmeidet és gondolataidat.

A diszpozícionális önismeret lehetővé teszi az ember számára, hogy mélyebben megértse saját magát, beleértve az érzelmi hátterét, gyermekkori tapasztalatait és olyan mélyen gyökerező hiedelmeit, amelyek hatással vannak viselkedésére.

Például a diszpozícionális önismerethez tartozik, hogy tudod, hogy extrovertált vagy introvertált vagy. Vagy tudod, hogy mi az, ami mindig feldühít és mi az, ami megnyugtat.

Vegyük az interjús példát:

Egy állásinterjún veszel részt. A szituációs önismeret lehetővé teszi számodra, hogy felismerd, hogy izgulsz, és hogy ennek megfelelően cselekedj.
A diszpozícionális önismeret pedig segít abban, hogy megértsd, hogy az izgalom természetes, és átmeneti, nem kell, hogy hátráltasson téged. És lehetővé teszi számodra, hogy bevess valami technikát, amitől tudod, hogy megnyugszol.

A szituációs önismeret és a diszpozícionális önismeret két különböző, de egymással összefüggő önismereti folyamat. A szituációs önismeret segít abban, hogy megértsük a jelen helyzetet, míg a diszpozícionális önismeret segít abban, hogy megértsük önmagunkat általános értelemben.

A szituációs és a diszpozícionális önismeret egymásra épül, és együttműködik a fejlődésedben. A szituációs önismeret által gyorsan alkalmazkodhatsz a változó körülményekhez, míg a diszpozícionális önismeret a hosszú távú fejlődésed és az önmagad iránti mélyebb megértést támogatja.